Magyar Katolikus Lexikon > S > statisztikai adatforrások


statisztikai adatforrások: 1. A történeti kutatáshoz használatos statisztikákat koruk (feudális, polgári kori és 1945 u.), megjelenési formájuk (kéziratos v. nyomtatott) és eredetük szerint (témánk szempontjából egyháziak és világiak) csoportosíthatjuk. A kz-os stat-kat, melyek a feudális korszak fő dokumentumai, a levtárak őrzik. Különböző összeírások a kk-ból is fennmaradtak, de esetlegesek és nehezen elemezhetők. Érdemi stat. forrásokkal 1530-1695: találkozunk először, amikor az állami adókivetés céljából dikális v. portális összeírásokat készítettek. Az →adó alapja a kapu, telek, porta volt, amit országrészenként és korszakonként másképp értelmeztek. A listákban az adómentes nemesek nem fordulnak elő, de rendszerint hiányoznak a telekkel nem rendelkező zsellérek is. 1696: egységes utasítás szerint egy portára 4 jobbágycsaládot kellett számítani. A dikális összeírások igen gazdag gyűjt-ét megyénkénti csoportosításban a Magyar Országos Levéltárban őrzik (E 158. Magyar Kamara Archivuma, Conscriptio portarum). - A jobbágyok és földesurak viszonyát már a kk-tól →urbáriumok határozták meg. A 16. sz. közepétől a szolgáltatásokat rögzítő, szöveges részek mellett táblázatos formában közlik a falvakban lakók adatait: a családfők nevét, gyerekeik számát, a mezőgazd. ter-et, egyéb jövedelmet. Ált. a családi /uradalmi levtárakban találhatók, így gyakran előfordulnak egyh. gazd. levtárakban is (pl. Esztergomban, Kalocsán, Egerben, Veszprémben). Jelentős részük került a M. Orsz. Levéltár kamarai gyűjt-ébe (E 156. Urbaria et conscriptiones), melyek elsősorban az 1699 utáni időszakra vonatkoznak. - A 17. sz. végétől az adózás alapja a jobbágyok vagyona lett, így a köv. összeírásokban egyre több vagyontárgyat rögzítettek. A jobbágyok és zsellérek esetében megadták a családfők nevét, a családtagok v. legalább a felnőtt férfiak számát, a jobbágytelekhez tartozó szántók, rétek nagyságát, helyenként az egyéb ter-eket, részletesen az állatállományt, minden esetben a különböző termények mennyiségét és az egyéb jövedelmeket. Az 1770-ig használt adatlapok vm-nként és településenként bizonyos eltéréseket mutatnak, és nem tartalmazzák a vallási hovatartozást sem. A vm. és városi levtárak gyűjt-eiben találhatók. - 1767: Mária Terézia úrbéri pátensével egységesítette a jobbágyok szolgáltatásait. Az urbáriumokat kiegészítő tabellák is azonos elvek alapján készültek, a földesúr, jobbágyok, zsellérek nevét, a telkek nagyságát, a hozzájuk tartozó ter-részeket (beltelek, szántó, rét), a robotkötelezettséget, kilencedet, cenzust és egyéb járandóságot tartalmazzák. Csaknem az egész tört. Mo-ról megtalálható egy teljes sorozatuk (vm-k, ezen belül községek rendjében) a M. Orsz. Levtár helytartótanácsi anyagában (C 59. Departamentum Urbariale), de őriznek példányokat a családi/uradalmi levtárakban és a megyei gyűjt-ekben is. - Az urbáriumokat egészítik ki a tizedjegyzékek, melyek az egyháznak járó adót rögzítették. Feltüntik a családfők nevét, az adóköteles gabonát, bort, állatokat. - A 16-17. sz: a kamara védelmi célból a töröktől mentes országrészeken a tizedszedés jogát kibérelte. Az ekkor készült jegyzékek szintén a Magyar Kamara Archivuma c. irategyüttesben, a M. Orsz. Levtárban vannak (E 159. Regesta decimarum). A török kiűzése után - az egyh. birtokok kivételével - a tizedet szintén általában kibérelték, és ekkor külön tizedjegyzékek legfeljebb a püspöki-érseki jövedelmek összeírása céljából készültek széküresedés idején. - Időrendben az 1715:LVIII. tc. alapján végrehajtott országos összeírás következik a