Rita, Casciai, Szt, CSA (Roccaporena, Itália, 1381 k.-Cascia, 1447. máj. 22.): özvegy, szerzetesnő. - Idős szülei hosszú várakozás után kapták Istentől. Egyszerűségben és istenfélelemben nevelték, gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Apáca akart, de szülei nagyon fiatalon férjhez adták. Férje vad és erőszakos természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott, mindenben engedelmeskedett neki, azzal az egy föltétellel, hogy tp-ba eljárhat. 18 év után szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és Istenhez vezetnie őt. E megtérésnek ~val együtt örült az egész falu. Rövid idő múlva egy régi ellensége megölte a férjét, s ekkor ~ imádkozni kezdett, hogy az Úr vegye magához fiait, mielőtt még a →vérbosszú kötelezettsége halálos bűnbe vinné őket. 1 év múlva mindkét kisfiát eltemette. - Ezek után ~ Casciában a Mária Magdolna-ktorba jelentkezett az ágosotonos apácáknál, akik 3x egymás után elutasították özvegysége miatt. 1407: azonban csodálatos módon bejutott a ktorba: Keresztelő Szt János, Szt Ágoston és Toletinói Szt Miklós vitték be éjnek idején. - Vsz., hogy még nem volt 30 éves (amit özvegy volta tesz rendkívülivé), amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel nem tudott olvasni, azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel, egyéb imádságok elmondására kötelezték. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor könyörgésére az Úr eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Halálát egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Teste nem látott romlást, soha nem temették el. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. A nép szentként tisztelte. 1626: b-gá, 1900: szentté avatták. XIII. Leó p. „Umbria gyöngyének” nevezte őt. Testét Casciában, az 1937-47: épült ~-tp-ban őrzik. A hagyomány szerint ~ az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják. **

Dach, Hugolinus: A casciai csodarózsa. ~ ágostonrendi szerznőnek rövid életrajza. Ford. M. Fittler M. Róza. Veszprém, 1939. - Urbantsek Margit: Tövisek és rózsák között. Casciai ~ kis életrajza. Írta egy ~-tisztelő. Bp., 1940. - Uő: Nagykilenced ~ tiszt-ére. Uo., 1942. - Kirschbaum VIII:270. - Béky Gellért-Kőváry Károly: Reménytelen dolgok szentjei. Szt Janka, ~, Flüei Szt Miklós. Parma (Ohio, USA), 1978. (Példaképek századunknak 11.) - SzÉ 1984:252. - Lemoine, Jo.: ~. (Ford. Sinkó Ferenc) Uo., 1985.