Magyar Katolikus Lexikon > S > Sefela


Sefela (héb. 'a lapály'): a Júdeai-hegyvidék és a Földközi-tenger melléke közé eső terület. - 300-400 m magasan fekszik a tengerszint fölött; szelíd felszíni formák jellemzik. Olykor a partvidéket is hozzá számítják, és nem határolják el világosan →Száron síkságától (Józs 15,41: a partvidék falvai ~hoz tartoznak). A bibliai időkben olajfákat és szikomorfákat (= [vad]fügefákat) ültettek e ter-en (1Kir 10,27; 1Krón 27,28). R.É.

BL:1573.