Magyar Katolikus Lexikon > R > rabváltás


rabváltás (lat. redemptio): a →rabváltó rendek hivatása keresztény rabok kiszabadítására, főként a muszlimok fogságából. - A ~ leggyakrabban váltságdíjért történt, de volt rá példa, hogy szerz-ek önmagukkal váltották ki a rabot, mert a rabtartó a munkaerőt (pl. gályarabot) csak így bocsátotta el. A ~ a 12. sz. végén az Ibériai-fszg-en a →mercedáriusok és →trinitáriusok révén vált intézményessé. Mo-on 1241: a mongol, majd a 14. sz. végétől a tör. hadjáratokkal vált szükségessé, s a trinitáriusok osztrák-m. rtart-a végezte. A hosszadalmas, nélkülözés- és szenvedésteli rabváltó utakat a sikeres visszatéréskor a kiszabadított foglyokkal együtt megünnepelték azokban a városokban, ahol rendházaik voltak. Harangzúgás, trombitaszó jelezte a bevonulást, keresztekkel és zászlókkal fogadták a sokszor rabláncaikat cipelő férfiak és nők csapatát. Az élen haladt a redemptor zászlóval, majd a trinitáriusok és a papság pálmaágakkal, gyertyákkal. A kiváltottak között más vallásúak is voltak, akik közül nem egy katolizált. - Nagyobb ~ok: 1. 1691: P. Maurus ab Ascensione és P. Joseph ab Angelis indult Bécsből. A császári háztól 1800, Prágából 100 Ft-ot kaptak és kisebb összeget a bécsi hívektől. Lemberg (Ilyvó, Galícia) felé vették útjukat, mert ott volt K-Eu-ban első rházuk. Sp. rtársaik tanácsára a pénzüket fr. aranyra váltották s két, a tatár-török nyelvben jártas kémet fogadtak. Az egyiket Kamenitzbe, a másikat Kis-Tatárországba küldték. A kamenitzi hamar visszatért nemleges válasszal, a másik a tatár Budziakba küldte őket, ahol sok ker. rabbal találkozott. Viszontagságok, betegség közepette sikerült kiváltaniok 1140 aranyért 16 rabot, köztük 12 fiatal katona és 4 áldott állapotú ker. rabnő volt: 10 osztr., 2 sziléziai, 1-1 m., brandenburgi, cseh és stájer. Gyalog és kocsin jutottak Jászvásárig, onnan katonai kísérettel a lengy. határig, Szilézián, Morvao-on át Bécsbe. VII. 10: hálaadó körmenettel vonultak a Szt István-dómba. A rend zászlaját Harrach Alajos gr. vitte, aranybojtos zsinórjait az ifjú Vallenstein meg Auersperg gr-ok. Mögöttük haladtak a rend fehér skapuláréjával fölékesítve a kiváltott rabok láncaikkal. Utánuk a nép kettesével, s kereszt alatt a Szentháromságot dicsőítő szerz-ek. Ujjongó néptömeg és zeneszó fogadta őket. A kiváltottak nevét barokk motívumokkal ékes táblázaton nyomtatták ki, és Harrach Nándor Bonaventura gr-nak és nejének, Lambert Johanna grnőnek ajánlották hálaképpen. - 2. 1692: P. Joannes a S. Augustino indított ~t, amikor sok 100 ember került tör. fogságba. Péterváradra (Szerém vm.) ment, hogy tárgyaljon, de a tör-ök kémkedéssel gyanúsították s megakadályozták átkelését. Visszatért Szegedre, Kollonich Lipót bíb. küldött neki anyagi segélyt és 4 tör. rabot. Értük egy ffit és 3 nőt, köztük egy lutheránust is kapott, aki hálából katolizált. Másokat is kiváltott, 75, 100, egyet 200, egyet 400 Ft-ért; m. nem volt a 23 közt (hacsak nem osztráknak számították). 1692 fehérvasárnapján tértek vissza Bécsbe, s ugyancsak ünnepélyesen vonultak a Szt István-dómba. Ezt a ~t Kollonichnak dedikálták. - 3. 