Magyar Katolikus Lexikon > S > somogyvári bencés apátság


somogyvári bencés apátság, Somogy vm.: királyi alapítású, a Szentháromság, Szent Péter és Pál, valamint Szent Egyed tiszteletére szentelt apátság. A kir. Magyarország 1241 e. 80 bencés monostora közül a legnagyobb. - Somogyvár közs. É-i részén, a Kupavárhegy nevű 170 m magas domb háromszög formájú, 2,8 ha-os platóján helyezkedett el. A dombtetőt Ny, É és K felől szakadék-szerűen meredek völgyek határolják. A 11-16. sz: a Balaton vízállása huzamosan magas volt, így a 60 ezer holdas Nagyberek vizei lenyúltak Pamukig, a Kupavárhegy É-i és Ny-i oldalát is egykor víz vette körül, a Ny-i oldalon kikötő is volt. A dombtető É és K felé lejtett. Felvezető út régen és ma is kizárólag D felől vezetett. Mind a D-i, mind a Ny-i oldalon részben bronz-, részben középkori eredetű sáncok és sáncárkok húzódtak. A vár és az apátság maradványait 19. sz. előzmények után 1972-89: Bakay Kornél vezetésével tárták fel. 1991 óta nemzeti emlékhely. - A tp. és a mon. a védművekkel körülvett ispáni vár területén épült fel. A 12 láb (1 láb = 31,26 cm) széles, kőből és téglából, habarcsba rakott várfal egykor körülvette az egész térséget. A kívül-belül két láb széles falköpeny közét kő és téglatörmelékkel töltötték ki. A hatalmas várfal alapozás nélkül épült, eredetileg fa védművek készültek a 10. sz: (ún. átégett vörös sánc nyomai maradtak meg a kőfal külső oldalán és alatt!), melyet a 12. és 13. sz: átépítettek és többször megújítottak. A kir. apátság védművei tehát nagyobbrészt együtt épültek a mon-ral. A hagyomány szerint Koppány vára volt. Koppány hg., Vászollyal együtt, az András-Béla-ág őse, így Géza nagyfejed. (ur. 972-97) testvérével, Mihállyal lehet azonos az a Tar Szörénd, akit Koppány atyjaként említenek. - A somogyi várat csak a 12. sz. végén említik először, amikor vm. ispáni vár. A 15. sz. elejére hadi jelentőségét már elvesztette, a 16. sz. 1. harmadában pedig teljesen figyelmen kívül hagyták a tp-erőd kialakításakor. - A vár területén, az ÉK-i oldalon, a dombtető legmagasabb pontján, még a 11. sz: épült fel az első keresztelő- és temetőkpna, körülötte nagy sírszámú világi temetővel. A legkorábbi temetkezések a 11., a legkésőbbiek a 16. sz-ból valók. - I. Szt László kir. (ur. 1077-95), Koppány ősének emlékére, itt kívánt holtában nyugodni, ezért rendelte el egy nagyméretű tp. megépítését, amely hat pillérpárral három hajóra osztott bazilika, a Ny-i oldalon 2 toronnyal. A tp. helyét az esztergomi érs. vagy a veszprémi pp. jelölhette ki, a dombtető D-i peremén. Alap mértékegységük az unitas = 1, a 20 láb hosszú (2 királyi öl) mérőrúd (v. mérőkötél) volt. A főhajó szélessége 34,6 láb, a tp. egész hossza 173 láb (53,9 m). A baz. külméretei: hossza 57 m, szélessége 25,2 m. Mind a baz., mind a mon. építésénél használt további mértékegységek voltak: a hüvelyk (26 mm), a lépés (1,8 m) és az öl (3,26 m). A tp. építését az 1070-es években kezdhették meg s 1091-re fejezték be. Az alapítás tényét rögzítő hiteles feljegyzés ezt egyértelműen bizonyítja: Pannoniában az Úr