Magyar Katolikus Lexikon > R > redemptus


redemptus (lat. 'megváltott, váltságot fizetett személy'): a magyar jogban azon személyek/családok gyűjtőneve, akik a jászkun →redempció alkalmával a helységenként meghatározott váltságösszeg kifizetésével maguknak és utódaiknak földet váltottak. - E réteg alkotta a Jászkun Kerület teljes jogú polgárait. A kiváltságlevelekbe foglalt jogok összessége csak rájuk vonatkozott, választási és választhatósági joguk csak nekik volt. A ~ok a megváltott, de tőkeföldként föl nem osztott földterületeket (közlegelőket, kertföldeket) díjtalanul használhatták, évente 3 hónapig bort mérhettek és vadászhattak, vásár- és piactaksát nem fizettek, s mentesültek a rév- és vámfizetéstől is. Minden birtokszerzésnél, ingatlanvásárlásnál elővételi jogot élveztek a helység nem ~ lakóival szemben. Cs.G.

Bánkiné Molnár Erzsébet : A Jászkun Kerület társadalma és igazgatása 1745-1848. Gyula, 1991. - Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polg. forr-ig 1745-1848. Szolnok, 1993. (kandidátusi ért. MTA Kzt.)