stat-k sorában, melynek célja az adóalap felmérése volt. Az összeírás után a vm-k és városok sokallták a rájuk kirótt dikákat, ezért panaszt nyújtottak be. Az udvar viszont éppen az adóalap növelése reményében ismételtette meg 1720: a felmérést, de lényegesen jobb eredményt nem értek el. (MOL, Regnicolaris levtár, N 78, 79.) E két összeírást Acsády Ignác dolgozta fel: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. Bp., 1896. - Az 1715-ös és 1720-as összeírás csak az adózó családfők nevét, a jobbágytelekhez tartozó (1720: az ezen felüli) ter-eket adta meg. Ennél sokkal részletesebben vette számba az adózó népesség adatait, vagyontárgyait az 1730-as összeírás, melynek dokumentumai a megyei levtárakban találhatók. E felmérést a kir. 1727. VII. 1: rendelte el. A jobbágytelek tartozékain kívül szerepelnek a puszták, majorságok, szőlők, irtások, elhagyott telkek, legelők, iparból származó jövedelmek. - Az úrbérrendezés után 1771: Mária Terézia az áll. hadiadó és megyei háziadó kivetésének módját is egységesítette. A 19. sz. közepéig az összeírólapok a köv. adatokat tartalmazták: adózó családfő neve, 16 é. idősebb gyerekek, testvérek, szolgák, állatállomány, ház, szántó, rét, szőlő, káposzta- és dohányföldek, kertek, malmok, bérletekből származó jövedelmek, kézművesség és kereskedelem, közös haszonvételek, végül a felsorolt dikák után fizetendő adók összege. E dikajegyzékek, rendszerint csak összesítések formájában, a megyei levtárakban vannak. - II. József uralkodása idején 1784-87: került sor az első népszámlálásra. A nemesség ugyan tiltakozott ellene, de az uralkodónak sikerült végrehajtania. Ebben szerepet kaptak az adatokat szolgáltató plébániák is. Az összeírók elsősorban katonai szempontokat tartottak szem előtt, így a férfiakról szóló adatok részletesebbek. A foglalkozás azonban csak általánosságban, a vallási hovatartozás egyáltalán nem szerepel. A több-kevesebb hiánnyal fennmaradt adatlapokat 1960: Dányi Dezső és Dávid Zoltán dolgozta fel, sőt az azóta eltelt időben újabb egységek felvételi lapjai is előkerültek. - Szintén katonai célból, a magyar ezredek kiegészítésével kapcsolatban rendelte el az ogy. 1802:II. tc-e az egész országra kiterjedő népösszeírást. 1802. XII. 29: utasítás született a végrehajtás módjáról, mely előírta a megismétlés kötelezettségét. A rendek azonban ennek jogosságát vitatták, és nem mindenütt végeztek újabb összeírásokat. A felvételek során családi táblák, települési és megyei összesítők készültek. A családi táblák tartalmazták a háztulajdonosok (családfők) nevét, születési évét, foglalkozását, részletesen az összes férfiak adatait, köztük felekezeti hovatartozásukat is. Ez volt az első áll. stat. mely vallási adatokat is tartalmazott. Az adatlapok a megyei, városi levtárakban találhatók, azonban az említett okból igen hiányosan. Megvannak viszont az elkészült összesítők a M. Orsz. Levtárban, a Helytartótanács Departamentum publico-politicum (C 44.) állagában. - Az 1825-27. évi ogy. az adókivetés újjászervezése céljából az 1820:VII. tc-kel ismét országos összeírást rendelt el, mivel a Mária Terézia korában kialakított normákat már korszerűtlennek találták. A háztartásonként készült felvételek közlik az adózó családfők nevét, a 18-60 év közti családtagok számát, a családfő és a nagykorú férfi családtagok jogállását (polgár, jobbágy, zsellér), foglalkozását (iparosoknál megjelölve a konkrét mesterséget és a segédek számát), a házra, beltelekre, a szántóföldre és az itt folyó gabonatermelésre, a rétekre, szőlőkre, gyümölcsösökre és a felsoroltakból származó jövedelemre vonatkozó adatokat, és tartalmazzák a