Magyar Katolikus Lexikon > S > sumer


sumer: az ókori Mezopotámia déli területein élt nép. - Vitatott, hogy a ~ek őslakosok-e, v. bevándorlók D-Mezopotámiában, ahol városállamaik föltűntek ismert történelmük hajnalán. A ~ városállamokat helyi uralkodó (a lugal v. enszi) irányította. A legkorábbi uralkodók neveit a Kr. e. 3. évezred végén összeállított ~ királylista őrizte meg. A Kr. e. 3. évezredben D-Mezopotámia É-i részén megjelentek az akkádok. A 3. évezred legfontosabb ~-akkád városai: Eridu, Iszin, Lagas, Larsza, Nippur, Suruppak, Umma, Ur, Uruk és Zabalam. Az évezred közepétől a mai Bagdadtól D-re fekvő ter-et Sumer és Akkád-nak hívták. A Kr. e. 24. sz: az akkád Sarrukin elfoglalta a ~ városállamokat, leromboltatta a ~ városfalakat, és többnyire akkád nyelvű föliratokat allíttatott. Az akkád uralmat a gutik döntötték meg, majd a gutik vereségét követően a 22. sz. „~ reneszánsz” során Lagas fölvirágzott, és újra a ~ lett a hivatalos nyelv. Az É-ról D-Mezopotámia felé vándorló amurruk ellen a Tigris és az Eufrátesz között hosszú falat építettek és a városokat is újra fallal övezték. Kr. e. 2000 k. az amurru és elámi támadások következtében a ~ városállamok jelentősége csökkent. A ~ek pol. és kulturális önállósága fokozatosan megszűnt, a ~ nyelv helyét egyre inkább az akkád vette át, a ter. Babilónia része lett. A ~ nyelv ennek ellenére még kb. 1500 évig, szinte a ker. kor kezdetéig megmaradt vallási és tud. nyelvként. - Régészeti és nyelvi nyomok alapján a ~ek egy része folyamatosan É-ra vándorolt és összetevője lett a későbbi sztyeppi (andronovói, szkíta stb.) kultúrák népességének. Kézai Simon krónikája (13. sz.) a pogány Berosszosz káld tört-íróéval rokon, de a Bibliából hiányzó elemeket tartalmazó szöveghagyományban tájékoztat arról, hogy Ménrót (Nimród), a m. nép ősatyja Mezopotámiában tornyot épített, majd É-ra vándorolt. - Kutatástörténete: Edward Hincks 1850: kijelentette, hogy az asszír-babiloni írás, más szemita nyelvektől eltérően, a magánhangzókat világosan megjelölő szótagokat használ, mely írásrendszert egy korábbi, nem sémi néptől vette át. Henry Creswicke Rawlinson (1810-95) a kétnyelvű szójegyzékek segítségével 1851: fölismerte a jelek kétféle (~ és akkád) olvasatának létét. Rawlinson 1854: régészeti leletek, nyelvészeti elemzések és az ógörög források alapján megállapította, hogy a Ter-ben is szereplő Nimród és leszármazottai „Babilónia eredeti, semitákat megelőző őslakóit jelentik”, mai utódaikat az észtekkel, finnekkel és m-okkal azonosította. Rawlinson 1855: elsőként használta a ~ nevet, a mezopotámiai „szkíták” egyik csoportjának neveként. Hincks 1856: fölismerte a ~ nyelvtan „turáni” jellegét. Rawlinson 1865: rámutatott, hogy a ~ ragoknak és szavaknak baszk és török megfelelői vannak. Rawlinson 5 köt-es főműve (The Cuneiform Inscriptions of Western Asia. London, 1861-84) után vált világossá az asszirológusok előtt, hogy az előkerült érthetetlen föliratok nem ideogramokkal írt asszír szövegek, hanem egy turáni nyelv emlékei, amelyeket a kétnyelvű szövegek asszír nyelven megmagyaráznak. 1874-: vita kezdődött, mert J. Halévy azt állította, hogy a ~ ékírás az asszír nyelv írásának egy külön, jelképes módja, amely külön nyelvnek nem tekinthető; nézete mellett 40 éven át kitartott. A vita kialakulását A. H. Sayce 1908: tud-on kívüli szempontokkal magyarázta. Bár állítását a további kutatás megcáfolta, mert bebizonyosodott a ~ nyelv létezése, a tud-os közvéleményt máig hatóan sikerült megzavarnia. Követői 2005: a ~ nép kihalását és a ~ nyelv rokontalanságát hirdetik. Va.G.