1693: P. Maurus indította. XII. Ince p. búcsút engedélyezett azoknak, akik a ~hoz hozzájárulnak; emiatt igen sok alamizsnát kapott. Lemberg felé indult, megfordult III. (Sobieski) János lengy. kir. (ur. 1674-96) udvarában is, megismerkedett Sefar Geraj tatár követtel. Tőle kapott salvus conductust és kíséretet Tatárországba (az Anian tengerszorostól Moldváig és Lengyo-ig terjedő birod-ba). Örményül és törökül tudó rendtársát, P. Mihael a Sacramentist (egy gör. pap fiát) is magával vitte Kausanba, majd Buccassariumba. Összesen 34 rabot tudtak megmenteni. 1693. VI. 3: keltek útra hazafelé. Útközben Tokajban meghalt az egyik kisfiú, de 33 fő szerencsésen Bécsbe ért. Körmenetben vonultak a Szt István-tp-ba fehér skapulárékkal meg rabláncaikkal. A kiváltottak közt volt 2 m. és 1 erdélyi. - 4. 1695: Belgrád felé indult. XII. 15: útnak indultak Fr. Ildefonz a S. Joseph-fal és 15 tör. fogollyal. A tör-ök útközben szökni próbáltak, ezért Budavárban hagyták őket. A tör-ök 4-5 tör. rabot kívántak egy-egy ker. fogolyért, mégis 45 rabot váltottak ki, köztük 13 m-t. - 1696: Szt Barnabás ap. napján (VI. 11.) megtarthatták Bécsben a hálaadó körmenetet. A kiváltott 7 prot. katolizált. - 5. 1698. IV. 5: P. Joannes a S. Augustino a tatár Budziakba vezette. XI. elején 40 rabot sikerült kiváltani mérsékelt váltságdíjon, másik tízért, akik útban voltak Bukarest felé, letétbe helyezték a váltságdíjat Constantin Brincoveanu (ur. 1688-1714) havasalföldi vajdánál. A rabokat csaknem meztelenül vették át, mert a tör. csak a testüket adta el, a ruhájukat nem. A kiváltottak közt 22 m., 5 osztr. és 24 más nemzetiségű volt. Pozsonyba Alamizsnás Szt János ünnepére (I. 23.) értek. Körmenetben vonultak a dómba, ahol 11 kiszabadított tért kat. hitre. Pozsony polgármestere, Spindler Kristóf versben ünnepelte a rabváltót. - 6. 1699. I. 26: a →karlócai béke után Isztambulba indult a cs-kir. követséggel. A béke több pontja intézkedett a foglyokról. X. 20: P. Joseph a Sacramentis Bécsből váltságdíjul 2125 aranyat és 40 török foglyot vitt magával. XII. 9: Belgrádban a törökök csak 5 tör-ért akartak szabadon engedni 1 ker. rabot. Ruszcsukban 3 ker. családot váltott ki, útközben még további 30 ker-t; közülük egy porosz katona Bécsben katolizált. - 1700: 50 gályarabot válthattak ki, fejenként 133 Ft és 20 krajcárért. VIII. 15: érkeztek Brassóba. Nagyszebenben az erdélyieket meg a lengy-eket hazaengedték, a ném-ek Bécs, a mo-iak Tokaj felé vették útjukat. A kiszabadítottak a névsorok szerint 442-520, valójában 900-nál többen voltak. 50 hitehagyott megtért, 2 megmaradt szakadárnak, a többi prot. katolizált. XI. Kelemen p. (1700-21) megbízta Sacramentist az afrikai ~sal. - 7. 1702: kezdődött P. Joseph a SS. Sacramento és Fr. Joannes a S. Antonio vezetésével. Isztambulban 3 hónap alatt 5 ker-t tudtak kiváltani és 12 hitehagyott ker-t megtéríteni. Budziákban 40 m. és osztr. rabszolgát kiváltottak, 85 (közülük 52 m. és osztr.) emberrel tértek vissza Galacon, Erdélyen át Bécsbe. - 8. 1706. III. 27: indult a sp. P. Joannes Felice és az illavai ktorból Fr. Joannes a S. Antonie. Krími kikötőben a tatároktól 1707. III. 20-ig 105 rabot váltottak ki, köztük 11 fiút meg leánykát, kik még nem voltak 11 évesek. - 9. 1709. V. 17: indult P. Johannes a S. Felicével Budziákba, Benderbe és Kausánba a rabszolgavásárra, 21 rabot, köztük 6 gályarabot váltott ki. Összesen 124 kiváltottal (köztük 23 m-ral és 26 pogány fiúval meg leánnyal) tértek vissza. Ezeket a trinitárius tp-ban megkeresztelték. - 10. 