nagyobb és kisebb haszonállatok számát. A táblázatokat községenként a korábbi összeírásoknál részletesebb, a gazdálkodással kapcsolatos „megjegyzés” rovat egészíti ki. Az összeírások egy-egy példánya a megyei levtárakban általában megtalálható, a M. Orsz. Levtár regnicolaris gyűjt-ében (N 26.) pedig a tört. Mo-ról teljes anyagot őriznek. - A kz-os feudális kori források között az 1848: készült városi összeírást kell megemlíteni, melyet Szemere Bertalan rendelt el. Csaknem minden városban végrehajtották, de dokumentumai hiányosan maradtak fenn. Thirring Gusztáv készített róla feldolgozást (A történeti stat. forrásai. Szerk. Kovacsics József). - Az áll. összeírók a plnosok segítségét olykor igénybe vették, kifejezetten egyh. stat-kat nem készítettek. Kivétel az 1785-86: készült pléb. összeírás, a Pfarrtopographie, mely II. József egyh. rendeleteit előzte meg. A Helytartótanács 8 pontból álló kérdőivet bocsátott ki, melyben a pléb-hoz tartozó hívek számára, a filiák adataira (távolsága az anyaegyháztól, hívek száma, ellátottságuk) is rákérdezett. Az 57 kötetből álló, hatalmas anyag a M. Orsz. Levtár helytartótanácsi gyűjt-ének Acta regulationis parochiae (C 104.) c. állagában van. Szintén II. József korától készültek a zsidókra vonatkozó összeírások, melyek 1848-ig a türelmi adó adminisztrálását szolgálták (M. Orsz. Levtár, Helytartótanács, Departamentum Judeorum. C 55.). - 1848 e. a világi stat-k nemcsak kz-os formában fordulnak elő. E kiadványok tartalmuk szerint országleírások v. helységnévtárak. Fő céljuk az ország, megye, város v. község nevezetességeinek, földr. helyzetének, pol. viszonyainak, gazdálkodásának stb. leírása. Az ország legkorábbi stat. bemutatása Lazius Farkas: Das Königreiches Ungarn sammt seiner eingeleibten handl. gründl. corographica Beschreibung (Bécs, 1556) és Schödel Márton: Disquisitio historico-politica de Regno Hungaricae (Strassburgban, 1629) c. művei. 1735-42: Bécsben adták ki Bél Mátyás vm. leírásainak egy részét is. Az anyag zöme azonban, Mikovinyi Sámuel térképeivel együtt kz-ban maradt. Újabban a megyei levtárak publikáltak belőle ter-ükre vonatkozó részleteket. Időrendben Windisch Károly Pozsonyban, azután Schwartner Márton Pesten kiadott műve következik. Schwartner záró fej-ében fölsorolja forrásait, köztük az egyháziakat is. Az ekkor Bécsben P. Novotny tollából megjelent lat. nyelvű stat. leírja az egyh. intézményeket, a pléb-kat, a hozzájuk tartozó lélekszámokkal. - Egyh. stat-kat a 19. sz. első felében kiadott országleírásokban is olvashatunk (pl. Magda Pál, Csaplovics József, Fényes Elek munkáiban). - Rendkívül fontos kiadványok a feudális kori helységnévtárak. Korabinsky ném-ül, Ludovicus Nagy lat-ul, Vályi András és Fényes Elek m-ul állította össze munkáját. A 18. sz. szerzők (Korabinsky, Vályi) a gazdálkodásra helyezik a hangsúlyt, Nagynál csak a házak és lakosok száma szerepel településenként, Fényes Elek a két elemet összekapcsolta. Két utóbbi szerző a lakosok számát felekezetenkénti megosztásban adja meg. - Az egyházaknál keletkezett stat. jellegű adatforrásoknak elsősorban a feudális korban volt jelentősége, amikor még esetlegesek és nem a teljes lakosságra vonatkozók voltak a világi források. E dokumentumok általában nem az utókor számára készültek, hanem az egyh. adminisztráció keretében, sőt nagy részüket a r.k. pléb-kon, prot. lelkészségeken ma is vezetik. Ide tartoznak a keresztelési, bérmálási, házassági, halotti anyakönyvek, melyekből a népmozgalmi adatokon kívül geneológiai és családi kapcsolatok is rekonstruálhatók. A pléb-k →historia domusaiban, melyeket ált. a 10. sz. végétől vezettek, a „ház” történetén kivül feljegyezték a település fontosabb eseményeit és a hívek, alkalmanként a más vallásúak számát. Hasonló háztörténeteket, Omniariumokat készítettek a prot-ok is, főként a 19. sz-tól. Szintén a pléb-kon és lelkészségeken vezették a hívek nyilvántartó-könyveit (Liber status animarum), mely eredetileg személyi és pasztorációs adatokat tartalmazott (bérmálás ill. konfirmáció, házasságkötés), később viszont (elsősorban a prot-oknál) az egyh. adó adminisztrálására szolgált. - Egyházigazgatási források a ppi, esp. látogatások (→kánoni látogatás) jegyzőkönyvei, melyek a kat., ev., ref. felekezeteknél egyaránt megtalálhatók. A legtöbb információt a 18. sz. kat. dokumentumok tartalmaznak, amikor generális vizsgálatok során a pp. a prot-ok adatait is feljegyezte. Az egyházlátogatási jegyzőkv-ekben egyebek mellett a hívek száma, felekezeti hovatartozása, kat-oknál kor szerinti megoszlása, az isk-kötelesek és a ténylegesen isk-ba járók száma található meg a stat. adatok közül. - A 18. sz. közepi egyházlátogatási jegyzőkv-ek lélekösszeírási (Conscriptio animarum) mellékletei tartalmazzák a családfők nevét, társad. státusát (nemes, jobbágy), felekezeti hovatartozását. A veszprémi ppség ter-én 1745-től, Kalocsán 1754-től, Pécsett 1755-től maradtak fenn ilyen korai összeírások. A 18. sz. második felétől e stat-k ált-sá váltak és azonos adatlapokon készültek. A mintát az ausztriai gyakorlat adta, ahol 1753: Mária Terézia elrendelte, hogy a plnosok évenként készítsenek kimutatásokat kor, nem és foglalkozás szerint a hívekről. 1762: a kort, nemet, felekezetet, foglalkozást feltüntető számlálólapokat rendszeresített, amit az anyakönyvek alapján kiegészítettek a születések, halálozások, házasságkötések adataival. - A hasonló elvek szerint készült lélekösszeírásoknak a 19. sz. elejéig volt jelentősége, amikor a nem nemesi összeírásokat elrendelték. Ettől kezdve az egyh. lélekösszeírások elsősorban a nyomtatásban megjelent sematizmusok alapjául szolgáltak. A 18. sz. felvételek fontosságára azonban jellemző, hogy azok összesítőinek másolatait a megyék és városok számára is elküldték, így azok az egyh. gyűjt-eken kívül az áll. levtárakban is megtalálhatók (pl. Székesfehérvár 1773-93, Pest 1771-1840, Somogy vm. 1773-84, Pest vm. 1774-83, Csongrád vm. 1780-83, stb.). - A ppi és érs. levtárak sajátos forrásai a széküresedés alkalmával készült birtokösszeírások, melyet a jövedelmet ilyenkor kezelő kamara szakemberei készítettek el. Ezek a birtokhoz tartozó falvak stat. adatain kívül (lélekszám, felekezeti megoszlás, úrbéresek neve, földter-eik, állataik, szolgáltatásaik), a majorságok, puszták, uradalmi erdők ter. adatait, művelésük módját, a belőlük származó jövedelmet is közlik, sőt gondot fordítanak az uradalmi épületekre, a →regálékból származó összegekre is. A felmérések dokumentumai (pl. 1800: az esztergomi, 1817: a kalocsai érsség, 1799: az egri, 1802: a veszprémi, 1806: a győri ppség) az egyh. levtárakon kívül többé-kevésbé megbizható másolatban megtalálhatók a M. Orsz. Levtárban, a Kamara Archivumában (E 237. Consriptio episcoptatuum) is. - A legfontosabb nyomtatott egyh. források a →sematizmusok. Ezek kiadásának fő célja a papság és az egyh. intézmények adatainak leírása volt, a 19. sz. elejétől azonban plébániánként és összesítések formájában tartalmaznak stat. adatokat is. Felekezeti bontásban közlik az anyaegyházban és a filiákban élők számát, helyenként az iskolakötelesek adatait. Ezenkívül szerepel a pléb. megszervezésének időpontja, az első fennmaradt anyakv. kezdőéve, a tp. titulusa, a plnos és kegyúr neve. - Az egyh. források