Magyar Katolikus Lexikon > S > Szidon


Szidon (héb. 'a halfogás helye'): a legrégibb időkben a föníciaiak (→Fönícia) egyik legfontosabb városa, akiket róla szidoniaknak neveztek (vö. Iz 23,2.12; Homérosz). - Már az →amarnai levelekben és az ugariti szövegekben is szerepelnek. A Ter 10,16: ~ Kánaán elsőszülötte. Később (talán a Kr. e. 1. évezred fordulóján) le kellett mondania a teljhatalomról vetélytársa, →Tírusz javára, és csak a perzsa uralom alatt sikerült - átmenetileg - visszaszereznie. Az asszírok támogatták; hogy Tíruszt gyengítsék, csak adóztatták, végül azonban egy lázadásért bosszút állva mégis lerombolták. A föliratok a következő kir-ok nevét őrizték meg: Zimriddi (az amarnai korban), Tubaal (Szancherib idejében), Etbaal, Abdimilkutti (Azarhaddon idejében), Tabnit és Esmunazar (Kr. e. 450 k.), Bodastart, Tennes. Józs 19,28 ~t Aser örökrészeként említi, pedig soha nem tudták Izr. fiai meghódítani. Ez 28,20-23: fenyegető jövendölés ~ ellen. Mt 11,21; Lk 6,17: Tírusszal együtt szerepel (vö. Jo 3,4; Jud 2,28; 1Mak 5,15). Mt 15,21; Mk 7,24.31 szerint Jézus Tírusz és ~ vidékén járt, de ez nem a partvidékre, hanem csak azokra az országrészekre vonatkozik, melyek e városok mögött terültek el és a Jordán felső folyásának vidékébe is belenyúltak. Pál ap. is megfordult a városban róm. útja elején; meglátogatta barátait (= a ker. közösséget), és elfogadta gondoskodásukat (ApCsel 27,3). - 2005: Saida.

R.É.

BL:1718.