Magyar Katolikus Lexikon > S > sumer nyelv


sumer nyelv: az ókori Mezopotámia déli területein beszélt ragozó (agglutináló), nyelvcsaládba nem sorolható nyelv. - A m., az urál-altáji, az indoeurópai és a sémi nyelvekhez eltérő mértékű nyelvtani és szókészleti párhuzam köti. A kutatók egy része rokontalan szigetnyelvnek tartja, mert az általuk eddig kidolgozott eljárásokkal és föltételezésekkel a létező nyelvi hasonlóságok nem magyarázhatók; a ~et egy nem ~hez kötő közös ősnyelv v. más kapcsolat vissza nem állítható. →Hunfalvy Pál a ~et 1857: az altáji (2005-i szóhasználattal urál-altáji) nyelv legkorábbi maradványainak ítélte, és sumer megfelelőkkel azonosította a m. faj, fiú, fül, hal, kagán, kán, két-folyó, kéz és ország szavakat. Götz László (1934-92) szerint a ~ évezredeken keresztül hatott Eurázsia nyelveire s e hatásnak köszönhető pl. a m., a finnugor, az urál-altáji és az indoeurópai nyelvek közös vonásainak jó része. Va.G.

sumer nyelv: az ókori Mezopotámia déli területein beszélt ragozó (agglutináló), nyelvcsaládba nem sorolható nyelv. - A m., az urál-altáji, az indoeurópai és a sémi nyelvekhez eltérő mértékű nyelvtani és szókészleti párhuzam köti. A kutatók egy része rokontalan szigetnyelvnek tartja, mert az általuk eddig kidolgozott eljárásokkal és föltételezésekkel a létező nyelvi hasonlóságok nem magyarázhatók; a ~et egy nem ~hez kötő közös ősnyelv v. más kapcsolat vissza nem állítható. →Hunfalvy Pál a ~et 1857: az altáji (2005-i szóhasználattal urál-altáji) nyelv legkorábbi maradványainak ítélte, és sumer megfelelőkkel azonosította a m. faj, fiú, fül, hal, kagán, kán, két-folyó, kéz és ország szavakat. Götz László (1934-92) szerint a ~ évezredeken keresztül hatott Eurázsia nyelveire s e hatásnak köszönhető pl. a m., a finnugor, az urál-altáji és az indoeurópai nyelvek közös vonásainak jó része. Va.G.