Magyar Katolikus Lexikon > R > Radegundis


Radegundis, Türingiai, Szt (vsz. Erfurt, Türingia, 520 k.-Poitiers, Gallia, 587. aug. 13.): királynő, apáca. - Kir. családban szül. Atyját, Bertariust a szeme láttára ölte meg nagybátyja, Hermenfrid, aki ezután fölnevelte ~t. I. Klotár 531: elfoglalta Türingiát, ~t is fogságba hurcolta és feleségének szemelte ki. 540 e. Vitryben tartották az esküvőt. ~ sztként élt nehéz természetű és hűtlen férje oldalán, de amikor az megölte a testvérét, elhagyta az udvart. Szt Medárd kezéből vette föl a szerz. fátyolt, s 550 k. a poitiers-i Szűz Mária ktorba lépett be. 567: ismerte meg →Venantius Fortunatust, aki Szt Hilarius sírjához zarándokolt. ~ II. Justinus cs-tól szt kereszt-ereklyét kapott, s ennek tiszt-ére Venantiusszal megíratta a →Vexilla regis prodeunt és a →Pange lingua gloriosi himnuszokat. ~ temetésén részt vett Tours-i Szt Gergely is. Sírja zarándokhely lett. Ereklyéit 1562: a →hugenották szétszórták. A fr. litániákban Gemma Galliae pretiosissima, 'Gallia drágagyöngye'. - A nagyhöflányi kpna és az alsólászlói tp. védősztje. A nagyhöflányi kpna alapítását Mohl Adolf a karoling időkbe, a helyi néphagyomány Szt István kir. korába helyezi, Leopold Schmidt ciszt. lehetőségeket emleget: a patrocínium az alsó-ausztriai borvidék hajdani jelentős ~-kultuszával függ össze, amit a szőlőérés ~ ünnepének időpontja körüli döntő szakasza magyaráz. A kpna, melyet a kk-ban temető övezett. évsz-okon át a falubeli forrással, ill. fürdővel is összefüggött. Nyilván tehát balnea animarum is volt egyúttal. Jámbor szokás szerint a haldoklók lelki üdvösségéért hozzátartozóik számos helyen fürdőalapítványokat tettek. Ebből a szegények, koldusok közvetlenül a halál után, esetleg még évford-kon is megfürödtek, de ugyanakkor ott nyomban meg is vendégelték őket. Erre a helyi gyakorlatra abból az 1613-ból származó mondai jellegű följegyzésből következtethetünk, amely szerint a halott lelkek a régi temetőből fehér öltözékben, égő gyertyával ide a kpnába mentek, később pedig visszatértek sírjukba. A 15. sz: virágzott a faluban egy ~-céh, a Radegundis Zöch anders Gotts-Leichmans-Zöch, amiből nyilvánvaló, hogy a kpna úrnapi kpnául is szolgált. A kpnát 1630 k. a kegyúr, Esterházy Miklós nádor újjáépíttette. Oltárára nyilván ekkor került ~ képének helyére a kismartoni kegyszobornak, az Esterházy-nemzetség palladiumának másolata. - Ü: aug. 13. **

Kirschbaum VIII:245. - BS X:1348. - Bálint II:171.

Radegundis, Wellenburgi, Szt (Wulfertshausen, Augsburg mellett, Bajoro., 1290 k.-Wellenburg, Bajoro., 1330 előtt): szűz, cselédlány. - Az Augsburg környéki hagyomány szerint Wellenburg várura, Portner szolgálója volt, fáradhatatlanságával, jámborságával és a szegények iránti szeretetével tűnt ki. A vár közelében lévő leprásház lakóit is gondozta. Egy alkalommal oda igyekezett, amikor farkasok támadták meg, s 3 nap múlva belehalt sebeibe. Ura a családi sírboltba akarta temetni, de az ökrösszekérre tett holttestet az ökrök nem a családi sírboltba, hanem a leprásházba vitték. Sírja mellett hamarosan kpnát, 1521: tp-ot építettek, mely zarándokhely lett. 1810: a bajor kormány betiltotta a zarándoklatokat, ezért ~ ereklyéit a bergheimi plébtp-ba, 1812: Waldbergbe vitték, ahol a zarándoklat újrakezdődött. - Ü: a kk. magyar naptárakban aug. 11., másutt pünkösdhétfő, a pünkösd utáni 4. vasárnap, aug. 13. **

BS X:1352.