folyamatosságával szemben a világi stat-k terén 1848 u. jelentős változások következtek be: rendszeressé váltak a népszámlálások; a kz-os források helyét a nyomtatásban megjelent adatok foglalták el; a stat. specializálódott: a többcélú összeírások helyett elsősorban a gazd. élet ter-éről különböző összefoglalások készültek és láttak nyomtatásban napvilágot (pl. földter-ek nagysága, művelési ágak, vetéster-ek, ugar, birtoknagyságok, állatok száma, erdők, vizek, bányák, malmok, egyes iparágak stb. statisztikái). - A társad-ra vonatkozó fő adatbázisok a népszámlálások és 1895-től az áll. anyakönyvek. Utóbbiak kutatása a személyiségi jogok védelme miatt problematikus, ezért itt csak a népszámlálásokkal foglalkozunk. Ezek 1941-ig rendszeresen közlik a lakosság vallására vonatkozó adatokat is. - 1850. IV. 24: rendelt el a császári biztos népszámlálást, melyet Mo. ter-én 1850 nyarától egy év alatt hajtottak végre. Mivel a felmérés elhúzódott, az adatok nem egyenletesek. A lakosság számára, nemére, nemzetiségére, vallására, családi állapotára, a távollévőkre, a jelenlévő idegenekre terjednek ki, és katonai szempontból külön megadták a 17-26 é. férfiak nevét is. Az adatokat ném. nyelven 1851: adták ki. - A köv. népszámlálást 1857. III. 23: cs. pátens rendelte el. Az 1857. X. 31-i állapotokat kellett rögzíteni, bármikor jutottak el az illető településre. Az összeírást állatszámlálással együtt az egész birod-ban végrehajtották, az eredmények nyomtatásban 1859: megjelentek, a községsoros felvételi lapok a Központi Stat. Hivatal Levtárában találhatók meg. Az adatokat egy-egy településről v. tájegységről a köv. évtizedektől többen feldolgozták, átfogó elemzést 1864: Hunfalvy János készített. - A →kiegyezés után 1869/70-től minden évtizedben végeztek népszámlálást. 1871: megalapították a Közp. Stat. Hivatalt, mely a munkát szervezte, összehangolta, összesítette és közzétette az eredményeket. A hivatal legfontosabb kiadványai a több sorozatból álló Közlemények és Évkönyvek voltak, melyekben a népszámlálási és egyéb stat. adatsorokon kívül megjelenhettek elemzések is. A népszámlálások adatai rendkívül részletesek. Köztük a legfontosabbak a települések ter-ére, lélekszámára, népsűrűségére, a lakosság életkorára, anyanyelvére, vallására, műveltségére, lakásaira, keresetmódjára stb. vonatkoznak. Az 1869/70-es adatokat Keleti Károly, az 1881. évit Láng Lajos, Jekelfalussy József, az 1900. évit Kenéz Béla, az 1910. évit Illyefalvi Géza dolgozta fel. - Mo. lakosainak vallási összetétele 1804 óta vizsgálható több időmetszetben. A kat. lakosság aránya az 1804-es összeírás szerint, melyben a gyakran prot. kisnemesek nem szerepelnek, meghaladta a 60 %-ot. A későbbi évtizedekben 50 % körül volt, majd a Trianon utáni Mo-on emelkedett a színmagyar lakosság körében ismét 60 % fölé. - A ref-ok 13-14 % körül részesedtek, majd arányuk Trianon után a Felvidék és Erdély elcsatolása miatt 20 % fölé nőtt. Az ev-ok nem érték el sohasem a 10 %-ot, sőt arányuk a szl. nemzetiség elválásával jelentősen csökkent. A görögkatolikusok 1920 előtt a népesség 10 %-át tették ki, de ez az arány az új határok megvonásával, Kárpátalja elcsatolásával 2 %-ra esett vissza. A görögkeleti lakosság nagy számban élt Horváto-ban, de a szűkebb országterületen is elérte a 15 %-ot. A trianoni határok megvonásával 0,5 % sem maradt Mo-on, amihez az elvándorlás is hozzájárult. A zsidók aránya a 18. sz. elejétől lassan, fokozatosan emelkedett, a II. vh. előtt 5 % körül volt. Drasztikus visszaesés a II. vh. alatt következett be, de az ezt követő népszámlálások már nem rögzítették a felekezeti adatokat. -

