Magyar Katolikus Lexikon > S > Szkithia


Szkithia: a →szkíták országa. - 1. Az ókori ~hoz a közép-ázsiai Turkesztán és az Altaj vidéke is tartozott, ahol az örök jég bámulatos temetkezéseket őrzött meg (Pazyrik, Sibe, Basadár stb.). A szkíták a Kr. e. 7. sz: birtokba vették a Fekete-tenger mellékének É-i területeit. Ispakai és fia, Partatua (Barta-tua) Kr. e. 673: legyőzte az asszírokat, majd megverte a kimmereket. 611: nagy hadjáratot vezetett Kis-Ázsián, Mezopotámián és Szírián át egészen Egyiptomig. A Kr. e. 6. sz. végén hatalmas serege élén Dareiosz viselt ellenük sikertelen hadjáratot, majd Kyaxarész méd kir. - miután 591: vendégség ürügyén legyilkoltatta a szkíta vezéreket - kiűzte a szkítákat Médiából, akik ekkor a Kaukázus völgyeiben a Derbeni-kapun keresztül a kimmerek elhagyott területeire É felé húzódtak. - 2. A királyi szkíták birodalma a Kr. e. 6. sz. végén már az Altaj-hegységtől a Kárpát-medencéig tartott, központjuk a Kaukázus fölött, a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger közötti területen volt; a földműves szkíták főleg a Dnyeper és a Dnyeszter között telepedtek meg. Államalakulatuk a törzsek egyesítése révén a Kr. e. 4. sz: a Krím-fszg. É-i részén és a Dnyeper alsó folyása mentén jött létre. Fővárosuk a Dnyeper alsó folyása menti Szalgir mellett (2007: Szimferopol külterülete) Szkíta-Neapolisz volt. Ekkor jutottak el a Duna alsó szakaszának vidékére és a Kárpát-medencébe is. - 3. A Kr. e. 4. sz: K-ről iráni eredetű törzsek sokasága - először a szauromaták, majd a velük rokon szarmaták - törtek rájuk; ezzel elkezdődött ~ hanyatlása. Erejüket a sok gör. városállammal való harc is megtörte. Bár ~ a Kr. e. 2. sz: második virágkorát érte, régi hatalmukat nem tudták többé visszaállítani, Eu. K-i részében az uralmat fokozatosan az Iráni-magasföld felől érkezett újabb iráni csoportok vették át. Pomponius Mela (Kr. u. 1. sz.) szerint a szauromaták a Tanaisztól K-re, a szarmaták pedig a Tanaisztól Ny-ra helyezkedtek el. - 4. ~ történelmének befejező szakaszáról szinte semmit sem tudunk. A szkíták jobban keveredtek a szomszédos népekkel, és kultúrájuk is elvesztette sajátos vonásait. Fővárosukban az élet a Kr. u. 3. sz: szűnt meg; a Ny-i államokban csak nevük maradt fenn. Krónikáink ~t Dentümogyernek, a m. nagyfejedelmeket pedig a szkíta és a hun királyok ivadékainak nevezik. →Anonymus is, miután az egész kk. latin nyelvű földr. és tört. irodalom úgy tartotta, hogy minden K-ről jött nép ~ból származik, a m-ok őshazáját a szkíták által a Kr. e. 7. sz: lakott területtel azonosította, s ~nak nevezte. Ky.I.