megtestesülésének 1091. esztendejében, a 14. indictióban, a dicsőségesen uralkodó László király idejében…az egyház egy királyi apátsággal (una regali abbacia) gyarapodott. Mivel az alapításról beszámoló feljegyzés 3x említi meg a tp. előcsarnokát (atrium ecclesie), amely megszentelt menedékhely (refugium), 1091: bizonyosan felszentelte a veszprémi pp. (salvo episcopali iure) a kész baz-t, a kir. és kísérete jelenlétében. Szt László kir., mivel nem ítélte magát kevesebbnek az elődeinél (antecessoribus suis non se inferiorem iudicans), a somogyi (Sumich) apátságot a Flavia völgyi (francia) Szt Egyed (Saint Gilles) mon. apátjának rendelte alá, azaz annak filiája (obedientia) lett. Döntésében szerepet játszhatott, hogy fiú utóda nem született, s remélte hogy Szt Egyed közbenjárására Istentől fiút kap. A felszentelésen Teuzo pápai legátuson kívül megjelent Odilo, Saint Gilles apátja is. Az apátságban a 13. sz. elejéig csak fr. szerz-ek éltek, amint Albericus Világkrónikája megemlíti (in Ungaria fundavit nobilissimam abbatiam de Semigis, in qua non solent recipi nisi Franci). - A tp-nak római előzménye nem volt. A D-i oldalon a 130 cm széles főfalak alapozása halgerinc formában rakott bazaltkőből készült, az É-in azonban idomtalan nagy kövekből. A faragott homokkő és nagyméretű tégla váltakozó felhasználásával készített falköpeny közét oltatlan mész, rostált homok és kavics alkotta habarcsba szórt kő- és téglatörmelékkel töltötték ki. A körítő falak állványzatának tartógerendáit a falszövetben rögzítették. A falakat külső és belső falpillérek (lizénák) erősítették, amelyek 525-530 cm távolságban helyezkedtek el, s ezek szakaszonként hevederekkel megerősített mellékhajókra utalnak. A félköríves záródású szentélyek élszedett, lépcsőzetes lábazata csak a főszentély D-i feléig tart. A főszentély É-i fele, az É-i szentély és az É-i körítő fal teljes egészében téglából épült. A Ny-i toronypár alapárkait 6 láb mélyre ásták le, a fundamentum lefelé szélesedett. A tornyok bejárata a Ny-i bélletes főkapu felé nyílott. A Ny-i homlokfal szélessége 5 láb. A tp. alapozását bronzkori kultúrrétegekbe ásták bele, ezért a hasáb alakú pillérek alá sávos, hálósan szerkesztett, 4-5 láb széles alapozást raktak. A tp-nak altp-a nem volt. A pillérközök távolsága 425-475 cm, a pilléreket árkádok kötötték össze. Eredetileg a nagyméretű baz., feltehetően 5 v. 6 öl magas főhajójának síkfödéme lehetett, a mellékhajók nyitott fedélszékkel készülhettek, később csillag- és hálóboltozat készült, mivel előkerültek boltozati zárókő gyűrűk, bordaívek és csomópontok. A D-i oldalon is volt egy egyszerű, lépcsőzetes, bélletes kapu. A kapuk díszítményei, frízsorok, hullámvonalba foglalt tojásdíszes oszlopbélletek, darabokra törve kerültek elő. A monumentális Ny-i főkapu feltűnő dísztelensége magyarázatot kap a falszövetbe beépített figurális kőfaragványok sorozatai révén: Sámson küzdelme az oroszlánnal, szárnyas griff, Tövishúzó, Szt Péter, Maiestas Domini, keresztes angyal, Isten báránya. A tp. vakolt és festett falaiból csak töredékek