Magyar Katolikus Lexikon > S > Svédország művészete


Svédország művészete: 1. Építészet. A legkorábbi tp-ok fából épültek (Hedared, kpna). A vidéki egyh. építészet a faanyagot állandóan használta, sajátos példái a harangtornyok (Stockholm, Skansen). Az első kőépítészeti közp-ok Stockholm közelében Sigtuna és Gamla Uppsala. Az elsőben 2 négyezeti tornyos kis tp. ad hírt a svéd román korról (Szt Olof és Szt Péter). A régi Uppsalában is áll még a később átépített, torony nélküli tp. A fszg. D-i részén Lundban emelkedik Skandinávia legnagyobb román kori szegyh-a (háromhajós, kereszthajós baz. homlokzati toronypárral, K-i felében hatalmas altp-mal). Épülése idején e ter. még Dániához tartozott. A dóm a lombardiai kapcsolat legészakibb, 12. sz., gazdag faragványokkal ékes monumentális példája. - A 12. sz: telepedett meg ~ D-i részén a ciszterci rend (Alvastra, Nydala, Varnhem). Épületeik ott is tanúskodnak a rendre jellemző finom kvádertechnikáról. Etienne de Bonneuil kezdte építeni 1287: Uppsalában a klasszikus gótika legészakibb példájaként számon tartott szegyh-at. A linköpingi dóm sztélyét a kölni Gerlach mester emelte a 15. sz. elején. A 15. sz: születtek meg a nagy, téglából készült csarnoktp-ok (Stockholm, Stragnas, Vadstena). Jellegzetes falusi gótika fejlődött ki Stockholm és Uppsala között. Az egyhajós, részben egyenes, részben sokszögű záródású sztéllyel ellátott egyh-akat kereszt- v. csillagboltozat födi, amely olykor változatos osztásokkal a hálóboltozathoz közelít (Tensta, Tallsta, Tierp). A 16-18. sz: ném., fr. és holl. építészek dolgoztak, főként a főv-ban (Katalin, Hedvig és Eleonóra tp-ok), amelyek mégis megőrizték helyi jellegzetességüket. A 19-20. sz. svéd építészek tp-ai még sokban visszatükrözik a gótika hagyományait (Stockholm, Engelbrecht- és Högalid-tp-ok). - 2. Szobrászat. A leggazdagabb épületszobrászat a lundi szegyh-ban található (párkányok, oszlopfők, kapuk). Ugyancsak a 12-14. sz: virágzott a lundi mesterek közvetítésével Gotland szg. változatos, vidékies szobrászata. A kapuk alakos kompozíciói mellett még visszacseng a germán díszítőműv. (Hablingbo). Jelentősek a keresztelőmedencék, jeles mesterük Hegevald volt. A 15. sz. fafaragás ném. és németalföldi kapcsolatokról tanúskodik (Fájdalmas Anya Gotlandban, Szt Brigitta ülő szobra Vadstenában, szárnyasoltárok a stockholmi Nemz. Múz-ban). A stockholmi Storkyrkanban őrzik Bernt Notke aranyozott, színezett sárkányölő Szt György-szobrát (1489). A reformáció után legjelentősebb a síremlékszobrászat (Uppsala, Stockholm). A róm. barokkot idézik B. Precht oltárai, főként Uppsalában. - 3. Festészet. A kk. falfest. ném. kapcsolatokra utal. Erőteljes helyi fejlődés játszott közre a 15. sz: a falusi tp-ok gazdag, miniatúrákra emlékeztető, főként boltozatokon megjelenő fest-ének kifejlesztésében. A dekoratív festésű boltozati bordák közötti cikkelyekre bibliai jelenetek kerültek. Különösen kedvelt témakör a →Biblia pauperum. Az előadásmód népi, néha szinte tréfálkozó, dekoratív fölfogása meghitté teszi (Sigtuna, Albertus pictor 1475, Tensta, Johannes Rosenrod). A 16. sz. elején számos németalföldi triptichon került a svéd egyh-akba. - 4. Iparművészet. Az ötvösműv. és fémművesség, valamint a lit. textíliák a kk. ném. és fr. kapcsolatokról tanúskodnak (kehely és paténa Vadstenában, 14. sz.; feszülettel díszített miseruha az uppsalai dómban). A reformáció után reneszánsz és barokk berendezés került a tp-okba (szószék, padok, orgona). E.G.

Cinthio, Erik: Lundsdomkyrka. Lund, 1957. - Gotlandske stenmastare. Malmö, 1959. - Treasures of Swedish art. Uo., 1973.