2. Ált. statisztikák és feldolgozások: Kovács Alajos: Mo. népességének fejlődése a török uralom megszűnte óta. Bp., 1919. - Kovacsics József: A történeti stat. forrásai. Bp., 1957. -: Mo. történeti demográfiája. Bp., 1963. - Bácskai Vera: A területi áll. levéltárakban őrzött feudális kori összeírások jegyzéke. I. Országos összeírások. Állami adóösszeírások. Bp., 1965. (Levéltári jegyzékek 2.) - Feudális kori kiadványok: Bél, Mathias: Notitia Hungariae novae historico-geographica 1-5. köt. Viennae, 1735-42. - Windisch, Karl: Politisch-geographisch- und historische Beschreibung des königreiches Ungarn. Pressburg, 1772. - Korabinsky, Mathias Johann: Geographisch-Historisches und Produkten Lex. von Ungarn. Pressburg, 1786. - Schwartner, Martin: Statistik des Königreiches Ungarn. Pest, 1798. - Vályi András: Magyar országnak leírása. 1-3. köt. Buda, 1796-99. - Novotny, Honoratius: Sciographia seu compendiaria Hungariae veteris et recentioris notitia historico-politica. Viennae, 1798. - Magda Pál: Mo-nak és a határőrző katonaság vidékének legújabb statistikai és geographiai leírása. Pest, 1810. - Nagy Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae include. Regni Hungariae partiumque adnexarum. 1-2. köt. Buda, 1828. - Csaplovics, Johann von: Gemelde von Ungarn. Pest, 1829. - Magda, Paul: Neueste statistisch-geographisch Beschreibung des Königreichs Ungarn, Croatien, Slavonien und ung. Militär Grenze. Leipzig, 1832. - Az első népszámlálások: Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 1-6. köt. Pest, 1836-40. -: Magyar Ország geographiai szótára mellyben minden város, falu és puszta betűrendben... leiratik. 1-4. köt. Pest, 1851. - Uebersicht des Bevölkerungstandes des Kronlandes Ungarn. Ofen, 1851. - Dányi Dezső-Dávid Zoltán: Az első mo-i népszámlálás (1784-1787). Bp., 1960. - A Központi Statisztikai Hivatal periodikái: Statistische Übersichten über die Bevölkerung und Viehstand von Österreich. Nach der Zählung von 31. Okt. 1857. Wien, 1859. - Hivatalos Stat. Közlemények I-XV. Bp., 1867-91. - Magyar Stat. Közlemények. Új folyam I-XXIX. Bp., 1893-1901. - Magyar Stat. Közlemények. Új sorozat 1-66. Bp., 1902-. - Magyar Stat. Évkv. Bp., 1873-89. - Magyar Stat. Évkv. Új folyam I-. Bp., 1893-. - Népszámlálások 1869/70-1941: A magyar korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt. Pest, 1871. - A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával. Bp., 1881. - A magyar korona országai 1890. évi népszámlálásának főbb eredményei. Bp., 1891. - A magyar korona országai 1900. évi népszámlálásának főbb eredményei. Bp., 1901. - A magyar korona országai 1910. évi népszámlálása. Bp., 1911. - Az 1920. évi népszámlálás. (Magyar Stat. Közlemények. Új sorozat 69.) - Az 1930. évi népszámlálás. (Uaz 83.) - Az 1941. évi népszámlálás. (Magyar Stat. Évkv. Új folyam LI-LIV.) - Népszámlálások feldolgozásai: Hunfalvy János: Mo. viszonyainak stat. vázlata. Pest, 1864. - Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társad. stat. szempontjából. Bp., 1873. - Láng Lajos-Jekelfalussy József: Mo. népességi stat-ja. Bp., 1884. - Kenéz Béla: Mo. népességi stat-ja. Bp., 1906. - Illyefalvy Géza: Mo. stat-ja. Bp., 1914. Dó.K.