maradtak. Az ablakok elhelyezkedéséről nincsenek adatok, ólomkeretes kerek ablakszemek azonban előkerültek. A főszentély kezdetben csak a diadalívig volt megmagasítva, később az első pillérpárig feltöltötték a szentélyt és a kórust (magassága 80 cm), ahová 7 lépcső vezetett fel. A főszentély oltára alatt előkerült az ereklyét őrző vasalt ládika maradványa. A baz. 11-12. sz: osztatlan belső terét a 12. sz. végén v. a 13. sz. elején egy hatalmas, É-D-i irányú kőfallal megosztották úgy, hogy az 5. pillérpár közti sírhely szabadon maradt, sőt az É-D-i fal fundamentumának készítésekor a kripta egészét kihagyták, tehát a sírhely ennél a körítő falakhoz kötés nélkül illeszkedő falnál régebbi. A körítő falakkal megegyező szélességű, rendkívül erőteljes kőfal alapozása 280 cm mélyen volt és átvágott egy 12. sz. téglasírt. A Ny-i oldalon a lábazat gondosan megmunkált. Ekkor építették át a görögkereszt formájú pilléreket 160 x 140 cm-es hasábalakú pillérekké, felhasználva a korábbi indadíszes, palmettás, rozettás övpárkány-darabokat is. - A védett és kiemelt sírhelyet az 1095. VII. 29: elhunyt Szt László kir. eredeti sírjával azonosíthatjuk. II. Paszkál p. 1106. XI. 2: kelt oklevele világosan megmondja, hogy László, a m-ok jóemlékezetű királya Somogyban Szt Péter és Pál, valamint Szt Egyed hitvalló tiszt-ére egyházat alapított, ahol tiszteletre méltó teste is nyugszik (ubi et eius corpus venerabile requiescit). III. Ferdeszájú Boleszló (ur. 1102-38) 1113: elzarándokolt Somogyvárra a csodatevő királysírhoz. I. László kir. 1192. évi szentté avatása előtt, talán 1170 k. került át teste a váradi Szűz Mária szegyh-ba, a Szentlélek oltár mellé. Ezután Somogyváron csak ereklyés sírhelye maradt, amely az ásatás során előkerült. - Mivel már 1091: a mon. ellátására rendelte a király (ab ipso regi donati) Somogyvár várost (Sumich urbs) tp-ával (1210: capella Sancti Petri), határával és szolgáival, Patrie falut, Besenyőfalvát (villa Pincinaticorum), Szentgyörgyöt (villa Sancti Georgy), Szekeresfalut (villa Currualis), Szőlősfalvát (villa vinitorum) a szolgákkal együtt, valamint 30 egész és 60 fél szőlőt vincellérekkel, továbbá 300 szolgát és 100 fegyveres házanépet, joggal állítható, hogy már ekkor megérkeztek az első fr. szerz-ek. Fogadalmi szövege is 1091-ből való. A Saint Gilles-i apátságot II. Orbán p. ugyanebben az évben megerősítette kiváltságaiban és javaiban, megemlítve Somogyvárt is. Ugyanezt tette 1106: II. Paszkál, 1118: II. Geláz (a p. ólombulla előkerült az ásatáson!), 1119: II. Callixtus, 1132: II. Ince, 1208: III. Ince és 1266: IV. Kelemen p. - A bencés mon. a tp. É-i oldalán épült meg, amely önmagában rendhagyó, bár másutt is (Széplak, Vértesszentkereszt, Kaplony) előfordul. A legkorábbi mon. része lehetett az É-i szentélyhez hozzáépített 24 x 21 lábnyi sekrestye, amelynek boltindításai is épek voltak, s egy nagy ablak nyílott a tp. felé. Az É-i szentélyből nyíló ajtótól 4 szürke márvány lépcső vezet lefelé. Később a sekrestyét kpnává alakították át. Lehetséges, hogy kezdetben ez volt a káptalanterem, ahol az