Magyar Katolikus Lexikon > R > Rendu


Rendu, Rosalie, B., Jeanne Marie, SC (Confort, Fro., 1786. szept. 9.-Párizs, 1856. febr. 7.): házfőnöknő, a párizsi szegénygondozás apostola. - A Jura-hegységben, kisbirtokos családban szül., keresztapja Jacques Emery, a szulpiciánusok későbbi párizsi ált. rendfőnöke. A →francia forradalom idején családja menedéket adott a polg. alkotmányra fölesküdni nem hajlandó üldözött papoknak. ~ ebben a légkörben nevelkedett, saját házukban lett elsőáldozó is. Apja és kishúga halála (1796) után 2 évig a gexi orsolyita nővérek nevelték, itt került kapcsolatba az Irgalmas Nővérekkel. Bejárt a kórházukba, ahol megérlelődött szerz. hivatása. 1802. V. 25: Párizsban belépett az Irgalmas Nővérek szemináriumába (noviciátusukat a forradalmárok fölszámolták). Gyenge egészsége miatt hamarosan a párizsi Mouffetard kerületben lévő rendházba küldték. 1807: fog-at tett, 1815: házfőnöknő. A főv. egyik legszegényebb kerületében kórházat, gyógyszertárat, isk-t, árvaházat, napköziotthont, munkás ifj. klubot és öregotthont nyitott, egész szociális hálózatot épített ki. Vonzó személyisége köré gyűjtött számos tehetős és befolyásos embert, magát az uralkodót, III. Napóleont is, akik adományaikkal támogatták művét. Kiváló kapcsolata volt az egyetemi ifjúsággal, gyakran adott tanácsot Frederick →Ozanamnak és Jean Léon Le Prevostnak is. 1832: és 1846: a kolerajárvány áldozatait, 1830. VII: és 1848. II: a barrikádok sérültjeit ápolta nővéreivel. Amikor III. Napóleon 1852: a Becsületrend Keresztjével tüntette ki, csak elöljárója utasítására fogadta el. Erős ellenállóképessége lassan megfogyatkozott, élete utolsó két évében fokozatosan elveszítette látását. A párizsi Montparnasse temetőben nyugszik. - II. János Pál p. 2003. XI. 9. b-gá avatta. **