Magyar Katolikus Lexikon > S > sás


sás, tavi káka, csuhé (gör. kalamosz, lat. Scirpus lacustris): a sásfélék családjába tartozó növény. - Az Izaiás-szövegekben (9,13; 19,6.15) valamilyen magasabb és alacsonyabb vízparti növény szembeállítása érezhető. A magas növényt legtöbbször pálmának fordítják, holott a nád sokkal életszerűbb lenne itt, hiszen a héber qaneh név is arra utal. Az agmon szóval kifejezett alacsony növényzetben e két tömeges kákafaj mellett a ~fajok is feltehetően részt vettek. - Annak ellenére, hogy az agmon a mai héber nyelvben is egyértelműen a káka nemzetséget jelöli, azonosítását mégis nehezíti csoportnévként történő használata, hiszen a köznapi ~ szó alatt mi sem kizárólag a sás nemzetség (Carex) fajait értjük, hanem a sásfélék családjának sok egyéb nemzetségét is. - A kákafélék (agmon) annyira változatos csoportot alkotnak, hogy külön nemzetségekbe is sorolják tagjaikat (iszap-, erdei, szürke-, csetkáka). Hengeres v. háromszögű, magasan felálló, többnyire levéltelen száruk végén egy szálas, hegyes csúcslevél tövében laza ernyőben v. tömött gömbszerű fejben csoportosulnak sokvirágú kalászkákból összetett, ülő v. nyeles, barna füzércsokrai. A kétivarú virágok spirálisan ülnek a virágzati tengelyen. - A sásfajok (karík) általában egyszerű, háromszögű v. hengeres szárú, tömeges, vízparti „savanyúfüvek” kis, tömött, sötétbarna kalászkákban csoportosuló egyivarú virágokkal. A termős virágot a nemzetségre jellemző palack alakú pelyvatömlő zárja körül. - A csáté (ahígóme) sűrű, tőleveles sarjtelepeket fejlesztő, hengeres, merevszárú, évelő sásféle. Kis, fekete, 2-3 virágú füzérekből álló, tömött fejes csúcsvirágzattal rendelkező növény. A termő virágok alatt több apró, meddő virág is helyet foglal a füzér alján. - A szittyók (sámár) sok magas, tömött hengeres, erős, mégis hajlékony szárral és elágazó tőkével rendelkező vízparti növények. Hosszú, kopasz száraik felső részén egyoldalú, mereven szétálló csomós virágzatot fejlesztenek. Kiszárított száruk írótoll készítésére is alkalmas, de kisebb kosarakat, ernyőket, kalapokat is készítenek belőle. - Rokon fajai a tengermelléki, parti káka, a Szentföldön gyakori, tarackos vízinövény háromoldalú szárral; sziki káka, zsióka, szikes mocsarakban és réteken tömeges, háromszögletű szárú növény; a csátés ~ nedves rétek rövid fűzérű, hosszú tarackos, tömeges növénye; a réti ~ sűrű gyepet alkotó, vörösbarna pelyvájú, nedves réteken gyakori faj; az érdes ~ mediterrán területek állományalkotó, érdes levelű ~faja; a szürkekáka vékony, hengeres szárának felső végén a tengelyt gömbszerűen közrefogva ülnek a barna füzérfejek; az éles szittyó a közel-keleti nedves rétek éles- és hegyeslevelű gyepalkotó faja; az arab szittyó a félsivatagok vízfolyásai mentén élő kistermetű faj; a varangyszittyó nedves környezetben mindenhol elterjedt, csomókban növő, dúsan elágazó faj, hajtásai újra legyökereznek és gyorsan fejlődnek; a kormos csáté láprétek tömeges, hengeres szárú, végálló, tömött, sötétbarna füzérfejes növénye. - Ikgr. A kk. műv-ben a kitartó türelem, a szüntelen Istenhez törekvés jelképe. Ky.Z.

Lipffert 1976:53. - Kereszty 1998:425.