🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Simacsek
következő 🡲

Simacsek Alajos, id. (Wegstädtl, Csehország, 1836. okt. 13.–Pécs, Baranya vm., 1888. febr. 18.): hegedűművész, karmester, orgonista, zeneszerző. – Zenei tanulmányokat Prágában folytatott, hegedűművészi diplomát szerzett. 1855, Mo-on 1860: hangversenyezett először. 1863/64: a budai Népszínház zenekarának karmestere és első hegedűse, majd Aradon, Debrecenben, Kassán, Szabadkán és Pécsett hangversenyezett a Molnár György vezette társulattal. Pécset annyira megszerette, hogy 1874: itt vállalt állást, a szegyh-i zenekar első hegedűse és az énekkar orgonistája lett. A Pécsi Dalárda hangversenyein hegedűsként és zongoristaként működött közre, de föllépett kamarazenei hangversenyeken is, melyeken saját szerzeményeit is megszólaltatták. Egyházi műveket is alkotott. A család irat- és kottatárát a Baranya Megyei Levéltárnak adományozta.Va. D.

BML Zenei gyűjteménye. (Simacsek család iratai.) – Horváth 1959. – Baranyai Helytörténetírás 1979. – Somfai 1989. – Nádor 1995.

Simacsek (1906-tól Ábrányi) Alajos, ifj. (Buda, 1863. ápr. 23.–Pécs, 1911. aug. 10.) zongorista, orgonista, karnagy, kántor. – A család 1874: került Pécsre, apja, S. Alajos taníttatta zongorára, hegedűre. Már 14 évesen atyjával együtt lépett föl a Pécsi Dalárda hangversenyein. Énekesként 1877: lett a Dalárda tagja, útinaplójában beszámolt a híres, 1883-i osztrák-svájci diadalútról. – 1883: megválasztották a Katolikus Legényegylet dalárdája, 1884: a Pécsi Dalkoszorú karmesterévé, amely később Pécsi Polgári Daloskör néven aratta sikereit. A férfikar jeligéjét ő írta, és a kórus díszkarnagyi címmel tűntette ki. A Belvárosi tp. kántori és orgonista állásában próbaidő után 1887: véglegesítették, e minőségben haláláig működött. Közben a káptalan 1889: kinevezte Jaksch Ede mellé a dóm másodorgonistájának is. 1888–96: vezette a M. K. Pécsi Állami Főreáliskola énekkarát. Az 1897. évi Verdi: Requiem-előadáson a gordon szólamot játszotta. 1905–08: a M. K. Pécsi Hadapródiskola ifjúsági zenekarát is vezette. Egyházi szolgálata mellett főként zongoristaként volt állandó föllépője a város hangversenyéletének. A család irat- és kottatárát a Baranya Megyei Levéltárnak adományozta. Va. D.

BML Zenei gyűjteménye. (Simacsek család iratai.) – Horváth 1959. – Baranyai Helytörténetírás 1979. – Somfai 1989. – Nádor 1995.