Magyar Katolikus Lexikon > S > Spetykó


Spetykó Ferenc (Gyöngyös, Heves- és Külső-Szolnok vm., 1757. márc. 22.-Székesfehérvár, 1831. okt. 10.): kanonok. - A humaniorákat Gyöngyösön a jezsuitáknál, a bölcs-et Egerben, Tatán és Pesten, a teol-t Budán végezte. 1780: szent. pappá, Pázmándon (Fejér vm.) kp., 1781: székesfehérvárt ppi titkár, 1785: Fülén plnos, 1788: Adonyban, majd 7 és fél é. Bicskén plnos, 1820: knk. - M: Egyházi énekek, melyek az esztendőnek különféle részeire alkalmazva vannak ... Kiadta. Pest, 1861. (Uaz m. és ném. szöveggel. Uo., 1861) 88

Szinnyei XII:1349.

Spetykó Gáspár (Gyöngyös, Heves vm., 1816. jan. 5.-Gyöngyös, 1865. okt. 17.): költő. - Gyöngyösön végezte a gimn. 6 o-át, azután 2 é. nev., 1835: Szécsényben ferences novícius, de már egy év múlva elhagyta a r-et. Vidéki színtársulatokkal járta Mo-ot. 1841: joghallg., 1845: ügyvédi vizsgát tett. 1848: gyöngyösi városi ügyész. A szabharcban nemzetőr, ezért 1852-60: eltiltották az ügyvédkedéstől. Gyöngyösön zenei és műkedvelő társaságot szervezett, a hely tört-ét kutatta. A Mátra-vidék költőjének tartotta magát, tájverseket írt, a petőfieskedők modorában. - M: Gyöngyvirágok. Pest, 1854. - ~ összes költeményei és prózai dolgozatai. S.a.r. és kiad. ifj. Káplány József, Gyöngyös, 1883. - Kéziratban: Világosi kincsásók. (színmű). P.M.Zs.

Szinnyei XII:1354.