Rawlinson, Henry Creswicke: Commentary on the Cuneiform Inscriptions of Babylonia and Assyria. London, 1850. - Bpi Szle 1857:424. (Hunfalvy Pál: Bábel tornya) - Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia szumir és ural-altaji öröksége. San Francisco, Calif., 1956. - Érdy Miklós: A sumir, ural-altaji, magyar rokonság kutatásának tört. New York, 1974. - BL:1610. - Götz László: Keleten kél a nap. Bp., 1994.

sumer: az ókori Mezopotámia déli területein élt nép. - Vitatott, hogy a ~ek őslakosok-e, v. bevándorlók D-Mezopotámiában, ahol városállamaik föltűntek ismert történelmük hajnalán. A ~ városállamokat helyi uralkodó (a lugal v. enszi) irányította. A legkorábbi uralkodók neveit a Kr. e. 3. évezred végén összeállított ~ királylista őrizte meg. A Kr. e. 3. évezredben D-Mezopotámia É-i részén megjelentek az akkádok. A 3. évezred legfontosabb ~-akkád városai: Eridu, Iszin, Lagas, Larsza, Nippur, Suruppak, Umma, Ur, Uruk és Zabalam. Az évezred közepétől a mai Bagdadtól D-re fekvő ter-et Sumer és Akkád-nak hívták. A Kr. e. 24. sz: az akkád Sarrukin elfoglalta a ~ városállamokat, leromboltatta a ~ városfalakat, és többnyire akkád nyelvű föliratokat allíttatott. Az akkád uralmat a gutik döntötték meg, majd a gutik vereségét követően a 22. sz. „~ reneszánsz” során Lagas fölvirágzott, és újra a ~ lett a hivatalos nyelv. Az É-ról D-Mezopotámia felé vándorló amurruk ellen a Tigris és az Eufrátesz között hosszú falat építettek és a városokat is újra fallal övezték. Kr. e. 2000 k. az amurru és elámi támadások következtében a ~ városállamok jelentősége csökkent. A ~ek pol. és kulturális önállósága fokozatosan megszűnt, a ~ nyelv helyét egyre inkább az akkád vette át, a ter. Babilónia része lett. A ~ nyelv ennek ellenére még kb. 1500 évig, szinte a ker. kor kezdetéig megmaradt vallási és tud. nyelvként. - Régészeti és nyelvi nyomok alapján a ~ek egy része folyamatosan É-ra vándorolt és összetevője lett a későbbi sztyeppi (andronovói, szkíta stb.) kultúrák népességének. Kézai Simon krónikája (13. sz.) a pogány Berosszosz káld tört-íróéval rokon, de a Bibliából hiányzó elemeket tartalmazó szöveghagyományban tájékoztat arról, hogy Ménrót (Nimród), a m. nép ősatyja Mezopotámiában tornyot épített, majd É-ra vándorolt. - Kutatástörténete: Edward Hincks 1850: kijelentette, hogy az asszír-babiloni írás, más szemita nyelvektől eltérően, a magánhangzókat világosan megjelölő szótagokat használ, mely írásrendszert egy korábbi, nem sémi néptől vette át. Henry Creswicke Rawlinson (1810-95) a kétnyelvű szójegyzékek segítségével 1851: fölismerte a jelek kétféle (~ és akkád) olvasatának létét. Rawlinson 1854: régészeti leletek, nyelvészeti elemzések és az ógörög források alapján megállapította, hogy a Ter-ben is szereplő Nimród és leszármazottai „Babilónia eredeti, semitákat megelőző őslakóit jelentik”, mai utódaikat az észtekkel, finnekkel és m-okkal azonosította. Rawlinson 1855: elsőként használta a ~ nevet, a mezopotámiai „szkíták” egyik csoportjának neveként. Hincks 1856: fölismerte a ~ nyelvtan „turáni” jellegét. Rawlinson 1865: rámutatott, hogy a ~ ragoknak és szavaknak baszk és török megfelelői vannak. Rawlinson 5 köt-es főműve (The Cuneiform Inscriptions of Western Asia. London, 1861-84) után vált világossá az asszirológusok előtt, hogy az előkerült érthetetlen föliratok nem ideogramokkal írt asszír szövegek, hanem egy turáni nyelv emlékei, amelyeket a kétnyelvű szövegek asszír nyelven megmagyaráznak. 1874-: vita kezdődött, mert J. Halévy azt állította, hogy a ~ ékírás az asszír nyelv írásának egy külön, jelképes módja, amely külön nyelvnek nem tekinthető; nézete mellett 40 éven át kitartott. A vita kialakulását A. H. Sayce 1908: tud-on kívüli szempontokkal magyarázta. Bár állítását a további kutatás megcáfolta, mert bebizonyosodott a ~ nyelv létezése, a tud-os közvéleményt máig hatóan sikerült megzavarnia. Követői 2005: a ~ nép kihalását és a ~ nyelv rokontalanságát hirdetik. Va.G.

Rawlinson, Henry Creswicke: Commentary on the Cuneiform Inscriptions of Babylonia and Assyria. London, 1850. - Bpi Szle 1857:424. (Hunfalvy Pál: Bábel tornya) - Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia szumir és ural-altaji öröksége. San Francisco, Calif., 1956. - Érdy Miklós: A sumir, ural-altaji, magyar rokonság kutatásának tört. New York, 1974. - BL:1610. - Götz László: Keleten kél a nap. Bp., 1994.