Szent Sír: Jézus sírja Jeruzsálemben, a →feltámadás helye. Két része az Anasztaszisz, a 'Föltámadás' körtp-a a ~ fölött, és a Martürion, 'Kínszenvedés' tp-a a későbbi Katholikon. - Jézust a városfalhoz közeli helyen, a →Golgotán feszítették keresztre (Jn 19,20). A közelben volt Arimateai József kertje, benne egy új, sziklába vágott sír (→sziklasír), ide temették Jézust (19,41-42). - A →Bar Kohba-felkelés után (Kr. u. 135.) a lerombolt Jeruzsálem helyén alapított róm. városban, Aelia Capitolinában Hadrianus cs. (ur. Kr. u. 117-38) Aphrodité istennő számára tp-ot épített a Golgota fölé. →Cézareai Euszébiosz szerint azért, mert „az Üdvözítő sírját el akarták tüntetni az emberi szemek elől. Nagy fáradsággal földet hordtak ide, feltöltötték az egész környéket, és ráépítették Aphrodité templomát” (Vita Constantini III, 26). - →Szozomenosz 450 k. ugyanezt írta: „A hitetlenek a Kálváriát vastag törmelékréteg alá temették, és feltöltött, sima területet alakítottak ki, bár előzőleg az egész környék, éppen úgy, mint most, alacsonyabb szintű volt. Ezután fallal vették körül az egész Kálváriát, kőlapokkal lefedték a feltámadás színhelyét, és ráépítették Aphrodité templomát. Ezután fölállították benne a szobrát, hogy mindazok, akik Krisztus tiszteletéért jönnek oda, úgy tűnjenek, mintha Aphroditét tisztelnék. Így akarták eltörölni a hely eredeti emlékezetét” (Historia Ecclesiae II, 1). - A hely megválasztásának az is oka lehetett, hogy Aphrodité egyik fiának Golgosz volt a neve. Így a rómaiak a név hasonlóságából arra gondolhattak, hogy Golgosz anyjának tp-át a legalkalmasabb helyre a Golgotára építik, hogy a hely „Aphrodité Golgia” legyen. - A Hadrianus parancsára feltöltött tér kb. 150 x 75 m-es téglalap volt. A főútról oszlopokkal díszített előtér vezetett fel a valamivel magasabban fekvő előudvarhoz. Hozzá csatlakozott magasabb teraszon a tp. oszlopokkal körülvett udvara, s ennek tovább magasított közepén állt a cella, amely közvetlenül a ~ felett állhatott. - A jelentős mértékű feltöltésnek köszönhetően sok minden épségben megmaradt, s a sziklasírok nem estek áldozatul az új város építésekor. Sőt, a pogány tp. maradandó jellé vált még a legkegyetlenebb üldözések idejében is a ker-ek számára, akik tudták, hogy a ~ Aphrodité tp-a alatt van. - Ez a pogány szentély addig szolgált, amíg I. (Nagy) Konstantin cs. 326: ki nem adta a parancsot, hogy királyi pompával építsenek tp-ot az Úr halála és feltámadása helyén (Vita Const. III, 25). Aphrodité tp-a ekkor már a város közepén állt, a kettős oszlopsorral díszített főútvonal mentén, amelyet felső-üzletsornak neveztek, és É-D-i irányban szelte át a várost. 333: a bordói zarándok ezen az úton járva írta: „Ha az ember a Neapoliszi-kapu felé megy, jobb oldalon, lefelé a völgyben falakat lát, ahol Pilátus háza vagy praetoriuma állt... Baloldalt van a Golgota dombja, ahol megfeszítették az Urat. Onnan csak egy kőhajításnyira van a barlang, ahová temették, s ahonnan harmadnapra föltámadt. Konstantin császár parancsára ezen a helyen éppen most építenek egy bazilikát”. - Hatalmas földmunkára volt szükség, hogy szabaddá tegyék az eredeti szikla-szintet. Euszébiosznál olvashatjuk: „Alighogy a császár kiadta a parancsot, az egész Aphrodité -tp-építményt tetőtől az alapokig szétdúlták... De a császár buzgósága itt nem állt meg. Parancsot adott, hogy a templom romjait, a köveket és a gerendákat távolítsák el, minél messzebb a helytől... De ezzel sem elégedett meg. Megparancsolta, hogy ássák föl mélyen a földet és a törmeléket, amit itt felhalmoztak, szállítsák el... S ahogy most rétegről rétegre napvilágra került a föld mélye, kibontakozott a szemek előtt az Üdvözítő feltámadásának dicsőséges és szent emlékhelye. A legszentebb sírbarlang úgy támadt fel, mint egykor az Üdvözítő: hosszú ideig sötétség borult rá, de most újra napfényre került.” (Vita Const. III. 26-28). Amikor szabaddá vált Krisztus sírkamrája, 3 tény került napvilágra: 1. sírpadot láttak benne (Jn 20,12); 2. ez a sír egyetlen halott számára készült (19,41), s hasonlót Jeruzsálem környékén nem lehet találni; 3. a munkások a kamrában jobb felől látták meg a halott helyét (Mk 16,5). - Az építészek már az első építési szakaszban eltávolították a ~ kb. 3 x 3 m-es előterét, vsz. azért, hogy az Anasztaszisz belső tere nagyobb legyen. Ma már nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy a hegyből kibontott sziklasír szögletes v. köralakú volt-e. →Aetheria 383 k. leírta, hogy az eltávolított előtér helyét korláttal v. kötéllel kerítették körül, s mögötte, a sírkamra bejárata előtt oltárt állítottak. - 530: Breviarius de Hierosolyma és 570: a piacenzai zarándok értesít arról, hogy a sziklából kibontott sír fölé egy arannyal-ezüsttel borított, sokszögletű cibóriumot emeltek. - A perzsák fosztogatása és pusztítása után, 614: Modesztusz apát helyreállíttatta a síremléket, és K felől előteret építettek hozzá. 670: Arkulf elmondja, hogy kívül márványlapokkal fedték be, s a csúcsára arany keresztet állítottak. Szerinte 303 ember állhatott a sír előtt, azaz a sírkamra szélességét 1 m-re lehet becsülni. - 870 k. Bernard szerz. szerint „a sír körül 9 oszlop áll, közöttük a legdrágább kövekből épített fal húzódik. A kilencből 4 a sír homlokzatánál van”. Ezek az oszlopok ma is ott állnak. - 1009. X. 18: Hakim Baimrillah, egyiptomi kalifa utasította a ramlehi helytartót, hogy a ~ körül mindent romboljon le. Ademár OSB (†Jeruzsálem, 1034) írja: „Mivel a ~ sziklájával szemben tehetetlenek voltak, hatalmas tüzet raktak köréje... Akkor az Úr sírja is összeomlott, mégpedig az 1010. esztendő szeptemberének 29. napján.” Ezzel a sír, amelyet Arimateai József a kertjében vágatott, egyszer s mindenkorra megsemmisült, csupán „a kőpadot nem sikerülült fejszecsapásokkal megsemmisíteni” (Rodulf krónikás, †1046; Historia sui temporis I. 3). - Nikephorosz pátriárka 1048: a régi síremlék alaprajzát követve kpnát emelt a sír helyén, amelyet a 12. sz. építészek változatlanul átvettek: kör alakú, háromajtós, szögletes előterű volt. Mivel a sírkamra 2x2 m-es belső méretét változatlanul őrizték, az oldalfalak és a tető aránytalanul vastagnak és nagynak látszott. 