🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Scalabrini
következő 🡲

Scalabrini, Giovanni Battista, B. (Fino Mornasco, Itália, 1839. júl. 8.-Piacenza, 1905. jún. 1.): püspök, rendalapító. - 1863: pappá szent. A comói szem. tanára, 1867: rektora, 1870: plnos Comóban. Híres volt pol., szoc. és gazd. ügyekben és a →római kérdésben vallott haladó nézeteiről, ill. a munkásság iránti törődéséről. Az I. vatikáni zsinatról (1869-70) tartott előadásait nyomtatásban is kiadta, mellyel fölkeltette IX. Pius p. figyelmét. 1875: Piacenza pp-e. Gyakran látogatta egyhm-jét és tartott egyhm. zsinatokat. Piacenzában megszervezte az első orsz. hitoktatási kongresszust. Az olasz emigránsok lelkipásztori gondozására 1887. XI. 28: megalapította a →scalabriniánusokat, akiket 1901: és 1904: meglátogatott É- és D-Amerikában. Hasonló céllal alapította a Borromei Szt Károly Missziós Nővérei kongr-t és vett részt a Szt Szív Misszionárius Nővérei alapításában. Az emigránsok anyagi és szoc. segítésére hozta létre a Szt Rafael Társaságot. - II. János Pál p. 1997. XI. 9: b-gá avatta. **

NCE XII:1110.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.