Magyar Katolikus Lexikon > S > Szentkút


szentkút: csodatévő erejű forrás, mely körül rendszerint kegyhely alakul. - Ált. Mária tiszteletét hirdeti a Szűzanyára alkalmazott szentírási idézettel: „Aki merített belőlem, csak jobban szomjazik utánam” (Bölcs 24,28). Mo-on a legismertebbek: →Csatka, →Csicsópuszta, Csobánka (→Máriakutacska), →Jásd, →Magyaregregy, →Máriakéménd, →Mátraverebély-Szentkút. - A néphagyomány sok csodatevő forrást tart számon, vizüket gyógyító erejűnek tartják, de nem lett ker. kultuszhely. A szörényi ~ról az a hagyomány, hogy vize vérré változik, valahányszor egy m. kir. meghal v. baj éri. Ipolyfödémesen és Ipolyszécsénkén a határban levő forrásokhoz fájós szemű betegeket visznek. A források mellé a meggyógyultak hálából ruháikból rongyokat és hajfürtöket akasztanak. A máriavölgyi ~ legendája szerint a szörnyszülött gyerekek teljes emberi alakot nyertek. - A ~ak közül az egyik legismertebb Mátraverebély-Szentkút. Legendája szerint az ellenség elől menekülő Szt László kir. lovának patája nyomán fakadt föl a csodálatos gyógyulásokat eredményező forrásvíz. Több ~unk, csodatevő forrásunk keletkezését köti a hagyomány Szt László alakjához szerte az országban. Így pl. Abaújban Debrőd közelében, v. a Mátra oldalában Bene pusztán, a mai Mátrafüreden, Gyöngyös mellett. A székely hagyomány Csíkszépvíz melletti hegyre teszi Szt László vízfakasztó csodáját, s erre vezetik vissza a Nagyvárad melletti Püspökfürdő eredetét is. Mindezeken a helyeken egykori v. még ma is látható kápolnaromok beszélnek a ker. búcsújárásról. B.G.

Bálint-Barna 1994:28.

Szentkút, v. Vas vm. (Heiligenbrunn, Au.): plébánia a v. szombathelyi egyhm. pinkavölgyi esp. ker-ében. - 1198: Sacer Fons. 1698: már pléb. Tp-át Szt Kelemen tiszt-ére sztelték, a mait 1756: építették. Kegyura 1880: a Batthyány gr. család. Anyakönyvei 1744-től. Anyanyelve ném., horvát. Filiái 1914: Németbükkös, Zságmánd. **

Schem. Sab. 1914:63. - Schem. Eisenstadt. 1980:145. - Juhász 1982:105.