1102: Saewulf, az angolszász zarándok le is írta: „Az Úr sírját nagyon vastag falakkal vették körül”. Az É-i fal 1,06, a D-i 1,37 m vastag volt. - Az orosz Dániel zarándok, aki később a Jeruzsálem melletti Mar Szaba-kolostor apátja lett, 1106: írta: „A tetőn oszlopokra állított szép erkély van, és egy köralakú tornyocska is emelkedik a tetőről. Ezüstlapokkal fedték a tornyot.” A tornyocska tetején embernagyságú, ezüstből készült Krisztus-szobor állt, melyet a város 1187-i ostromakor beolvasztottak, hogy az egyre növekvő gazdasági nyomorúságon segítsenek. A ~ bejárata oly alacsony és szűk volt, hogy csak térden csúszva lehetett bemenni rajta: Quaresmius ferences gvárdián (1626) szerint a nyílás 56 cm széles, 108 cm magas és 54 cm mély volt. - Az arabok 1244: bevették Jeruzsálemet és a ~t elpusztították: lebontották róla a márványborítást, az oszlopokat elküldték Mekkába. Az újjáépítéskor az előtér elé Sion-hegyi Burchard tanúsága szerint (1283) csak egy ajtót építettek. A síremlék vastag falait hamarosan újra oszlopokkal díszítették. V. Károly cs. kérésére II. Szulejmán szultán 1555: engedélyt adott Raguzai Bonifác gvárdiánnak, hogy az összedőlni készülő sírkápolnát új építménnyel cserélheti fel. - Az új ~ban az Angyal-kpna első része (melyben négyszög jelzi a sírt záró követ), négyszögletes, hátsó része félkör. E. Horn OFM adatai szerint (1724-44) a sírkápolna szélessége 4,35 m, hossza 8,7 m, magassága 4,09 m; falait kívülről szürke márványlapokkal borították, 10 oszloppal díszítették. - Az 1808-i tűzvészt a sírkápolna átvészelte, csupán a tetőn álló kis torony sérült meg egy rázuhanó gerendától. Ennek ellenére a földig lebontották, majd tör. rokokó stílusban építették újjá (8,3 x 5,9 x 5,9 m), a korábbi zarándokbeszámolókban említett elemek többé-kevésbé megtalálhatók rajta. A falakat kívülről újra márványlapok borítják, és oszlopok díszítik; a kőkorláttal kerített lapos tetőn toronyépítmény; a homlokzati oldalon 4 csavart oszlop; gazdagon ékesített ajtó vezet a kápolnába. Jézus sírja, az egykori zsidó szokás szerint előtérből és a tulajdonképpeni sírkamrából áll. - Az Angyal-kápolna sírkamrába vezető alacsony bejárata fölött a felirat: „Kenetet hozó asszonyok! Miért keresitek az Élőt a holtak között? Föltámadott az Úr!” A 3,4 x 3,9 m-es kpna közepén márványba foglalt kő emlékeztet arra a nagy kőre, mely elzárta a sír bejáratát (Mk 16,4), Jeruzsálemi Szt Cirill pp. († 387) még sértetlenül látta a sír előtt. 614: a perzsák törték össze, amikor meghódították a várost, 616: Modesztusz 2 oltár-menzát csináltatott belőle. Az egyik oltár Arkulf szerint 670: a sír bejáratánál állt. Később a bejárat előtt állt egy kő (Quaresmius szerint 54 x 56 x 27 cm), egy még kisebb követ márványba foglalva 1808 u. a bejárat elé tettek. - 2006: az Angyal-kpnából 1,33 m magas nyílás vezet a sírkamrába, melyben jóformán semmi sem látható Jézus sírjából, Hakim Baimrillah kalifa 1009: eltüntetett minden nyomot. Ami megmaradt, azt a 12. sz: márványlapokkal vették körül és alabástromlappal fedték le. 1555: az újjáépítéskor a márványlapokat el kellett távolítani. A sírhely fölött 2 angyalt festettek a falra, kezükben lat. feliratú szalag: „Surrexit, non est hic - Feltámadt, nincs itt!” ; „Ecce locus, ubi posuerunt eum - Íme a hely, ahová tették!” **

Bálint 1989:259. - Bálint 1989:221. - Kirschbaum II:182. - BL:1699. -Kroll 1993:485.