Magyar Katolikus Lexikon > R > ráolvasás


ráolvasás: hagyományos formában élő szöveg mondása vagy ismételgetése elsősorban gyógyító, rontó (rontás), szerelemvarázsló (szerelmi varázslás) és bajelhárító (féregűzés) céllal, de szórványos adatok sok egyéb célú használatra is utalnak. - Alapja a kimondott →szó természetfölötti erejébe vetett hit (→szómágia), mellyel a ráolvasó (→sámán, →varázsló) a maga akaratát rákényszerítheti a démonra. - Eu. népi hitvilágában a 20. sz: is elevenen élt, sőt a sz. végén erősödött is. A ~ok egy része szervesen hozzátartozik a paraszti hitvilághoz, de eredetük nem köthető egy-egy néphez. A m. szövegek is gyakran tartalmaznak a m. néphittől idegen elemeket (pl. bizonyos természetfeletti lények, természeti jelenségek, melyek a betegséget okozzák, v. amelyeknek a betegséget átadják: földanya, hold, rózsafa), amelyeket maguk a szövegek terjesztettek el Eu-szerte, és ma már sok esetben eldönthetetlen, hogy eredetileg mely nép hitvilágának tartozékai voltak. A szövegek más része egyh. eredetű: a kk. egyh. →ördögűzési gyakorlatából torzult, Eu-szerte meglehetősen egyöntetűen. - A ~ok egy része (főként a gyógyítók) gyakran titokban tartott, meghatározott módon öröklődő ismeretanyag volt, ált. volt a hit, hogy a szöveg elveszti hatását, ha elárulják valakinek. Más részük közismert volt, alkalomszerűen mindenki használta. - Az epikus ~ok jelentős része bibliai tört-ekre, ill. apokrif legendákra vezethető vissza, más része nyomon követhető a ker. kk-on és az ókori gör-róm. kultúrán át a közel-keleti magaskultúrák hitvilágáig, ill. rítusgyakorlatáig. - A ~ szövege ált. vers v. ritmikus próza. Megkülönböztethetők az értelmes, valamilyen célt kifejező, valamint a m. nyelvter-en viszonylag kis számban ismert értelmetlen szövegek, melyek éppen érthetetlenségüknél fogva érik el a kívánt hatást. Ezek többnyire idegen nyelvű (ált. héb., gör.) szövegek töredékeinek v. idegen szavaknak torzított keverékei (17. sz., epilepszia elleni szöveg: „Elim, melim, relim”). - A célt kifejező szövegekben a kívánság közlése tartalmilag és formailag változatos módon történik. Egy részük pusztán a szövegmondó személy óhaját fejezi ki, tehát a teljesülés pusztán az ő akaratának függvénye (pl. szemölcs gyógyítására: „Sömölcs, sömölcs, múlj el!”). A kívánság közlése történhet a betegséghez, a rontóhoz, a betegség feltételezett okozójához stb. intézett felszólítás v. fenyegetés (pl. „Szaladj árpa, learatlak”); a betegség v. más baj elküldése (pl. „jég zápor, fenye üdő, távozzál el a határainkról, kőszikláról kősziklára”), ill. az okozóhoz való visszaküldés (szemverés) által. - A kívánságokat gyakran bizonyos stilisztikai tényezők nyomatékosítják. Az ellentétes kívánság általában a baj elmúltát és valami jó bekövetkezését fejezi ki (pl. „Gyüjjön rád a jó egészség, hagyjon el a nyavalyád”). Az effajta kívánságok legjellegzetesebb csoportját a Hold növekedését a betegség elmúltával ellentétpárba állító szövegek jelentik. Nyomatékosítható a kívánság a betegség letagadásával, meghazudtolásával is, leggyakoribb azonban a hasonlat szerepeltetése. Ez lehet elvont (pl. „Annyi teje legyen a tehénnek, mint a kútban amennyi víz van”), de ált. a ~t kísérő cselekmény valamelyik elemével kapcsolatos (pl. „Úgy égjen a te szíved értem, ahogy elolvad ez a viaszk itten”). - A számláló ~ok egy csökkenő számsor elmondása révén eredetileg ugyanazt a hatást kívánják elérni, mint a hasonlat. - Az epikus ~ok szintén felfoghatók hasonlatként, amennyiben egy gyógyulástörténet elmondásával kívánnak hasonló gyógyulást elérni, gyakran hozzá is fűzve e kívánságot (pl. „így gyógyulj meg te is”). - Az első magyar nyelvű ~-feljegyzés a 15. sz. végéről maradt ránk (Bagonyai ráolvasások), majd a 16. sz. Peer-kódex tartalmaz több ~nak minősíthető egyh. jellegű szöveget. Bornemisza Péter 1578: 8 szöveget írt le, melyeket közlőjük egy paptól tanult. A feljegyzések nagyobb számban a 18. sz: tűntek fel, nagy részük főúri körökben használatos szöveg. E régi szövegek zöme a jelenkori paraszti gyakorlatból is ismert. **

MNL IV:304. (Pócs Éva)