Magyar Katolikus Lexikon > R > Rogerius


Rogerius, Rogerius mester (Apulia, Itália, 1200 k.-Spalato, Dalmácia, 1266. ápr. 14.): érsek. - A teol. magistere, 1223: már Toletanus János praenestei vál. pp. udvari kp-ja; utóbb Jacopo Pecorari bíb. kp-ja, akit mint p. követet 1232: elkísért Budára. Fölöttese hazatérte után Mo-on maradt, diplomáciai szolgálatainak jutalmazására a p. 1233 táján váradi knk-ká nevezte ki. 1241: a tatárdúlást Váradon élte át. Mégis, mint ő maga írja (Miserabile Carmen 34. fej.): „Midőn (a tatárok) megérkezének, s kétséges vala, hogy Váradon megmaradhassak, nem akarék a várba menni, hanem az erdőbe szaladék”. A tatárok (helyesebben: mongolok) színleg békés fölhívására előjött rejtekéből; 1241-42: a mongolok foglyaként tanúja volt a pusztításnak. Élményei alapján írta meg Várad városának, várának és szegyh-ának elpusztítását: Miserabile Carmen super destructione Regni Hungariae per Tartaros facta. ~ nem akart többé Váradon maradni. 1243: soproni főesp. 1247 k. zágrábi knk. Gamsnál 1230-†1263 k.: Siponto pp-e, 1249. IV. 30: Jánossal szemben a p. spalatói érs-ké nevezte ki. - M: Epistola Magistri Rogerii in miserabile carmen super destructione Regni Hungariae... Brünn, 1488. (Thuróczi krónikája függelékeként) - R. mester siralmas éneke. (A tatárjárás emlékezete. Bp., 1981:111.); Tarnai-Madas 1991:194. (Ford. Horváth János) - Utóda Spalatóban 1266. XI. 12: János. 88

Gams 1873:420. (36.), 924. (26.) (†1263 k.) - EME XII:218. - Bunyitay I:101. - Pallas XIV:616. - Balics 1890:641. - Schem. Mv. 1896:115. - Szinnyei XI:1075. - Eubel I:453, 459. - Bedy 1938:304. (s.v. Roger) - A tatárjárás emlékezete. Bp., 1981:148. - Jászay 1982:41. (*Benevento)