Ide jön a 16STTABL.doc

Magyarország vallási megoszlása: a lakosság vallási összetétele statisztikailag 1804 óta vizsgálható. - A római katolikusok aránya az 1804: meghaladta a 60 %-ot. A későbbi évtizedekben 50 % körül volt, majd a Trianon után emelkedett a szinmagyar lakosság körében ismét 60 % fölé. - A reformátusok 13-14 % körül részesedtek, arányuk a Felvidék és Erdély elcsatolásával 20 % fölé nőtt. - Az evangélikusok nem érték el sohasem a 10 %-ot, sőt arányuk a szlovák nemzetiség elválásával jelentősen csökkent. - A görög katolikusok 1920 előtt a népesség 10 %-át tették ki, de ez az arány az új határok megvonásával, Kárpátalja elcsatolásával 2 %-ra esett vissza. - A görög keleti lakosság nagy számban élt Horvátországban, de a szűkebb országterülten is elérte a 15 %-ot. A trianoni határok megvonásával 0,5 % sem maradt Magyarországon, amihez az elvándorlás is hozzájárult. - A zsidók aránya a 18. sz. elejétől lassan, fokozatosan emelkedett, a második világháború előtt 5 % körül volt. - A II. vh. utáni népszámlálások már nem rögzítették a felekezeti adatokat.

1. Az 1804. évi nem nemesi összeírás

az egész magyar birodalomban

vallás

%

r.k. és g.k.

4.647.832

62,57

ev.

624.776

8,41

ref.

1.002.490

13,49

g. kel.

1.116.138

15,03

ismeretlen

36.868

0,50

összesen

7.428.104

100

2. Az 1825. évi adatok

az egész magyar birodalomban

r.k.

4.573.731

52,39

g.k. és örm. kat.

626.300

7,17

ev.

817.003

9,37

ref.

1.308.264

11,98

g. kel.

1.239.220

14,19

izr.

165.777

1,90

Összesen

8.730.295

100

3. Az 1840. évi adatok

az egész magyar birodalomban

r.k.

6.130.188

47,59

g.k.

1.322.344

10,27

ev.

1.006.210

7,81

ref.

1.846.844

14,34

g. kel.

2.283.505

17,73

unit.

47.280

0,37

zsidó

244.035

1,89

Összesen

12.880.406

100

4. Az 1850. évi népszámlálás

az egész magyar birodalomban

r.k.

6.259.898

47,6

g.k.

1.365.000

10,35

ev.

1.008.030

7,64

ref.

1.784.705

13,53

g. kel.

2.359.117

17,88

unit.

46.278

0,35

izr.

368.525

2,79

Összesen

13.191.553

100

5. Az 1857. évi népszámlálás

az egész magyar birodalomban

r.k.

6.535.704

47,6

g.k.

1.381.084

10,10

örm. kat.

5.991

0,40

ev.

1.008.540

7,38

ref.

1.828.043

13,38

g. kel.

2.446.668

17,9

unit.

49.039

0,36

zsidó

412.702

3,02

ismeretlen

97

0,00

Összesen

13.667.868

100


6. Az 1869/1870. évi népszámlálás,

a Magyar Korona országai együtt

r.k.

7.502.000

48,65

g.k.

1.587.585

10,30

örm. kat.

5.104

0,03

ev.

1.109.154

7,19

ref.

2.024.332

13,14

g. kel.

2.579.048

16,73

örm. kel.

605

0,00

unit.

54.438

0,36

zsidó

552.133

3,58

egyéb

2.928

0,02

Összesen

15.417.327

100

7. Az 1869/1870. évi népszámlálás

r.k.

6.215.251

45,77

g.k.

1.583.043

11,66

ev.

1.096.184

8,07

ref.

2.017.391

14,86

g. kel.

2.067.778

15,23

unit.

54.345

0,40

izr.

542.257

3,99

egyéb

2.880

0,02

Összesen

13.579.129

100

8. Az 1881 évi népszámlálás,

a Magyar Korona országai

r.k.

7.849.692

50,18

g.k.

1.497.268

9,57

örm. kat.

3.223

0,02

ev.

1.122.849

7,18

ref.

2.031.803

12,99

g. kel.

2.434.890

15,56

unit.

55.792

0,37

izr.

663.314.

4,08

egyéb

8.271

0,05

Összesen

15.642.102

100

9. Az 1881 évi népszámlálás

r.k.

6.482.595

47,22

g.k.

1.486.598

10,83

örm. kat.

3.221

0,02

ev.

