Magyar Katolikus Lexikon > S > Suba


suba: ujjatlan, palástszerű, combig vagy bokáig érő bőrruha, melyet melegben vagy esőben szőrével kifelé; hidegben befelé fordítva viselnek. - A ~ a pusztázó, pásztorkodó, szekerező nép nélkülözhetetlen ruhája, ugyanakkor esküvői, ünnepi díszruha is, éppúgy, mint a szűr, s rendesen egy egész életre szól. - A férfi~ igazi hazája az Alföld, másutt csak itt-ott viselik. Az Alföld K-i felén a gyapjúból szövött guba helyettesíti. A ~ színe a Közép-Tisza vidékén fehér, lejjebb sárgára festett. Itt-ott barna bőrből is készítik; a női ~nak barna a rendes színe. - A ~t a lepelféle ruhák közé számíthatjuk, mert vízszintesre kiteríthető. Mindig körszelet v. köralakú; a fej számára a kör közepén kerek nyílást hagynak, s innen kezdve a ~ az aljáig elöl nyitott. Legalább 3 és fél juhbőrből készül. Ily szűket azonban ma már legfeljebb csak a juhászok készítenek maguknak mindennapi használatra cserzetlen, de kitörött bőrből. A szűcsmester a ~t a vevő módjához képest 4-15 bőrből készíti. Hódmezővásárhelyen a munkás~ 5, a kocsira való 8, a templombajáró 10-12 bőrből készül. A szőrtelen bőrrészeket előbb hulladék szőrös bőrdarabokkal kipőszölik, vagyis kifoltozzák, aztán a kiszabott részeket a vóccal, közbeiktatott, duplán fogott keskeny bőrszalagocskával együtt összevarrják. A ~ gallérja egy egész szabatlan fekete báránybőr, olyan mint valami hátibőr. Az ünneplő ~ dísze a gazdagon hímzett válltányér. Bihar, Hajdú m-ben és a Nagykunságon alul igen széles prémű, ún. kötöttaljú ~t viselnek. Ez a prémnélküli ~ból származott olyanformán, hogy amannak alját visszafordítva, gombokra felaggatták. - A városi polgárság régebben nemcsak az Alföldön, hanem a Dunán túl, sőt néhol Erdélyben is barnára festett ~t viselt, nagy kerek, fekete gallérral. Ennek rövid változata a tiszavidéki női ~ v. kisbunda, melyet kálvinista vidéken az asszonyok viselnek. A kis ~t kivételesen Hódmezővásárhelyen a ffiak is viselik. A női ~ régebben Debrecenben fehér volt, és kacagányforma fekete báránybőrgallérral készült. Félhosszú, kerekgallérú női ~ a somogymegyei Csökölyben szokásos. - Pásztor-cselédféle ember az Alföldön szőrével befelé fordított bőrnadrágot is visel, melyet zsiradékkal tesz vízhatlanná és puhává. Ez szűk csizmanadrág v. oldaltgombos, pantallóformájú. - A bőrruha hivatásos készítője a m. szűcs, a bőrruhákat színes bőrből kivágott és a ruhára felvarrt v. színes fonallal hímzett díszítményekkel ékesíti. A rátétdíszítmény feltétlenül ősi, a hímzett újabb eredetű. A cifraszűr rátét és hímzésdíszítménye a bőrruháról származott át a szűrre. **

MN I:348.

Suba Dénes (Ungvár, Ung vm., 1915. ápr. 26.-Ungvár, 1993 után): g.k. parókus. - 1943: Sósfalun (Ugocsa vm.) parókus, majd Tiszaszászfalun kp. A szünet nélküli vallatások, éjszakai kihallgatások sorozata után (128.-ként a munkácsi egyhm. papjai közül) 1950. VI. 27: aposztatált. Amikor megértette, mit írattak vele alá, az első vasárnap, a nagymise előtt, a hívek szeme láttára levetette a miseruhát, és könnyek között kijelentette: „nem vagyok méltó, hogy papi ruhában járjak és papi szolgálatot teljesítsek”. X. 8: letartóztatták, 25 év munkatáborra, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. Vorkután (ÉK-Szibéria) raboskodott. 1956: tért haza, 17 é. mint favágó →Ortutay Elemérrel együtt dolgozott a kályhagyárban, aposztáziáját visszavonta. Ungváron élt nyugdíjasként. 88

Pilinyi 1943:63. - Hetényi Varga I:519. Arck. - Dupka 1993:65.

Suba György (Cséke, Zemplén vm., 1869. ápr. 24.-Ungvár, 1930. jan. 31.): g.k. kanonok, teológiai tanár. - A gimn-ot Szatmárnémetin és Ungvárt, a teol-t Rómában végezte és drált. 1892. IV. 17: Rómában pappá szent. 1892: nyíregyházi s-lelkész, 1894: Ungvárt levtáros és teol. tanár, 1914: knk. - Fm: Násá pravda. (Igazságunk) Ungvár, 1913. - Pásztirszkoje bohoszlovie. (Pasztorális teol.) Uo., 1923. P.I.

G.k. Szle 1930. II. 16. - Bendász István közlése