Magyar Katolikus Lexikon > R > Románia művészete


Románia művészete: A rumén fejedségek a 14. sz: alakultak ki Havasalföldön (Munténia, Olténia) és Moldvában. Ekkor indult fejlődésnek a rum. nép műv-e is a bizánci ortodoxia helyi változataként. Havasalföldön Szerbián át főként a Balkán, Moldvában részben a kijevi fejedség, a 15. sz-tól Lengyo. és Erdély befolyása érvényesült. A bizánci műveltség e peremvidékén a különböző hatásokat a helyi ízlés és igény olvasztotta szerves egésszé. - Építészet. Az elszórt korábbi kezdetek után (Szörénytornya [Turnu Severin], Hosszúmező [Cîmpulung]) Havasalföldön az Árgyasudvarhelyt (Curtea de Argeș) a 14. sz. közepén emelt, Miklós pp-nek sztelt tp. jelzi a kilencterű, középen kupolával fedett középbizánci megoldás megjelenését. Ugyanekkor fölbukkant az athosi eredetű és szerb közvetítésű háromkaréjos szerkezet is a coziai ktortp-ban és Moldvában a 14. sz. végén Szeredvásár (Siret) Szentháromságról elnev. egyházában. Ez utóbbi megoldás a legújabb időkig különösen kedvelt (Snagov, Hurez, Jászvásár [Jași], Trei Ierarhi). Moldvában kezdettől fogva a hosszanti elrendezés terjedt el (Radautz [Radauți], 14. sz. 2. fele) s a 15. sz: uralkodóvá vált (Arbore, Bãlinești, Slatina), részben keveredve a háromkaréjos kiképzéssel (Németváros [Neamți], Sucevița, Moldovița ktorok). A 15-16. sz: főként Nagy István vajda idején kedvelt a gazdagon tagolt késő gótikus nyíláskeretek, valamint a kereszt- és csillagboltozatok alkalmazása. E gótikus boltozásnak még a 17. sz: is szép példái akadnak (Dragomirna, Jászvásár). Jellemzőek a javarészt különálló, gótikus jellegű tornyok is. A falakat kőből, téglából v. vegyesen építették. A 17-18. sz: örm. hatásra igen gazdag mértanias és növényi kőtagolásokat és díszítményeket alkalmaztak a külső felületeken és az ablakok körül (Bukarest, Szinaja, Dragomirna, Jászvásár, Trei Ierarhi). Az ort. tp-építészet még a 20. sz: is tartotta magát. - Szobrászat. A kő- és fafaragás az egyh. építészeten belül fejlődött. Az előbbi a tp-ok külső felületeinek és elemeinek gyakran nagyon gazdag díszítésében (ajtó-, ablakkeretek, mellvédek), az utóbbi a berendezésben játszott szerepet. A fafaragás sűrűn áttört, gyakran festett és aranyozott ékítményei az ikonosztázt és a bútorzatot borították. A kk-tól a kő sírlapokat, később a szarkofágokat dús, főként növényi ornamentikával látták el. Középre föliratokat is illesztettek. A 17. sz. ún. Brîncoveanu-stílusa összefügg az egykorú erdélyi kőfaragással is (Fogaras, Szt Miklós-tp.). - Festészet. Miként a szobrászat, a fest. is a 19. sz-ig kizárólag az egyh. épületekhez kötődött. A tp-belső ikgr. programját többnyire részleteiben is az athoszi festőkv. határozta meg. Az általánosan elterjedt kk. témák (Krisztus és a sztek élete) uralkodtak a bizánci kompozíciók és formák fölhasználásával változatos helyi megfogalmazásban. Előszeretettel ábrázolták az alapítókat családostul. Főként Moldvában a tp-ok külsejét is kifestették, gyakran teljes felületükön. E módszer különleges jelleget és művészi színvonalat biztosított (Voroneț, Arbore, Sucevița). Havasalföldön kiemelkedő jelentőségű a fejed. és a ppi tp. Árgyasudvarhelyt (Curtea de Argeș) a Krisztus életét bemutató falképsorozatával. - Az ikonfest. előbb athoszi, majd or. hatást is mutat. - Iparművészet. Minden jelentős műfaja az egyh. műv-ben fejlődött ki. Az ötvösség a lit. edények, keresztek, kv-kötések elkészítésében jeleskedett. A lit. ruhák mellett különösen kedveltek a halott Krisztust ábrázoló hímzett epitáfiumok. Az iparműv. alakulásáról és művészi színvonaláról jó fogalmat adnak az egyh., főként a ktori kincstárak. E.G.

Építés-Építészet 1951:85. (Entz Géza: A román nép építészetének fejlődése) - Vătășianu, Virgil: Istoria artei feudale în țările romîne. București, 1959. - Istoria artelor plastice în Romãnia. I-II. București, 1968, 1970.