Magyar Katolikus Lexikon > S > Storno


Storno Ferenc, id. (Kismarton, Sopron vm., 1821. febr. 20.-Sopron, 1907. jan. 29.): festő, építész, restaurátor. - A landshuti iparisk. után 1840-42: Münchenben, 1843-44: Bécsben Amerlingnél festészetet és építészetet tanult. 1845: Sopronban építész, festő és iparművész. Restaurálta és részben újrafestette Sopron, Lőcse, Pannonhalma, Garamszentbenedek tp-ainak freskóit, oltárképeit. ~ munkája a nemesládonyi tp. Szt Miklós-oltárképe. - Gazdag műgyűjteményt hagyott hátra. **

ML IV:360. - Tóth 1995:67.

Storno Ferenc, ifj. (Sopron, 1851. nov. 6.-Sopron, 1938. jún. 5.): festő, restaurátor. - Bécsben és Nürnbergben tanult. Vallásos tárgyú képeket, falfestményeket és üvegablakterveket alkotott, munkái Bajmócon, Privigyén, Sopronban, Harkán, Muzslán, Garamszentbenedeken. Restaurált is. - 1884-85: apjával együtt festették a szombathelyi Egyhm. Kvtár mennyezetét, valamint a szemináriumi kpna falait és mennyezetét (a négy klasszikus tudományág [orvostud., bölcselet, teol. és jogtud.] szimbólumai, ill. Nagy Szt Gergely p., Szókratész, Szt Pál ap. és Mózes). **

ML IV:360. - Tóth 1995:67.