Magyar Katolikus Lexikon > S > Sámuel


Sámuel: bíró és próféta Izraelben. - Efraim hegyének egyik városából, Ramatajimból származott (1Sám 1,1), levita volt (1Krón 6,13). Szülei (Elkana és Hanna) még kiskorában elvitték Silóba, ahol akkor a szövetség ládáját őrizték, hogy ott a szentély szolgálatára neveljék fel. Természetes adottságai (1Sám 2,26; 3,19), valamint az a kegyelem, melyben Isten részesítette (3,21), tekintélyt szerzett neki a nép körében, mely imájában bízva minden fontos ügyben hozzá fordult (7,8; 12,23). ~ szolgáltatott igazságot (7,6.16), a népet igyekezett vallási szempontból fölemelni (7,3), és sikerrel vívta a filiszteusok ellen a harcot (7,13). Amikor a nép kir-t kívánt, csak vonakodva tett eleget a kérésüknek és állt az első király, →Saul mellé (12,20-24). Fontos szerepe volt az új államforma kialakításában (10,25). Amikor Isten Sault engedetlensége miatt elvetette, ~ elvált tőle (15,35). Isten parancsára az ifjú →Dávidot kente föl kir-nak (16,1-13), és a Saul elől menekülő Dávidnak védelmet nyújtott (19,9-24). - ~ volt az első azoknak a férfiaknak a sorában, akiket Isten arra választott ki, hogy az ÓSz vallásának egyedülálló szerepét biztosítsák és közvetítsék a kinyilatkoztatást. ~ érdeme volt, hogy Izr-t kiemelte abból a mélységből, melybe lesüllyedt. (Ennek a lesüllyedésnek bizonyságai: a bírák idejében az egység hiánya, amit a filiszteusok kiaknázhattak az előrenyomulásra; a vallásba pogány-kánaáni elemek hatoltak be; az erkölcsök ijesztően megromlottak; a szövetség ládája és a nemzeti szentély az ellenség kezére került.) ~ személyes tekintélye, főleg pedig a kirság bevezetése révén létrejött az egység, melynek köszönhetően már a 2. király uralma alatt elérte a kirság a virágkorát. Vallási szempontból ~t az Isten akarata iránti föltétlen engedelmesség jellemezte. Annak hirdetésével, hogy „az engedelmesség többet ér, mint az áldozat”, és hogy az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne (15,22), küzdött a vallás külsőségessé válása ellen, és a nagy próf-k előfutára volt, akik Isten iránt személyes és készséges odaadást kívántak. - Ikgr. Kezdetben Saullal együtt ábrázolták (Milánó, Szt Ambrus-baz., 4. sz.). Önálló alakként a kk-ban jelent meg. Az ÓSz képviselője. Fejét általában kendő fedi. Próf. meghívása már a dura-europoszi zsinagógában (245/56) látható. A halála utáni megjelenését az endori jósnő hívására csak a barokk és a romantika festői ábrázolták (S. Rosa, Párizs, Louvres, 17. sz.). - Attrib-ai: olajos szaru, bárány. R.É.-**

Kirschbaum IV:38. - Sachs 1980:303. - BL:1558.