Magyar Katolikus Lexikon > S > Szaracén


szaracén, szerecsen: az Árpád-kori Magyarországon a latin szövegekben az →iszlám híveinek neve az →izmaeliták mellett. - A szó arab eredetre megy vissza: a keleti arab tájszólásokban a szardzsijín keletieket, azaz keleti arabokat jelentett. A keresztes háborúk idején ebből keletkezett az olasz saraceno szó, ami a magyarban ~, ill. szerecsen lett. A kk-ban még arab (nem fekete!) jelentéssel bírt. Család- és helységnévként is létezik. F.I.T.

Szaracén (13. sz.): megyéspüspök. - A szebenikói Domundi gr. családból származott. A MA-ban 1240-74: korbáviai pp. 1272: a traui egyhm. vizitátora. - Utóda 1300 k. Péter. T.E.

Mendlik 1864:121. - Gams 1873:399. (3.) - Eubel I:208. - Schem. Z-M. 1916:29. (3.)

Szaracén János   →Szerecsen János