Rákóczi-szabadságharc, 1703. máj. 6.-1711. ápr. 30.: a Habsburg gyarmatosítás elleni rendi függetlenségi háború II. Rákóczi Ferenc vezetésével. - A →Bocskai Istvántól (1557-1606) →Thököly Imréig (1657-1705) terjedő rendi és az 1698-1703: Esze Tamás (1666-1708) és Kis Albert (1664-1704) vezette kuruc népi mozgalmak befejező korszaka. A Habsburg uralkodók, m. koronázási esküjüket be nem tartva, a tör. elleni visszafoglaló háborút elsősorban mint ném-róm. cs-ok fejezték be, Mo-ot meghódított tart-nak tekintették, ahol a fegyver jogát (jus armorum) érvényesítették a »rebellis« lakosokkal szemben. Nagy létszámú seregeiket a m. parasztoknak kellett eltartaniuk; az Újszerzeményi Bizottság az ún. török jogot (jus turcicum) alkalmazta, s kiforgatta birtokaiból a töröktől visszavett részek eredeti földesurait. A nemeseknek ezen földekért megváltást kellett fizetniük (→neoaquistica commissio); a köz- és magánjog mellőzésével a 'megváltatlan' földeket idegeneknek juttatták. A bécsi udvar szándékát →Kollonics Lipót fejezte ki: faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam ('Mo-ot rabbá, aztán koldussá, végre katolikussá teszem'). 1701. IV. 9: a visszafoglalt ter-en eltiltották a prot. vallás gyakorlását. A 'vagyonátrendezési politika' folytatásaként IV. 18: több társával együtt letartóztatták Mo. leggazdagabb főurát, II. Rákóczi Ferencet, aki XI. 8: megszökött a fej-és jószágvesztés elől, s Lengyo-ba menekült. Az országos elkeseredésben 1703. IV: a kuruc mozg. követei fölkeresték Lengyo-ban Rákóczit, aki elvállalta a fölkelés vezetését, 1703. V. 6: brezáni kiáltványában fegyverbe hívta Mo. népét, hogy „a törvénytelen és szenvedhetetlen iga alól” megszabadíthassa. A nemességnek a rendi sérelmek - az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlése, a vallásüldözés, az adóztatás, a jász-kunok eladása, stb. - orvoslását, a köznépnek a földesúri és áll. adók, katonai ellátás, stb. könnyítését ígérte. A →spanyol örökösödési háborúban (1701-14) a Habsburgok ellen hadakozók, elsősorban Fro. segítségét remélte. 1703 nyarán csak a bujdosó katonákra, fölkelő jobbágyokra számíthatott. VI. 9: indult Mo-ra, VI. 14: az országhatáron találkozott Esze Tamás kb. 200 fős paraszt csapatával, VI. 30: Ocskay László (1680 k.-1710) és Borbély Balázs 80 huszárjával. VII. 4: Zavadkán →Bercsényi Miklós gr. (Mo. Rákóczi és Forgách Zsigmond után 3. leggazdagabb főura) toborozta zsoldosokkal VII. 7: a Tiszántúlra indult. VII. 14: Tiszabecs és Tiszaújlak között szétszórták a ném. katonasággal megerősített vm. nemesi hadat. VII. 18: a naményi pátensben fegyverbe hívta a nemességet, amely a cs. had megszállta városokba és várakba húzódott vissza. A tiszántúli hadjáratban a kuruc csapatok bevették VII. 29: Kállót (őrsége csatlakozott), IX. 2: Sárospatakot (az elűzött ref. főisk. diáksága XII. 13: visszatért Kassáról). Ocskay Rimaszombat, Losonc, Fülek után elfoglalta IX. 14: Korponát, IX. 17: Lévát és a Garam menti bányavárosokat. IX. 19: az erdélyi kurucok Brádnál a zarándi, IX. 20: Szentbenedeknél a Belső-Szolnok vm. hadat szórták szét, IX. 21: bevették Szolnokot. X. 15: br. →Károlyi Sándor szatmári főispán - aki 1703. VI. 7: Dolhánál a vm. nemeseivel szétverte a tiszaháti fölkelők Rákóczihoz igyekvő csapatát - Bécsből sértetten hazatérve csatlakozott Rákóczihoz, aki tábornokká nevezte ki. X. 18: közzétették I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657-1705) pátensét, mely a só árát, az 1703. é. adót 4-ről 3 millióra mérsékelte és bűnbocsánatot ígért a 6 hét alatt a kir. hűségére térőknek. X. 25: labanc ellentámadás kezdődött a Felvidéken, X. 31: L. Schlick cs. főparancsnok elfoglalta Lévát és a bányavárosokat, de Bercsényi és Károlyi Sándor kurucainak XI. 15: zólyomi győzelme után a labancok Pozsonyig vonultak vissza. Erdélyben a kuruc csapatok uralták a fejedség jelentős részét. 1703/04 fordulójára a Dunántúl és a betelepített szerbek lakta Bácska, ill. a nagyobb várak kivételével szinte egész Mo-ot a kurucok ellenőrizték. 