Svédország művészete: 1. Építészet. A legkorábbi tp-ok fából épültek (Hedared, kpna). A vidéki egyh. építészet a faanyagot állandóan használta, sajátos példái a harangtornyok (Stockholm, Skansen). Az első kőépítészeti közp-ok Stockholm közelében Sigtuna és Gamla Uppsala. Az elsőben 2 négyezeti tornyos kis tp. ad hírt a svéd román korról (Szt Olof és Szt Péter). A régi Uppsalában is áll még a később átépített, torony nélküli tp. A fszg. D-i részén Lundban emelkedik Skandinávia legnagyobb román kori szegyh-a (háromhajós, kereszthajós baz. homlokzati toronypárral, K-i felében hatalmas altp-mal). Épülése idején e ter. még Dániához tartozott. A dóm a lombardiai kapcsolat legészakibb, 12. sz., gazdag faragványokkal ékes monumentális példája. - A 12. sz: telepedett meg ~ D-i részén a ciszterci rend (Alvastra, Nydala, Varnhem). Épületeik ott is tanúskodnak a rendre jellemző finom kvádertechnikáról. Etienne de Bonneuil kezdte építeni 1287: Uppsalában a klasszikus gótika legészakibb példájaként számon tartott szegyh-at. A linköpingi dóm sztélyét a kölni Gerlach mester emelte a 15. sz. elején. A 15. sz: születtek meg a nagy, téglából készült csarnoktp-ok (Stockholm, Stragnas, Vadstena). Jellegzetes falusi gótika fejlődött ki Stockholm és Uppsala között. Az egyhajós, részben egyenes, részben sokszögű záródású sztéllyel ellátott egyh-akat kereszt- v. csillagboltozat födi, amely olykor változatos osztásokkal a hálóboltozathoz közelít (Tensta, Tallsta, Tierp). A 16-18. sz: ném., fr. és holl. építészek dolgoztak, főként a főv-ban (Katalin, Hedvig és Eleonóra tp-ok), amelyek mégis megőrizték helyi jellegzetességüket. A 19-20. sz. svéd építészek tp-ai még sokban visszatükrözik a gótika hagyományait (Stockholm, Engelbrecht- és Högalid-tp-ok). - 2. Szobrászat. A leggazdagabb épületszobrászat a lundi szegyh-ban található (párkányok, oszlopfők, kapuk). Ugyancsak a 12-14. sz: virágzott a lundi mesterek közvetítésével Gotland szg. változatos, vidékies szobrászata. A kapuk alakos kompozíciói mellett még visszacseng a germán díszítőműv. (Hablingbo). Jelentősek a keresztelőmedencék, jeles mesterük Hegevald volt. A 15. sz. fafaragás ném. és németalföldi kapcsolatokról tanúskodik (Fájdalmas Anya Gotlandban, Szt Brigitta ülő szobra Vadstenában, szárnyasoltárok a stockholmi Nemz. Múz-ban). A stockholmi Storkyrkanban őrzik Bernt Notke aranyozott, színezett sárkányölő Szt György-szobrát (1489). A reformáció után legjelentősebb a síremlékszobrászat (Uppsala, Stockholm). A róm. barokkot idézik B. Precht oltárai, főként Uppsalában. - 3. Festészet. A kk. falfest. ném. kapcsolatokra utal. Erőteljes helyi fejlődés játszott közre a 15. sz: a falusi tp-ok gazdag, miniatúrákra emlékeztető, főként boltozatokon megjelenő fest-ének kifejlesztésében. A dekoratív festésű boltozati bordák közötti cikkelyekre bibliai jelenetek kerültek. Különösen kedvelt témakör a →Biblia pauperum. Az előadásmód népi, néha szinte tréfálkozó, dekoratív fölfogása meghitté teszi (Sigtuna, Albertus pictor 1475, Tensta, Johannes Rosenrod). A 16. sz. elején számos németalföldi triptichon került a svéd egyh-akba. - 4. Iparművészet. Az ötvösműv. és fémművesség, valamint a lit. textíliák a kk. ném. és fr. kapcsolatokról tanúskodnak (kehely és paténa Vadstenában, 14. sz.; feszülettel díszített miseruha az uppsalai dómban). A reformáció után reneszánsz és barokk berendezés került a tp-okba (szószék, padok, orgona). E.G.

Cinthio, Erik: Lundsdomkyrka. Lund, 1957. - Gotlandske stenmastare. Malmö, 1959. - Treasures of Swedish art. Uo., 1973.