okl-eket és a kv-eket őrizték. A befalazott armariumok megmaradtak. A mon. díszudvara (quadrum) csaknem 600 m² területű, amelyet a kerengő csaknem pontos négyzet alakban (25 x 23,8 m) vett körül. A kerengő mellvédfala (lábazata) tartotta a kettes és ötös oszlopokkal tagolt árkádsort. A kerengő oszlopai között feszülő hevederívek, ill. oszlopállások tengelytávolsága 3, a kis hevederíveké 1, az oszloptörzsek magassága 4, ill. 6 láb. A teljes árkád magassága 7 láb. A díszudvar DK-i harmadában volt a ciszterna, 3 láb átmérőjű, hatszögű kávával, rajta 40 kötél bevágással és a csigatartó vastámasz helyeivel. A ciszterna fenékátmérője 7 láb, mélysége 24 láb volt. A ~ területén kút nem volt, a vizet távolabbi forrásokból (Csurgó-kút, Szentisca, etc.) kellett felszállítani. - Az ÉNy-i oldalon egy szobor-talapzat került elő. A 12-13. sz: a Ny-i oldalon a kerengő nyitott volt, csak a kapus szoba (porta) nyúlt a baz. Ny-i homlokfala elé. Az udvar felé mind a négy oldalon nyitott volt, a padozat alatt 130 (tégla-, kőládás és fakoporsós) temetkezés volt, szerz-ek és világiak sírjai. Magában a tp-ban is temetkeztek világiak és egyháziak. K-en épült meg a tanácsterem (capitolium), az írószoba (scriptorium), az apát kpnája kis sekrestyével, az É-i oldalra került az ebédlő (refectorium), a konyha (coquina), a tálaló (ministerium), a pince (cellarium). A kolostor K-i és É-i szárnya is emeletes kellett legyen, egyébként nem lett volna helye az imateremnek (oratorium), a hálótermeknek (dormitorium), a beszélgető szobának (parlatorium), a melegedőnek (calefactorium), a fürdőnek (balnearum), az iskolának (schola). A mediterrán típusú építkezés kezdetei nem ismertek, magának Saint Gilles-nek sem ismerjük a 11. sz. végi állapotát. A míves keresztfolyosó (claustrum) minden bizonnyal elkészült a 12. sz. végére, s a 14. sz. utolsó harmadában még épségben állt. - A 13. sz. derekától (1215: állították ki itt az első magánokl-et) a konvent →hiteleshelyként működött. 1254-1301: 40 okl. maradt fenn, később országos ügyekben is eljártak és közel 1500 okl-et állítottak ki, 1543: az utolsót. Az apátság virágkorában 15-20 szerz. lakhatott itt, 1310: 4 elöljárója volt. - A ~ pecsétje 1310: kereszttel ékes oltármenza mögött kazulás pap (Szt Egyed) kitárt karral, az oltáron kehely, a pap feje mellett csillag és félhold. Kétoldalt egy-egy csuhás alak áll, kezükben talpas edény. Felirata: S/igillum/ CAPITVLI MONASTERII SANCTI EGEDII DE SYMIGIO. - Imre kir. (ur. 1196-1205) 1204 u. csak m. apátot fogadott el, s ezzel megszűnt a kizárólagos fr. jelleg, bár később helyreállt a régi rend. A 13. sz: számos erőszakos cselekmény érte a fr. szerz-eket, majd vitába keveredtek a mezőváros polgáraival is. Az apátság birtokai elsősorban Somogyvár, Öreglak és Lengyeltóti vidékén terültek el. Zalában Szepezd, a Zselicségben Csanádfalva és Nádfő tartozott hozzá. 1410: Zsigmond kir. a várost a Marcaliaknak adományozta, s ez tovább rontotta az apátság helyzetét, amely a 15. sz: már Saint Gilles-lel sem tartotta a kapcsolatot. - 1350-1430: megépült a Ny-i szárny, ÉK-en is bővítették a mon-t. A jelentős nagyságú, 4 m mély jégverem D-i oldalára betegházat (hospitale) s talán zarándokházat (domus elemosynaria) építettek. 