Magyar Katolikus Lexikon > S > szárny


szárny: 1. állatok repülésre való páros mozgásszerve. A →madarak ~ának nagysága, alakja az evezőtollaktól függ. - A Szentírásban. Izaiás látomásában a →szeráfoknak 6 ~uk volt (6,2). A fiókáit oltalmazó madár ~a az isteni oltalom (Zsolt 16,8; 35,8; 56,2; 60,5; 62,8; Mt 23,37); a sas ~a Izr. népét (Kiv 19,4; MTörv 32,11), a Bold. Szüzet és az Egyh-at (Jel 12,14) oltalmazó isteni hatalom képe. - Ikgr. A ~akról ismerhetők föl az ábrázolásokon a földöntúli lények: a mennyeiek: angyalok, kerubok, szeráfok stb., a pokolbéliek: ördögök, démonok, utóbbiak ált. denevér~akkal. A 4 égtájnak megfelelő szelek megszemélyesítői is ~at viselő alakok. Mint „doctor angelicus” Aquinói Szt Tamást is ábrázolhatják ~akkal. - Isten küldötteinek attrib-a, így: Ker. Szt János (a bizánci műv-ben), Veronai Szt Péter, Ferreri Szt Vince. - 2. növényi magvak röpítő része. - 3. hadászati alapegység. **

KML 1986:284.