Magyar Katolikus Lexikon > S > szárnyék


szárnyék, szárnyadék: alföldi pásztorépítmény. Nádból, olykor deszkából, egy pontból többfelé ágazó, 2-3 m magas, szél ellen védő fal a legelőn v. álláson. A ménes, a gulya és juhnyáj számára ültették, rendesen 3-4 ágút. A legegyszerűbb ~ egy egyenes nádfal, mely csak 2 irányból jövő szél ellen véd, ezért ritka; gyakoribb a 2 v. négyágú ~. A jószág ösztönösen mindig a mögé húzódott, amelyik a szél ellen legjobban védte. →akol **

MN II:114.