Magyar Katolikus Lexikon > S > Sema Jiszraél


Sema Jiszraél (héb. 'halljad, Izrael'): a zsidó liturgia egyik legfontosabb eleme; a →tizennyolc ima mellett központi szerepet tölt be, de nem annyira ima, mint inkább hitvallás, ezért recitálásnak is nevezik. - A MTörv 6,4 („Halljad, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!”) kezdőszaváról kapta nevét. Legkésőbb a Kr. u. 1. sz-tól a 6,4-9; 11,13-21 tartozik bele, valamint (föltehetően a legkésőbbi kiegészítésként) a Szám 15,37-41. A lit-ban reggel megelőzte 2 áldás, 1 pedig követte; este előtte is, utána is 2 áldás tartozott hozzá (összesen tehát 7, a Zsolt 119,164 szerint). Eredetileg - legalábbis a szentély papi lit-jában - a →Tízparancsolatot is felölelte. A MTörv 6,4 első mondatát ez követte: „Áldott legyen fönséges neve mindörökkön örökké” (vö. Zsolt 72,19); ezzel a mondattal válaszoltak a →tetragram kimondására a szentélyben. A ~ recitálása reggel és este volt kötelező. A MTörv 6,8 rendelkezéseinek eleget téve a szöveget pergamen tekercsre ill. →imaszíjakra írták és →mezuzába foglalták. - A zsidó hagyomány szerint a ~ recitálására vonatkozó előírás a →Tórán alapszik (vö. 6,4); tört-ileg nem lehet meghatározni, hogy meddig nyúlik vissza, de az kétségtelen, hogy a Krisztus előtti időkig. Mk 12,28-33 föltételezi, hogy a MTörv 6,4 parancsnak ill. hitvallásnak számított. - A zsidóság számára a 6,4 a mai napig megmaradt a legfontosabb hitvallásnak: egy az Isten; ezért a halál pillanatában is ezt kell mondani. Isten uralmának (→Isten országa) elismerését is kifejezi; Isten uralmának elismerését a válasz erősíti meg. Ezért csatlakozik hozzá a 11,13-21 is, melyet a parancsok elfogadásaként lehet értelmezni. Maga a sorrend arra utal a zsidó hagyomány szerint, hogy a parancs megtartását meg kell előznie Isten uralma - kifejezett! - elismerésének. A MTörv 6,5 a rabbinista magyarázat szerint teljes odaadást fejez ki: szíved mélyéből, vagyis úgy, hogy semmi más ne legyen a szívedben; lelked mélyéből, azaz akkor is, ha Isten elveszi az életedet; minden erőddel, tehát mindent latba vetve, amire csak képes vagy, ill. aminek birtokában vagy; más szóval: amit csak Isten ad neked. R.É.

BL:1574.