Magyar Katolikus Lexikon > R > rezignáció


rezignáció (lat. resignatio): 1. a középkor jogi nyelvében hivatalról vagy tulajdonról való →lemondás. - 2. a lelki életben a tárgyaktól és személyektől való elszakadást, önmegtagadást, önfegyelmezést, önfeláldozást magában foglaló lemondás. Átmeneti állapot a pozitív tartalmú →közömbösséghez, a →lelki szegénységhez az Isten akaratával való megegyzéshez vezető úton. - 3. A 20 sz. köznyelvben többnyire negatív jelentésű: →kétségbeesés, az akarat apatikus-fatalista tétlensége, ami valójában érzelmi reakció vélt vagy valódi kiúttalanságra. Különböző erősségű lehet. Okai: depresszív adottság, külső kényszer, csalódás. Gyógyszere a segítőkész környezet, a bizalomteljes imádság, a →remény. **

Schütz 1993:327.