Sáros vármegye (lat. comitatus Sarosiensis), 1261.-1922. okt. 26.: közigazgatási terület a Magyar Királyság északkeleti határvidékén. - É-on az országhatár (Galícia), K-en Zemplén vm., D-en Abaúj(-Torna) vm., Ny-on Szepes vm. határolta. A Kárpátok Mincsol, Jávor, Csergő, Simonka, stb. hegycsoportjait a Hernád, Tarca, Tapoly, Ondava folyók és mellékvizeik mélyvölgyei szabdalják. - A honfoglaló Aba, Tomaj, Tököle (Tekule) és a Bogomér nemzetségek a rómaiak keresk. utainál a szlávok (vsz. lengy-ek) védőműveit találta és foglalta el. A Kárpátoktól É-ra élő lengy. törzsek elleni harcokban a sáros-kapi vonalat a hegyeken (Őrhegy, Strázs) határőrökkel (speculatores) biztosították. Az Árpád-kori határjárások szinte csak m. elnevezésekkel jelölnek földet és vizet. Ter-e sokáig Abaúj, később 3 vm-vé szétvált, vsz. az Árpád-korban épült Újvárról elnevezve, Újvár vm-hez (comitatus de Novo Castro) tartozott. 1200 k. kir. vadászter., erdőispánság, erdőóvók lakták. 1241-42: a →tatárdúláskor IV. Béla (ur. 1235-70) Muhi után Sáros várispánság közp-jába menekült, melynek m. népét megapasztották a tatárok, helyüket, főként a városokban, németek foglalták el. - Sáros várának föl-, ill. újjáépítése után Újvárból (Abaújvár) kiválva önálló vm., addig a két vm. plébániái az újvári főespséghez tartoztak (bár az esztergomi érs. csak 1336: mondott le róla végleg), ter-e ~ kialakításától megszüntetéséig szinte állandó. ~ székhelye a 17. sz-ig Nagysáros. 1247-70: a Tomaj-nb. Tekus az első főispánja, IV. Béla ~t 1248: az egri pp. joghatósága alá helyezte, 1261: ~ első hiteles említése. 1310-20 k. nemesi vm-vé alakult, az Abák mint tart-urak elleni 1312. VI. 15-i győztes →rozgonyi csata után I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307-42) kir. hatalom alá vonta. 1323: alakították meg a ~re kiterjedő tarcafői főespséget. 1325-ből maradt meg első önállóan kiadott okl-e. - Az Anjou-korban az Oroszo. és Lengyelo. felé irányuló Eperjes-Bártfa-Krakkó útvonal keresk-ében városai meggazdagodtak. Szabad kir. városi rangot kapott 1320: Bártfa (1376: már kőfallal kerített város, Buda és Kassa szabadságával), 1324: Eperjes és 1347: (Nagy)Sáros (mindkettő 1347: teljes vámmentességet kapott), 1370: Kisszeben. 1427: megmaradt (legkorábbi ismert) adóösszeírása a kamara hasznáról. (Habsburg) Albert kir. (ur. 1437-39) halála után az özvegye által behívott husziták vezérei, Akszamit, Giskra, Svehla, Talafusz - Sáros, Komlós, Palocs és Berzevice várakból - egészen I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) koráig rabolták az áll. javakat. Mátyás 1462: Giskrát birtokcserével leszerelte. A Szapolyaiak, Perényiek és Tarczayak főispánsága alatt a reneszánsz műv. kiszorította a gótikát (az átmenet példái: a szinyei tp., Sirokán Sirokay László pp. sírköve). A bártfai Szt Egyed-tp. szentélyét hazai mesterek építették (1448-58: bártfai Miklós, 1464: kassai István), 1513: a raguzai Vince mester Tarczay Miklós költségén megújította a héthársi tp-ot. 1427: ~nek 6618 jobbágyportája, a 15. sz. végén 20 vára, 12 városa, 440 helysége kb. 2000 adózó házhelye volt, bár a 15. sz: a Sztropkó-Szvidnik-Dubova vonalától K-re alig lakott. 