Sándor, II., Baggiói Anzelm (Baggio, Lombardia-Róma, 1073. ápr. 21.): II. Miklós utódaként 1061. X. 1-1073. IV. 21: pápa. - Milánóban pap, a →pataria mozgalom egyik alapítója. 1057: Lucca pp-e, a p. erős támasza a megújulásért vívott harcban. II. Miklós Milánóba küldte, hogy Damiani Szt Péterrel együtt állítsa helyre a rendet, mert Guido érs. eltűrte a →simóniát és a papok nősülését. Hildebrand (a későbbi VII. Gergely p.) hatására a normannpártiak IV. Henrik ném. kir. kizárásával megválasztották p-vá. A róm. nemesség és Henrik támogatásával a lombardiai pp-ök II. Honorius személyében ellenp-t állítottak, de 1064: a mantuai zsinaton mindenki elismerte ~t, s ezzel Honorius jelentőségét veszítette. - Hildebrand irányításával, a normannok és a pataria mozg. segítségével ~ erélyesen fel tudott lépni a simónia ellen és a cölibátus mellett. A róm. zsinatokon hozott határozatok végrehajtását egész Eu-ban legátusokkal ellenőriztette, s csak No-ban ütközött IV. Henrik és a pp-ök ellenállásába (→invesztitúra-harc). - Búcsúk engedélyezésével is támogatta a hispániai →reconquista elindítását. 1072: a normannok Szicíliát fölszabadították az iszlám uralom alól. De ~ úgy vélte, hogy a felszabadított ter-ek Szt Pétert illetik, azaz az Egyh. Áll. részei lesznek. - ~ erősítette meg 1064: Dezső győri, 1066: Ursini János traui pp-öt, 1067: Dersfi Dezső esztergomi érs-et és 1070: István pécsi pp-öt. - Utóda 1073. IV. 22: Szt VII. Gergely. T.J.

LThK I:315. - Mondin 2001:205.