Magyar Katolikus Lexikon > R > Ransanus


Ransanus, Petrus, OP (Palermo, Szicília, 1428.-Lucera, Itália, 1492. dec. 2. e.): püspök, történetíró. - 1440-44: Firenzében és Perugiában tanult, 1444: visszatért Palermóba, belépett a r-be, 1452: pappá szent. III. Callistus p. (ur. 1455-58) a rend szicíliai tartfőnökévé tette, akinek megbízásából megírta Szt Vince életét; később Szt Borbála életét, szenvedéseit és Lombardiai Antal mártíromságát. 1456: a törökellenes hadjárat szicíliai szervezője. 1468 k. I. (Aragóniai) Ferdinánd nápolyi kir. (ur. 1458-94) meghívta udvarába; 1475-: a kisebbik királyfi, →Aragóniai János (1480-85: esztergomi érs.) nevelője. IV. Sixtus p. (ur. 1471-84) 1478. X. 27: Lucera pp-évé nevezte ki. - 1458-60: kezdte a Minden idők évkönyvei c. művének írását. 60 kv-e elkészült, amikor 1488. IX: követként I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) udvarába küldték, hogy rávegye Mátyást, biztosítsa a trónutódlást Beatrix kirnénak (sikertelenül). →Thuróczy János ~ megérkezése előtt készítette el Chronica Hungarorumát, amely a korábbi krónikák folytatásaként Mátyás uralkodásáig ismertette a m-ok történetét. ~t megbízták, hogy Thuróczy műve alapján írjon egy m. tört-et, benne a Hunyadiak tört-ével. Az 1489 elején kezdett munkát Mátyás halála (1490. IV. 6.) előtt befejezte; még Mo-on fogott hozzá az Epithome rerum Hungarorum (A m-ok tört-ének rövid foglalata) javításához, az átd. példányt magával vitte Palermóba. Bonfini a Mo-on maradt első változatból merített műve földr. részének írásakor, ezt használta Pécsi Lukács a mű 1579-es kiadásához. (A kz. később elveszett; a Palermóba került példánynak is csak másolatai maradtak meg. Egyik szövegét a Minden idők évkönyvei átdolgozásakor a 43. és 44. kv-be bedolgozta; a másikat unokaöccse az 1512-13: Itáliában tartózkodó Bakócz Tamásnak adta át. A kódex Révay Péter, Thurzó György nádor, az Illésházy család kvtára után Jankovich Miklós révén a M. Nemz. Múz. tulajdonába került. Először 1558: Zsámboki János adta ki. - Thuróczy Chronicáját kivonatolva, ~ a történeti rész elejére 2 önálló földr. fejezetet illesztett. Apróbb megjegyzések mellett a Szt István és Szt Margit életéről legendáik alapján írt résszel egészítette ki. - M: Epithome rerum Hungarorum. Gondozta Kulcsár Péter. Bp., 1977. - A m-ok tör-ének rövid foglalata. Ford. utószó és jegyz. Blazovich László, Sz. Galántai Erzsébet. Bp., 1999. (Millenniumi m. tört. Források) 88

Csiba Antal: Petri Ransani Epitome rerum Ungaricarum. Hajdúböszörmény, 1932. - Csóka J. Lajos: A m. nyelvű tört. irod. kialakulása Mo-on a 15. sz-ban. Bp., 1967:623. - M. Kv-szle 1969:97. (Berlász Jenő: Über die Vorbesitzer des Ransanus-Kodex), 108. (Kulcsár Péter: R. Epitoméjának kéziratai); 1991:307. (Uő: R. Szt István-életrajzához) - Földr. Közlem. 1969:297. (Kulcsár Péter: A humanista földrajzírás kezdetei Mo-on) - ItK 1975:186. (Blazovich László: R. és a „legrégibb István-legenda”) - Mo-i humanista tört-írók. Kz. Szeged, 1999:84. (Galántai Erzsébet: P. R. Epithoméja)