1526 e. földjét kb. 175 család birtokolta, a csekély egyh. birtokon a mislyei prépság 3, a harapkói ágostonos remeték 1, a sárosi ágostonos remeték 1 falu részbirtokosaiként osztoztak. - Mohács után ~t a pol. s a reformáció megosztotta, a Tarczay és a Perényi család kezdetben támogatta I. (Szapolyai) János kir-t (ur. 1526-40), majd az erősebb I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64) hívei lettek, akitől Szapolyai és Perényi birtokait a Thurzók, Tarczayét a Dessewffyek, Forgáchok, Péchyek és Tahyak kapták, 1573-87: Rueber br., Felső-Mo. kapitányát tette főispánná. - ~ben Melanchthon tanítványa, Stökel Lénárt (1510-60) bártfai rektor (műve: Confessio Christianae doctrinae. Bártfa, 1560) hatására a husziták szláv utódai között gyorsan terjedt a reformáció, a Stökel által megnyert németekkel együtt többségbe kerültek a kat-nak maradt m-okkal szemben, megindítva a ~i magyarság beolvadását ill. prot. hitre térését. A reformációt terjesztették az →Ötváros (Bártfa, Eperjes, Kisszeben, Kassa, Lőcse) és ~ megszaporodott iskolái (1570: Berzevice és Nagysáros, 1600: Héthárs és Hanusfalva), ahol az eperjesi koll. vezérletével a reformált tanok szerint oktattak. Luther vallása gyorsan terjedt, a Tapoly völgyében megjelent kálvinizmust viták után beolvasztotta. - A tör. háborúk ~ ter-ét nem érintették, de az erdélyi fejed-ek (1606: Bocskai István, 1619: Bethlen Gábor) Habsburgok elleni függetlenségi harca a prot-okat erősítették. 1672: a Petróci István vezette 'bujdosók' (kurucok) I. (Habsburg) Lipót elleni hadjárata X. 2: elfoglalta Eperjest, X. végére ~t és Szepes vm-t (→pozsonyi vésztörvényszék). ~ 1684: Thököly Imre (1657-1705) fejed. harcainak színtere, aki IX. 17-i Eperjes melletti veresége után kiszorult a Felvidékről. 1687. II-: A. Caraffa gr. (1646-93) Felső-Mo. teljhatalmú főkapitánya Eperjesen vésztörvényszéket állított Thököly prot. híveinek elítélésére (és vagyonuk elkobzására). - Rákóczi Pál gr. (1622-36: ~i főispán) leszármazottja, I. →Rákóczi Ferenc I. Lipót kir-tól 1664. IX. 14: megkapta ~ örökös főispáni méltóságát, 1676: a kiskorú II. →Rákóczi Ferencet iktatták be a főispáni székbe. - 1704: a →Rákóczi-szabadságharcban a kurucok Bártfát és Eperjest is elfoglalták, de 1710. XII. 4: Bártfa, XII. 10: Eperjes is kaput nyitott a cs. csapatoknak. 1711: a →szatmári béke után a Rákóczi-birtokokat a labancok között osztották szét. - II. József közig. reformja 1785-90: ~t a (IV.) Kassai Kormánykerületbe sorolta, rendeleteit Szentiványi Ferenc kormánybiztossal hajtatta végre. ~ 1794 nyarán nem csatlakozott a m. jakobinusok letartóztatását elítélő föliratokhoz. - 1825-42: az erőszakos br. Eötvös Ignác főispánnal szemben vm. ellenzéket szerveztek. 