Magyar Katolikus Lexikon > R > ruta


ruta, nagylevelű ruta (gör. peganon, lat. Ruta chalepensis): a rutafélék családjába tartozó, nagyon erős illatú növény. - A Szentírás szerint a termesztett ~ból tizedet adtak (Lk 11,42; Mt-ban a párhuzamos helyen →kapor szerepel). A vadon gyűjtött termékekre a tized szabálya nem vonatkozott (ez is oka lehetett annak, hogy a bibliai időkben fárasztó, de mégis jövedelmező megélhetési forrásnak számított a szegényebb rétegeknél a vad növények gyűjtése és eladása). Az ósz-i időkben a ~t még nem termesztették, talán éppen azért, mert vadon is tömeges volt. Jézus korában vonták termesztésbe több más fűszer- és gyógynövénnyel együtt, ami már tized-kötelessé tette. Vsz. a töményebb illatú és vadon helyben található ~t kezdték termeszteni, de nem kizárt, hogy a kerti ~ egy jobb kultúrfajtáját hozták be erre a célra. Az átható, nehéz illatú déli ~ Palesztinában és a Sínai-félszg-en kialakult vadon élő változata csak nagyobb, szélesebben tagolt, visszás tojásdad alakú leveleiben különbözik a ~tól. - A Szentföld cserjéseiben, s különösen a Tábor-hegyen gyakori a nagylevelű ~. Közel 1 m magas, szürkészöld színű, évelő félcserje, laza, végálló bogernyőkben csoportosult sárga virágokkal, amelyek mirigyes szirmai hosszú sallangokban végződnek. A virágzatban rendszerint a csúcsvirág 5, a többi 4 szirmú. Hajtásaiból illatos olajat pároltak, ami közkedvelt görcsoldó, vérnyomást szabályozó és ízületi bántalmakra borogató gyógyszer volt. Lombjának főzetével, illatának belégzésével sokféle betegséget gyógyítottak, s főként megelőző gyógyszerként használták. Közismert volt erős illatának fertőtlenítő, csíraölő és rovarűző hatása, amit levelének hólyaghúzó tulajdonsága csak megerősített. Tudták, hogy óvatosan, kis mennyiségben szabad csak használni, mert töményen erős méreg. Hitték, hogy mindenfajta dögvészt elűz a háztól, ezért ültették a ház elé a kertekben, s lett a tisztulás szimbóluma, anyagcserét szabályozó hatása miatt pedig a szabályos testalkat jelképes megjelenítője. - Rokon fajai a déli, algériai ~, a Mediterráneum déli felén mindenhol elterjedt, vadon élő, afrikai eredetű faj, kétszeresen szeldelt levelekkel, rojtos szirmokkal; a kerti ~, szabálytalanul szárnyalt levelű, könnyen kivaduló faj, csak később kezdték dísz- és gyógynövényként termeszteni Palesztinában. Lat. eredetű nemzetségneve kellemetlenül illatos, keserű növényt jelent, ami leveleinek dús, aromás illóolaj-tartalmára utal. - Rendkívül szép alakjával kedvelt növénye a díszítőműv-ek. Ky.Z.

Lipffert 1976:69. - BL:1551. - Kereszty 1998:408.