1.107.515

8,07

ref.

2.023.257

14,74

g. kel.

1.937.105

14,11

unit.

55.787.

0,40

izr.

624.737

4,55

egyéb

7.807

0,06

Összesen

13.728.622

100

10. Az 1890. évi népszámlálás,

a Magyar Korona országai

r.k.

8.820.770

50,84

g.k.

1.667.980

9,61

örm. kat.

2.702

0,02

ev.

1.204.040

6,94

ref.

2.225.126

12,83

g. kel.

2.632.332

15,17

unit.

61.645

0,35

izr.

725.222

4,18

egyéb

9.581

0,06

Összesen

17.349.398

100

11. Az 1890 évi népszámlálás

r.k.

7.267.695

47,93

g.k.

1.658.308

10,94

ev.

1.180.714

7,79

ref.

2.212.761

14,59

g. kel.

2.064.889

13,61

unit.

61.616

0,41

izr.

707.961

4,67

egyéb

9.042

0,06

Összesen

15.162.986

100


12. Az 1900. évi népszámlálás,

a Magyar Korona országai

r.k.

9.919.913

51,52

g.k.

1.854.143

9,63

ev.

1.288.942

6,69

ref.

2.444.142

12,68

g. kel.

2.815.713

14,62

unit.

68.568

0,36

izr.

851.378

4,43

egyéb

14.460

0,07

Összesen

19.254.559

100

13. Az 1900. évi népszámlálás

r.k.

8.198.497

48,69

g.k.

1.841.272

10,93

ev.

1.258.860

7,48

ref.

2.427.232

11,41

g. kel.

2.199.195

13,06

unit.

68.551

0,41

izr.

831.162

4,94

egyéb

13.486

0,08

Összesen

16.838.255

100

14. Az 1910. évi népszámlálás,

a Magyar Korona országai együtt

r.k.

10.888.338

52,13

g.k.

2.025.425

9,70

ev.

1.340.143

6,42

ref.

2.621.501

12,55

g. kel.

2.986.874

14,3

unit.

74.296

0,36

izr.

932.458

4,46

egyéb

17.452

0,08

Összesen

20.886.487

100


15. Az 1910. évi népszámlálás

r.k.

9.010.305

49,33

g.k.

2.007.916

10,99

ev.

1.306.384

7,15

ref.

2.603.381

14,25

g. kel.

2.333.979

12,78

unit.

74.275

0,42

izr.

911.227

4,99

egyéb

17.066

0,09

Összesen

18.264.533

100

16. Az 1920. évi népszámlálás

r.k.

5.105.375

63,90

g.k.

175.655

2,20

ev.

497126.

6,22

ref.

1.671.052

20,91

g. kel.

50.918

0,64

izr.

473.355

5,92

egyéb

16.721

0,21

Összesen

7.990.202

100

17. Az 1930. évi népszámlálás

r.k.

5.634.103

64,85

g.k.

210.093

2,31

ev.

534.065

6,14

ref.

1.813.162

20,87

g. kel.

39.839

0,46

unit.

6.266

0,07

baptista

4.715

0,05

izr.

444.567

5,12

egyéb

10.509

0,13

Összesen

8.688.319

100


18. Az 1941. évi népszámlálás *

r.k.

8.073.234

55,00

g.k.

1.700.145

11,6

ev.

729.929

5,00

ref.

2.789.276

19,00

g. kel.

560.954

3,8

unit.

57.999

0,4

baptista

36.802

0,2

izr.

725.007

4,9

egyéb

9.976

0,1

Összesen

14.683.323

100

* forrása M. Stat. Zsebkv. 1943. Bp., 1944:50.

19. Az 1947. évi állapot **

r.k.

6.122.583

65,69

g.k.

233.672

2,52

ev.

557.647

5,98

ref.

1.934.892

20,76

g. kel.

38.321

0,41

unit.

8.465

0,09

baptista

17.917

0,19

izr.

400.980

4,3

egyéb

5.515

0,06

Összesen

9.319.992

100

** Az 1941-i népszámlálás adatai az 1947. II. 10-én párizsi békében kijelölt határok szerinti - az 1947 őszén átadott Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár nélküli - területre átszámítva (az 1941-i népszámlálás teljes községi beosztású listáját 1998-ig nem adták közre).