1841: a papi javak államosítása ügyében pártolták az ellenzéki Borsod vm. átiratát, Pulszky Ferencet Dessewffy Aurél gr-fal szemben ogy. követnek választották. Eperjesen Fejérváry Gábor múz-ot alapított, ott nevelte a m. régészet úttörőit: →Henszlmann Imrét és Pulszky Ferencet (1814-97). 1830: a rossz termést követő éhínséget a Galíciából 1831: behurcolt kolerajárvány tetézte, a kutak hatósági fertőtlenítésének eredménytelensége VII: lázadást szült, melyben a m. birtokosokat gyilkolták, a lázadás leverése után a gyilkosok közül 119-et kivégeztek. A szabharcban Schlick Ferenc gr. (1789-1862) cs. tábornok 1848. XII: Galíciából jövet Eperjesről kb. 9 ezer fővel kiszorította a nemzetőröket, minden m. érzelmű embert lefogatott. Az időközben bevonult osztrákoktól IV. 7: Beniczky Lajos honvédei egy időre visszafoglalták. A ~ben szervezett cs-hű szabadcsapat (blyaskárok = pléhesek) fosztogatott, amíg Galíciába nem űzték. VI. 15: cári csapatok törtek be, napok alatt megszállták ~t. - 1850-60: a Bach-korszak közigazg. reformjai ~t a Kassai Ker-be osztották. 1860. X. 20: az →októberi diplomát követő ogy. előkészületi biz. tagjai közé bujdosókat is választottak, elsőként ~ben, a sárosi ellenzék vezérét, Újházy Lászlót (1793-1870) és Pulszky Ferencet. - A vm. határrendezéskor a Zemplén vm-vel közös falvai közül Fias és Tapolybisztra ~ból Zemplén vm-be, Dricsna, Sztaskóc, Vladicsa és Tapolyhermány Zemplén vm-ből ~be került; az Abaúj vm-vel közös Kavecsánt ~hez csatolták; ~be tartozott akkor az abaúji Királynép, a szepesi Felsőszalók, a zempléni Kubulnyica és Györgyös is. - Az 1881:63. tc. Tapolyhermányt ismét egészében ~nek adta, de ~be került egészen Fias és Tapolybisztra is, míg Bukóc, Sztaskóc, Dricsna és Vladicsa helységeket egészen Zemplén vm-hez csatolták. ~nek juttatták Zemplénből (a már az 1850-es években is ~hez tartozott Kubulnyicán, Györgyösön és a hozzá tartozó Grodzin pusztán kívül) Micsákot, Tarbaly pusztájával, Remenyét, Proszácsot, Mátyáskát, Vavrincet és Oroszvolyát is. Zemplén vm. megkapta ~től Sandalt és Boksát; a vm. legdélibb közs-ét, a Kassa közeli, kassaiak által bírt Tihanyt átcsatolták Abaúj vm-hez. Eperjes, Bártfa, Kiszeben szabad kir. városok - eltekintve a Bach-korszaktól, amikor ~ hatósága alatt állottak - külön törv-hatóságok voltak 1876-ig, amikor az 1876:20. tc. önállóságukat megszüntette. Ebben az időben kezdődött a kivándorlás Amerikába, az 1869-i 174.833 lélekszám 1910-ig 174.620 főre csökkent, kivándorolt 50.390 fő, visszavándorolt 18.472 fő, a népveszteség 31.919 fő, a kivándoroltak számát tekintve ~ a 3. a 63 vm. között. - Az I. vh-ban az orosz hadsereg behatolt a Ciróka és a Laborc völgyébe, 1914. XI. 23: elfoglalta a zempléni Homonnát, XI. 29: Bártfát, de kiszorításuk után 1914. XII. 18-1915. I. 19: a karácsonyi kárpáti csatával az ÉK-i Kárpátok hágóin behatolt oroszok elfoglalták Bártfát és ~ kb. 1/3-át. 1915. I. 23-III. 18: a téli kárpáti csatában a Duklai-hágó környékének kivételével kiszorították