Magyar Katolikus Lexikon > R > rosszhiszemű birtokos


rosszhiszemű birtokos (lat. malae fidei possessor): a középkori magyar jogban: 1. aki nem akarta elfogadni a →szerződéssel vagy törvényes →zálogjoggal biztosított tartozást azért, hogy a zálogbirtokot tovább használhassa. - 2. az →özvegy, aki megtagadta a →hitbér elfogadását, csak hogy tovább használhassa férje birtokát. - 3. akik maguknak jogtalanul kincstári javakat foglaltak le. - A rosszhiszeműség azonban 100 év után nem árt az ő utódaik birtoklásának, 100 éven belül az uralkodó eladományozhatta a jogtalanul birtokolt jószágot. **

Eckhart 1946:339.