1464: a kir. apátság Laki Túz János szalvóniai bán magánkegyurasága alá került, majd Fegyverneki Dénes zágrábi knk. lett a „felette nagy romlásban lévő” apátság kommendátora. 1474: a város egy része a Báthoriaké lett, a másik részt a mon. kapta meg. Ekkoriban indult meg az apátság és a tp. átépítése. A kvadrumot erőteljesen megkisebbítették, a keresztfolyosó az udvar felé is zárttá vált s vsz. boltozott lett. Az udvart feltöltötték. A szerz-eknek önálló cellákat hoztak létre. Több helyiséget, így a káptalantermet és a kerengő folyosót is téglapadlóval, a kápt-termet padlófűtéssel látták el, a fűtőkamra előkerült. E nagyszabású építkezéseknél felhasználták a 12-14. sz. mon. faragott köveit, az első kerengő hengeres oszloptestjeit, a gótikus ablakkereteket, bordaíveket, párkány és fríz-darabokat. A korábbi elegáns formák helyett egyszerű és durvább kivitelezés vált uralkodóvá. A tp-ot is megkisebbítették, az alapító kir. ereklyés sírhelyét U alakú fallal vették körül, majd mind a megemelt szentélyt, mind a hajókat nagyméretű mészkőlapokkal burkolták. Ez a padozat azonban az É-D-i keresztfaltól Ny-ra eső térséget már nem fedte. Ott profán célú építkezések történtek (edényégető kemence, bronzöntő műhely, raktárak). - 1493-1506: a mon. a szekszárdi apátság felügyelete alá került. 1508: a rendi vizitátorok elszomorító állapotokat találtak: az épületek gerendái leomlással fenyegettek mind a mon-ban, mind a tp-ban. Már csak 5 szerz. élt itt. Az egykori gazdagságnak (1427: az évi jövedelem 90 aranyforint volt) alig maradt nyoma. 1512: a ~ is csatlakozott a kir. kegyuraság alá tartozó 8 apátság uniójához. 1538: a várost és a a mon-t Török Bálint szerezte meg. I. Ferdinánd kir. 1543: elrendelte, hogy a vár és mon. (arx et monasterium abbacie Simigiensis) megerősítésére és oltalmazására 300 Ft fordíttassék. 1549: 24 hajdú állomásozott itt, 1550: 32 huszár és 32 gyalogos vigyázta a megerősített tp-erődöt és mon-t. A tp. bejáratait és ablakait befalazták, a D-i oldalt feltöltötték és sáncárkot ástak, a mon. Ny-i oldalán falat emeltek, az egész mon-t övező mély vízelvezető árkokat kitisztították, a tp. DNy-i tornyában raktárat hoztak létre. 1555: vonult fel a török sereg Lak (Öreglak) ellen, s ekkor Somogyvár még magyar kézen volt. 1556: Tujgun budai basa csapatai foglalták el és gyújtották fel. Az átégett hatalmas gerendák a feltárás során több helyen előkerültek. Ettől kezdve a ~ elhagyott hely lett, amelyet a lakosság és a birtokosok folyamatosan romboltak és pusztítottak. 