őket. III. 20-IV. 25: a húsvéti kárpáti csatában az orosz támadást megállították, a V. 4-i gorlicei áttörés után visszavonulásra kényszerítették őket. - 1918. XI: Dvortsák Győző (1878-1943) ~i levéltárnok és köre szervezte meg a csehbarát turócszentmártoni Radával szemben a m-barát Radát, és kiáltotta ki XII. 11: Kassán a Szlovák Köz-ot. XII. 28: a csehek megszállták Eperjest, XII. 29: Kassát, 1919. III: az eperjesi koll-ot kisajátították (Miskolcra települt). IV. 13: a v. 16. honvéd gyalogezredből alakított „Felvidéki vörös ezred” III. (szepességi) zászlóalját a Szepes, Sáros, Abaúj, Zemplén és Ung vm. menekültekből szervezték, akik a V. 30-VI. 10: É-i hadjáratban a Hernád völgyében előretörve VI. 7: elfoglalták Eperjest, VI. 10: Bártfát, ahonnan a VI. 7-i Clemanceau-jegyzék hatására a vörös haderőt visszarendelték. - 1920. IV. 4: a →trianoni béke teljes ~t Csehszl-nak adta. A közigazg. átrendezéskor törv-hatóságát megszüntették, a 310/1922. X. 26: rendelettel a Kassa székhelyű nagymegyébe osztották. - 1938. XI: az I. →bécsi döntéssel Kavocsán faluját (1941: 192 házban 1014 r.k. tót lakossal) visszacsatolták és Abaúj-Torna vm. kassai járásba osztották. 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény a bécsi döntést hatálytalanítva a teljes tört. ~t ismét Csehszl-nak juttatta; járásait a K-szl. ker-be osztották. 1993. I. 1-: az akkor kikiáltott Szl. Közt-hoz tartozik. - Ter-e 3652 km² (a 63 vm. közül a 36.). Székhelye Eperjes, városai: Bártfa, Eperjes, Kisszeben (szabad kir., 1876-tól rendezett tanácsú város. Járásai: bártfai, eperjesi, felsővízközi, girálti, héthársi, kisszebeni, lemesi, 2 nagy- és 377 kisközs., 124 puszta és telep. Településeit 1905: törzskönyvezték. - Népessége népszámlálásonként: 1785: szabad kir. városok: Bártfa 612 házában, 816 családjában 3671 fő (ebből 23 pap, 55 nemes, 21 tisztviselő, 406 polgár); Eperjes 759 házában, 1141 családjában 6019 fő (ebből 59 pap, 87 nemes, 23 tisztviselő, 490 polgár); Kisszeben 373 házában, 493 családjában 2163 fő (ebből 14 pap, 22 nemes, 14 tisztviselő, 228 polgár); ~ 3 mezővárosa (Alsósebes, Somos, Zboró), 368 faluja és 4 pusztája 17.622 házában, 22.211 családjában össz. 126.778 fő, ebből 191 pap, 797 nemes, 78 tisztviselő, 717 polgár, ~ben mindösszesen 19.366 házban össz. 138.631 fő élt. 1828: a szabad kir. városokban 5097 + 2780 + 7656, ~ 12 mezővárosában, 361 falujában és 87 pusztáján 191.516 fő; 1869: 174.833 fő (a 63 vm. közül a 35.), 1880: 168.013 (a 38.), 1890: 168.021 fő élt (a 39.), ebből 5708 m. (3,4%, mind városlakó), 11.811 ném. (7,0%), 112.331 tót (66,9%), 35.019 ruszin (20,8%), 44 fő/km2; 1880-88: kivándorolt Amerikába 18.000 fő, visszavándorolt 4000 fő (a kivándorlás 1915-ig tartott), a nem m. ajkúak közül 6445 (4,0% beszélt m-ul). 