Magyar Katolikus Lexikon > S > Sturzo


Sturzo, Luigi (Caltagirone, Szicília, Olaszo., 1871. nov. 26.-Róma, 1959. aug. 8.): pap, filozófus, a kereszténydemokrácia egyik elméleti megalapozója, az Olasz Néppárt megszervezője. - Szicíliai arisztokrata családból származott. 1894: pappá szent., a róm. Gregoriana Egy-en teol. dr. Nagy hatást tett rá XIII. Leó p. szociális tanítása a →Rerum novarum enc-ban (1891). Hazatérve Szicíliába szülőfaluja papja lett, amelynek szülei ősi birtokosai voltak, s a falu szegényeinek községi takarékpénztárat és kölcsönös segítséget nyújtó társulást alapított, 1905-20: alpolgármesterként közmunkákat és községi lakóház-építést szervezett. 1897: La croce di Costantino c. lapot alapított szociális és pol. nézetei terjesztésére, a helyi autonómiáért és a parasztság érdekeiért folytatott küzdelme támogatására. Résztvevője lett Romolo Murri 1900: alakult kerdem. mozgalmának. 1912: az Olasz Önkormányzatok Szövetségének alelnökévé vál. Közben fil-t és szociológiát tanított az egyik szicíliai szem-ban. 1919: megalakította a kerdem. irányzatú Olasz Néppártot (Partito Popolare Italiano, PPI), melynek főtitkára. Ez fordulatot jelentett az olasz közéletben, mert Olaszo. egyesítése óta az egyházellenes, liberális belpol. belső emigrációba, a közélettől való távolmaradásra kényszerítette a katolikusokat. Csak a vallásos társulatok és mozgalmak jelentették a keresztény közéletet, főleg a falvak népe körében. ~nak sikerült meggyőznie a kezdetben idegenkedő egyh. vezetést, elsősorban →Gasparri bíb-államtitkárt, a pol. életben való megjelenés szükségességéről, akitől ráadásul szabad kezet kapott a pol. irány meghatározásához. A párt 12 pontos programja a család fontossága, a szakszervezeti szervezkedés szabadsága, a kisbirtokosok és szövetkezések támogatása, a földosztás, a szociális törvényhozás, a közigazg. decentralizálása és a helyi autonómiák elismerése, a progresszív adózás bevezetése, a választójog kiterjesztése és az egyh. szabad működése mellett állt ki. A párt már alapítása évében, az első választáson a parlamenti helyek ötödét szerezte meg, ezzel jelentős pol. tényezővé vált. Eleinte több kormánykoalícióban vett részt, bár szemben állt a liberális és a szociáldemokrata erőkkel, majd a fasiszta hatalomátvétel után a jobboldallal is. Mussolini idejében mint az egyik legjelentősebb ellenzéki, ~ életveszélybe került. Ezért a Szentszék ajánlására száműzetésbe vonult, míg a Néppárt legális működését a hatóságok 1926: betiltották. 1924-: Londonban, 1940. X-: New Yorkban élt. - ~ 1920-tól törekedett több ország kerdem. szerveződéseinek nemzetk. szervezetbe tömörítésére. Végül angliai száműzetése alatt, 1925. XII: egy párizsi kongresszus keretében sikerült létrehozni a Keresztény Irányzatú Demokratikus Pártok Nemzetközi Titkárságát (ang. International Secretariat of Democratic Parties of Christian Inspiration, SPIDIC), mely inkább csak vitafórumnak bizonyult és 1939: fel is oszlott. Ennek ellenére az ott kiépült személyi kapcsolatok döntőnek bizonyultak a II. vh. utáni nemzetk. kerdem. szervezetek (Nouvelles équipes internationales, NEI; →Európai Kereszténydemokrata Unió; →Kereszténydemokrata Internacionálé) létrejöttében. ~ az USÁ-ban töltött 6 éve alatt megszervezte a kat. Amerikai Nép- és Szabadság Szövetséget. - 1946: hazatért. Az Olasz Néppárt is kilépett az illegalitásból, és újjászervezve, Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana, DC) néven az olasz pol. meghatározójává lett évtizedekig. ~ közvetlenül már nem vett részt a pol. életben, de a De Gasperri vezette DC egyik meghatározó szellemi vezetője volt. 1952: Einaudi közt. elnök örökös szenátorrá nevezte ki. - Boldoggáavatási pere Rómában 2002: megkezdődött. - M: Church and State. New York, 1939. - Italy and the Coming World. Uo., 1945. - Statalismo. Roma, 1947. - Maggioranza e opposizione. Uo., 1951. - Sul liberismo. Uo., 1951. - Közp. gondolata volt a „keresztény szeretetszolgálat szükségessége a politikai életben”. Eszerint a szeretetszolgálatot nem lehet leszűkíteni az irgalmasság és jótékonyság cselekedeteire, hanem szükség van a demokratikus társad. olyan reformjára, amelyben az emberek együttesen, szervezetten törekszenek a közjó intézményes megvalósítására. N.D.

Arbřl, Niels: A kereszténydemokrácia Eu-ban. (a Kristen Demokraten i Verden c. mű ol. kiadásának m. fordítása és átdolgozása) Ford. Vizsolyi László és Hegyi Ágnes. Szerk. Goják János. Bp., 1995.