1713: indult. P. Joseph a Jesu-Maria Morvao-ban és Sziléziában 3000 Ft-ot gyűjtött. A Fekete-tengeri kikötőkben 17 gályarabot, 2 nőt és 4 ffit váltott ki, de útközben számuk 32-re emelkedett. Kausánban a tatároktól sikerült 111 (más forrás szerint 128) főt kiváltani. Hazatérve Kolozsvárt VI. 24: a jezsuiták tp-ában 6 m. kálvinista, egy m. lutheránus és 9 más nemzetiségű prot. katolizált. Az erdélyieket meg a mo-iakat innen bocsátották haza. A ném-ek VIII. 10: érkeztek Bécsbe. A kiváltottak közt 27 m., 38 osztr., 10 cseh volt, a többi egyéb nemzetiségű. - 11. Zwornikban (Bosznia határán) 11 császári katona raboskodott, akiket gazdáik a dulcinóiaknak akarták eladni gályarabnak (egyik a Babocsay-ezredhez tartozó trombitás volt). Odwir, a belgrádi trinitárius házfőn. III. 21: Zwornikban kölcsönből 1998 Ft-ért kiváltotta a 11 rabot (3-at a Babocsay-, 3-at a Nádasdy-ezredből, 2 m. hajdút és 3 németet). A tkp. tizenegyedik ~ 1719. IV. 26: P. Joseph a Jesu Maria, P. Andreas a S. Gertrude és Fr. Dionysius a S. Michael vezetésével indult Viermont Dámián Hugó nagykövettel. Már év elején hirdették a napilapokban és a tp-okban a közeledő új ~t, és adatokat kértek a rabságban sínylődők hozzátartozóitól. Egy régebben kiváltott rab, a sziléziai Nibschold Károly önként jelentkezett tolmácsnak. Isztambulban a rabszolgakereskedés nagy, négyszögű téren volt, kb. 100 bódéban tartották az előkelőbbeket és a szebb nőket. A közönséges rabszolgák a bódék előtt padon ültek, v. körülhajtották őket és felügyelőjük kikiáltotta árukat (ebből 2% őt illette meg). Néha 3-4 rabszolgát fűzött egy-egy láncra, s így hajtotta őket a vásárra. IX. elején a kikötőkből, a hajókról, a Baino nevű földalatti tömlöcből 65 gályarabot tudtak kiváltani. III. Ahmed (ur. 1703-30) szultántól kapott 40 (köztük a nők meg a gyermekek részére 10, födéllel ellátott) társzekérrel IV. 11: indultak haza, Belgrádból V. 21: hazabocsátották a m-okat, erdélyieket, horvátokat, VI. 26: Bécsből a 140 ném. és 5 örmény rabot. - P. Andreas és Fr. Dionysius 20 ezer Ft-tal a Tatárföldre ment. Kausanban, ahol minden hétfőn vásár volt, vásárolt 94 fiút és leányt (5-6 éveseket), a m. nemes Idaczy Juditot 350 Ft-ért és Vihaczy Ilonát, gyermekeket. A kausani városparancsnok annyi gyermeket nem akart elengedni, de 100 aranyért egy-két napra elhagyta a várost, hogy azalatt távozhassanak. 1720. X. 14: Károlyi Sándor gr. 21-et örökbe, gr. Erdődy Gábor Antal egri pp. többeket gyámságába fogadott, a többit X. 30: Bécsben a polgárok fogadták örökbe. Ez a kettős ~ összesen 555 rabot váltott ki. - 12. 1724: P. Joannes a S. Felice vezette, magával vitte a lat., m., ném., szláv nyelvekben jártas Fr. Gabriel a S. Stephanót. XI. 8: érkeztek Isztambulba, 1725. IV-ig már 111 rabot váltottak ki, köztük 56 gályarabot. Tavasszal a törökül és tatárul tudó P. Fülöp Buccassariumban 19 rabot váltott ki, P. Joannes a S. Felice 78-at, köztük sok olyant, akik már 42 éve, és olyanokat, akik 9 éve raboskodtak. A 228 kiváltottal VIII. 17: érkeztek Kolozsvárra, ahol 12 m. kálvinista katolizált. - A ~ok 1783-ig folytak, habár II. József (ur. 1780-90) már 1781: megtiltotta a r-nek, hogy új növendékeket vegyen föl. A rendi krónika szerint 1730: 231, 1734: 211, 1738: 77, 1740: 330, 1744: 106, 1745: 93, 1747: 81, 1750: 109, 1751: 47, 1753: 77, 1756: 83, 1759: 51, 1763: 63, 1768: 77, 1771: 53, 1773: 121, 1776: 63, 1780: 81, 1783: 135, össz. 3990 ker. rabot váltottak ki. **

Arbor chronologica. Róma, 1894:135. - Fallenbüchl 1940:32.