🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szerapion
következő 🡲

Szerapion, Szt (Anglia-Algír, 1240): szerzetes, vértanú. - IX. Alfonz kasztíliai kir. (ur. 1170-1214) szolg-ában harcolt a mórok ellen, majd belépett a →mercedáriusok újonnan (1218) alapított rendjébe. Novícmester lett, növendéke volt Születetlen Szt Rajmund is. Szerzete angliai letelepítésének szándékával hazaindult. Kalózok a tengerbe dobták, de megmenekült és folytatta útját. Végül egy fogolykiváltó útján szenvedett vértanúságot. - Ü: nov. 14. **

Schütz IV:204.

Szerapion, Thmuiszi (†362): ókeresztény alexandriai író. - Egy kolostor apátja volt, 339: Alsó-Egyiptomban Thmuisz pp-e lett. Szt Atanáz barátjának, ~nak írta néhány híres levelét a Szentlélek istenségéről. ~tól mindössze két levél maradt ránk, valamint egy írás a →manicheusok ellen. Nevéhez kapcsolódik egy híres liturgikus kv., a ~-féle Eukhologion, mely 30 lit. imádságot, áldásformulát tartalmaz. Nagyon értékes liturgiatört. forrásmű, az Egyiptomban használt lit. szövegek gyűjt-e. Kiadta F. X. Funk: Didascalia et Constitutiones Apostolorum. Paderborn, 1905. - Két levele: PG 40:923. Va.L.

Vanyó 2000:515.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.