1972-re eltűnt a föld színéről. - A ~ apátjai (dőlt betűvel) és szerzetesei: 1091: Péter, 1135/37: János prép., 1204: Bernát érs., Herveus, Gilbertus, Antonius, Beatus, 1210: Gilbertus, 1215: Herveus, 1224: Sebestyén, 1235: Péter, 1254: Beatus, Benedek, Lukács, Baldvin, András, 1255: Beatus, 1277: Illés, Lukács, Péter, Benedek, Péter, 1278: Simon és Miklós, 1279: János, Lukács, Baldvin, Ciprián, 1280: Illés, Benedek, Lukács, Baldvin, 1292: Jakab, András, Jakab, Pál, 1293: Lázár, Jakab, Mihály, 1294: Pál, 1297: Pál, 1298: Pál, Sándor, Péter, Miklós, János, 1299: Pál, Ábrahám, Balázs, Miklós, Mihály, 1303: Jakab, 1307: Jakab, János, Loys, 1309: Miklós, 1310: Máté, István, 1316: Máté, Ulrik, János, Valter, Miklós, 1320: Valter, 1323: János, 1327: János, Arnold, 1329: István, Urbius, Henrik, Adorján, Frigyes, 1330: Mihály, 1332: Mihály, Adorján, 1333: Péter, 1335: Anzelm, Simon, Henrik, Miklós, Miklós, 1338: Henrik, István, Berchtold, Péter, 1342: Jakab, Miklós, Péter, Imre, 1346: Bereczk, 1347: Imre, Berchtold, János, Márton, Konrád, 1348: Dezső és Péter, 1349: Péter, 1354: Miklós prior, 1355: György, Benedek, Miklós, 1356: János, 1358: Gersteni Ulrik, János prior, Ekhard prép., Miklós, 1360: Jakab, 1364: János dékán, 1365: István, Gergely, Valter, 1366: Domonkos, 1368: György, 1374: Vince, Balázs, Mihály, 1375: István, János, György, 1376/78: László, 1382: Péter, 1386: Demeter perjel, György, András, Mátyás, János, Lőrinc, 1392: Péter, Balázs, Tamás, 1396: Pál pp., 1398: Dénes, 1400: Egyed (volt tatai), 1402: Benedek, 1403: Pál prép., Mihály, György, 1404: Benedek, 1405: János, 1406: Miklós, György, János, 1408: Bálint, 1409: János, 1411: Tamás, 1413: Miklós, Lőrinc, János, 1414: Lőrinc, Demeter, Miklós, 1415: Miklós, 1416: Benedek, 1416/17: Tamás, János, 1422: Tamás, 1427: Demeter, János, Máté, 1428: Sebestyén, 1438: Péter, Döme, János, András, Viktor, Pál, Miklós, Barnabás, Domonkos, Gergely, 1440-49: Mihály, 1447-49: Tamás, László, Gergely, 1458: Ambrus, 1462: Tamás, 1464: Gergely, Miklós, András, 1465: Fülöp, Miklós, Bertalan, 1466: Benedek, 1467: Fegyverneki Dénes knk., kommendátor, Benedek, 1470: László, 1472: Pál, 1473: Máté, 1475: Gál, Bertalan, 1482: Sebestyén, János, 1483: Kálmáncsehi Domokos kommendátor, Barnabás, 1484: István, 1486: János, 1492/93: Sebestyén, Kelemen, Gál, 1495: János, Sebestyén, 1496: István, 1497: János, 1498: Sebestyén, 1499: János, 1503: Pál, 1504: András, Pál, 1505: Pál, Mihály, 1506: Csaholy Péter, kommendátor, Pál, Mihály, 1507: Lukács, Sebestyén, 1509: Lukács, 1510: Sebestyén, 1511: Gergely, Orbán, János, 1512: László, 1516: Ambrus, László, 1517: Gergely, János, 1519: Pál, 1520: Balázs, 1522: László, 1523/24: Lancsics Mihály, Máté, 1524: Benedek, 1525: Fülöp, Péter, Máté, 1529: Gábor, 1535: Pereghy Albert kommendátor, 1538: Pécsváradi László, 1543-53: István. B.Ko.

Somogyi Múz-ok Közleményei 1(1973):341. (Bakay Kornél: Előzetes jelentés a ~ 1972/73. évi feltárásáról) - Uaz 2(1975):191. (Uő: Második jelentés a ~ feltárásáról) -: A magyar államalapítás. Bp., 1978. -: Somogyvár. Bencés apátság romjai. TKM 201. Bp., 1985, 1991. - Soproni Szle 42(1988):128. (Uő: Elégett palánk nyomai a somogyvári várfalak mentén) -: Feltárul a múlt? A múlt jövője. Bp., 1989. - História Klub Füzetek 9. Székesfehérvár, é.n. (Uő: Szt László kir. somogyvári apátsága) -: Az Árpádok országa. Bp., 2000. -: Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség. Pomáz, 2004.