Magyar Katolikus Lexikon > S > stóla


stóla: 1. orarium: kb. 2,5 m hosszú, szalag formájú liturgikus ruha, a papi hatalom jele. Karingen, albán a diákonus a bal vállán átvetve és a jobb karja alatt megkötve, áldozópap és pp. nyakában, két vállán viseli. K-en a 4., Ny-on a 6. sz: jelent meg. A ~ név Galliából ered, a 10. sz: lett ált. Anyaga azonos a →miseruháéval. A II. Vat. Zsin. (1962-65) lit. reformja után a papok a miseruha fölött is viselik. A bizánci szert-ban: →orarion. - 2. adomány, melyet kereszteléskor, esketéskor, temetéskor, bizonyos iratok kiállításakor adnak a pap számára. Rendszabályozása a ppi kar hatáskörébe tartozik. A papság ellátásának részét képezi. Hazánkban a ~- és a szentelmények kiszolgáltatásával kapcsolatos adományokat, valamint bizonyos hivatali taxákat (elbocsátó, felmentés, anyakönyvi igazolás illetéke) a MKPK 1989. I. 1-i hatállyal kiadott ~díjszabása (közölve az egyhm. körlevelekben) és az ezt kiegészítő egyhm. szintű jogszabályok határozzák meg. Sz.Sz.A.

Kühár-Radó 1933:369. - Péterffy I:58, 282. - Erdő 2005:433. - KEK 2122.