1900: 172.706 fő (a 40.), 1910: 174.620 fő (a 63 vm. közül a 49.), ebből m. 18.088 (10,35%), tót 101.855 (58,36%), ruszin 38.500 (22,04%), ném. 9447 (5,41%), lengy., cigány, stb. 6392 (3,66%). - Pléb-k a kassai egyhm-ben: Alsósebes, Alsószalók, Bajor, Bányavölgy, Bártfa, Berzevice, Boroszló, Budamér, Daróc, Delnekakasfalva, Eperjes, Erdővágás, Felsőszabados, Frics, Galambtő, Gombosszentgyörgy, Hámbor, Hankvágása, Hazslin, Hernádszentistván, Hertnek, Héthárs, Jernye, Kapi, Karácsonmező, Kavocsán, Kecerpeklény, Kende, Kisszeben, Krivány, Kurima, Lapispatak, Lénártó, Lófalu, Lubotény, Magyarkapronca, Magyarraszlavica, Nagyladna, Nagysáros, Nyársardó, Nyirjes, Oszikó, Palocsa, Palonca, Pécsújfalu, Pósfalva, Rabóc, Radács, Radoma, Roskovány, Siroka, Somos, Szedlice, Szentkereszt, Szentmihályfalva, Szinye, Szinyelipóc, Sztankahermány, Tapolyhanusfalva, Tapolysárpatak, Tarca, Tarcadobó, Tarcaszentpéter, Tarkő, Ternye, Tótsóvár, Töltszék, Vörösvágás, Zboró, Zsebfalva. 73 g.k. parókia az eperjesi egyhm-ben; 20 ev. gyülekezet a tiszai egyházker-ben; 14 izr. anyakv. ker. 1890: 89.805 r.k. (53,4%), 51.855 g.k. (30,9%), 14.267 ev. (8,5 %), 838 ref. (0,47), 11.822 izr. (7,0 %); 1910: 94.223 r.k. (53,95%), 52.938 g.k. (30,31%), 14.224 ev. (8,14%), 12.323 izr. (7,05%) - 1891: a ffiak 51,0%-a, a nők 55,8%-a sem írni, sem olvasni nem tudott, 1895: a 36.774 tanköteles 14,1%-a nem járt isk-ba. ~ben ekkor 282 isk.: 1 ev. jogakad. (Eperjes), 2 hittani int. (Eperjes ev. és g.k.), 4 gimn. (Eperjes ev. és r.k. főgimn., Bártfa r.k. gimn., Kisszeben r.k. algimn.), 3 ipari és 1 keresk. isk., 1 kisdedóvó képző (Eperjes), 1 ev. tanítóképző (Eperjes), 257 el. isk., 12 kisdedóvó, 1 árvaház és 1 börtönisk. oktatott. A 295 népisk. tanítóból 85 nem okl-es (28,81%), 39 (13,22%) nem tudott m-ul (→Lex Apponyi). Az ogy-be 6 képviselőt küldött. - 1890: 70 r.k. közs. a kassai, 73 g.k. közs. az eperjesi ppi egyhm-hez, 20 ev. egyhközs. a tiszai egyházker-hez tartozott; 14 izr. hitközs-e és 71 áll. anyakv. hivatalala volt. 88

Nagy 1828:269. - Tud. Gyűjt. 1834:2. köt. (Tahy Gáspár: ~ esmértetése) - Potemkin Ödön: ~ leírása, stat., földr., okirati és tört. tekintetben. Pest, 1863. - Pesty I:176. - Pallas XIII:891. - Anonymus: ~ speciális viszonyai. Bp., 1901. - A m. korona országainak 1900. é. népszámlálása. Uo., 1902. (~) - ~. ~i kalauz. Eperjes, Bártfa, Kisszeben szabad kir. városok és ~ községeinek címtára. Eperjes, 1903, 1910. - ~ községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. Bp., 1905. - ~ közigazg. és földmívelési térképe. (1:144.000). Uo., 1907. - Tóth Sándor: ~ monográfiája. Előszó Berzeviczy Albert. 1-3. köt. Uo., 1910-12. - 1910. é. népszámlálás. 1912:815. - Baradlai János: A sárosi véres nagybőjt. Uo., [1927] - Edelényi-Szabó 1928:677. (24. sz. térkép) - Czékus Zoltán: Az 1914/18. é. vh. összefoglaló történelme. Bp., 1930. - Rezik János: Theatrum Eperiense, sive laniena Eperiensis, 1687. Lat. és m. szöveggel. Kiad. Gömöry János és Pogány Géza. Liptószentmiklós, 1931. - Csáky Miklós: A szepesi és sárosi táblaképfest. 1460-ig. Uo., 1938. - Az első mo-i népszámlálás 1784-1787. Uo., 1960:126.