Magyar Katolikus Lexikon > S > Szinfalu


Szinfalu, Sinfalu, Szénfalu, v. Szatmár vm. (Sâi, Ro.): plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. erdődi esp. ker-ében. - Alsóhomoród filiájából 1859: alapították. Tp-át 1816: Szt Anna tiszt-ére sztelték, a mait 1871: építették. Anyakönyvei 1861-től. Anyanyelve 1880: ném., m.; 1940: ném., m., rum. - 1901: 4 filiája volt, közülük Krassó a reformáció előtt pléb. volt. - Plébánosai: 1861: Pradl János, 1869: Weber József, 1883: Hohl Mihály, 1886: Ternyei Béla, 1905: Erni János, 1914: Ettinger János, 1943: Brendli István, 1944: Fischer-Fényi Ferenc, 1951: Tyukodi Mihály, 1957: Pfeiffer Mátyás, 1972: Aib Sándor, 1975: Merk Mihály, 1986: Tempfli Imre, 1990: Fuhrmann Vendel, 1992: Schupler Tibor, 2001: Szolomayer Sándor, 2002: Czier István. 2003-tól a szatmárnémeti pléb-k látják el. - Lakói 1940: 841 r.k., 287 g.k., 5 ev., 9 ref., 14 izr., össz. 1156; 1943: 936 m.; 1944-45: a németek a ~i svábokat kényszerítették szülőföldjük elhagyására, a visszajöttek közül →malenkij robotra hurcoltak 6 főt (2-en meghaltak); 1992: 81 r.k., 28 g.k., össz. 546; 2000: 61 r.k.. **

Schem. Szat. 1901:51; 1931:42; 1998. - Hetényi Varga I:476. - Merli 2002:184. - Bura 2003:77.