1705 elejére Munkács, Ungvár, Kassa, Eperjes, Nyitra, Érsekújvár, Eger, Szatmár a kurucoké, de Trencsén, Pozsony, Győr, Komárom, Buda, Pest, Szeged, Nagyvárad a császáriaké maradt, a labancok dunai utánpótlási és védelmi vonalát is csak időlegesen sikerült áttörni. Erdélyben 1704: Kővár, Gyulafehérvár, Görgény, Kolozsvár várát, 1705: Medgyest, Szamosújvárt és Dévát foglalták el a kurucok, Nagyszebent, Fogarast és Brassót Rabutin cs. csapatai uralták. - 1704. X. 27: Rákóczi pátensében utasította a földesurakat, hogy a fegyvert fogott parasztok hozzátartozóit semmilyen szolgálattal ne terheljék. A ~ belső, nemes-jobbágy ellentétét Rákóczi igyekezett tompítani; megtartotta a főúri-nemesi vezetést, megfékezte a fegyelmezetlen fölkelőket (pl. 1704. III. 15: kivégeztette Kis Albertet), mentesítette a katonáskodó jobbágyok családjait a közterhektől. A kuruc-labanc ellentét pol. érdekellentétből fakadt. A prot. vallási sérelmeket orvosló Rákóczi és híveinek jelentős része katolikus volt, a labancok és a békepártiak Ny-felvidéki evangélikus birtokosok. A tótok, a cipszerek (szepesi szászok), a ruszinok/rutének és az oláhok többsége föltétel nélkül csatlakozott Rákóczihoz (nemzetté válásuk még nem érte el az elkülönülési, uszíthatósági tudatszintet). A belső önállóságú horvátok (→varasdi határozat), az udvar által frissen betelepített rácok (szerbek) és az erdélyi szászok - több megnyerési kísérlet ellenére - mindvégig a kurucok ellenségei maradtak. - Rákóczi 1704. I: a tokaji táborban megkezdte a kuruc áll. kiépítését, amelyben a középnemes prot. Kajali Pál, Pápai János, Ráday Pál, Sréter János, Vay Adám, stb. mint a kancellária és az Udvari Tanács tisztségviselői segédkeztek. Czelder Orbán, Esze Tamás, Nagyszegi Gábor alacsony sorból lettek főtisztek, de a legfelső hadvezetésben csak kat. főurakat találunk, pl. id. Barkóczy Ferenc, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Dániel, Forgách Simon, Károlyi Sándor, Pekry Lőrinc. Rákóczi kapcsolatot keresett a lengy., fr., svéd uralkodókkal. - V. 18: az erdélyi főurak a Bécsbe küldött Planctus agonisantis Transilvaniae röpiratukban megtagadták az engedelmességet I. Lipótnak, aki X. 17: rendeletben tiltotta meg a V: kibocsátott kuruc rézpénz (→libertás) elfogadását és forgalmazását. VII. 1: Rákóczi kiadta tábori rendtartását, a Tábori főstrázsamesterek instrukcióját; a gyulafehérvári ogy-en VII. 8: Erdély fejed-évé választották. - Béketárgyalásai a Habsburgokkal (a dédapja, I. Rákóczi György által III. Ferdinánddal kötött →linzi béke szellemében) 1704. III. 18-27: Gyöngyösön, V. 18: a solti táborban, X. 21-30: Selmecbányán eredménytelenül végződtek. X. 10: a cs. fogságból megszökött Bottyán János ezr. hűséget esküdött Rákóczinak. XI. 21: a Bottyán elfoglalta Érsekújvárról Rákóczi kiáltványban tájékoztatta Eu. ker. fejed-eit és népeit a selmeci béketárgyalások okairól és kudarcáról. A nagyszombati csatavesztés után XII. 27: ált. fölkelésre szólítta föl a vm-ket. Vojovich József br. sikertelenül próbálta szövetségessé tenni Velencét. 1705 tavaszán Rákóczi tájékoztatta XIV. Lajos fr. kir-t (ur. 1643-1715), serege 32 lovasezred 20.000 emberrel, 4000 fős vm. lovasság, 13.000 fizetett gyalogos, 15.000 mezei had és 16.000 fős erdélyi had. IV. 29: a hadiszükségletek fedezésére lefoglalta a kat. egyháznak fizetett dézsmát és szabályozta a tizedszedést (Instructio decimatorum), s a kuruc had fegyelmezésére V. 1: kiadta a Hadi regulát. - I. Lipót halála után 1687: megkoronázott fia, I. József (ur. 1705-11) V. 15: kiáltványában a sérelmek megértése mellett kemény elbánással fenyegette meg az ellenállókat. V. 18: Des Alleurs fr. követ tudatta Rákóczival, hogy XIV. Lajos elismerte erdélyi fejed-nek, és segélyének összegét havi 16.000 tallérra emelte. V. 30: kiadták a kurucok hírlapját, a Mercurius Hungaricust, hogy az eu. közvéleményt tájékoztassák. A Szaniszló lengy. (ur. 1704-09) és XII. Károly (ur. 1697-1718) svéd kir-hoz küldött →Ráday Pál eredménytelenül tért haza. XIV. Lajos a véd- és dacszöv. ajánlatot elutasította azzal, hogy Mo. még nem független állam. A labancok visszafoglalták Mo. Ny-i részét, Herbeville a cs. sereget a Csallóközből sikeresen átvezette Erdélybe. - 1705. IX. 12: a →szécsényi országgyűlésen Mo. államformáját rendi konföderációban határozták meg, Rákóczit a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé (dux) választották. Az Udvari Tanács helyét a Szenátus és a Gazd. Tanács vette át, ezekben a prot. köznemességet háttérbe szorították a kat. főurak. X. 22: Herbeville bevonult Debrecenbe, azt földúlta, elpusztítva a nyomdát és a koll. kvtárát is. X. 26: a katonai támogatásért Isztambulba küldött Pápai Jánosnak a nagyvezír nem válaszolt, a tatár kánhoz 1706. VII: küldött követség a Porta ellenzése miatt eredménytelenül tért haza. A XI. 11-i zsibói csatavesztés után ismét a labancok ellenőrizték Erdélyt; Bottyán János XI-XII: elfoglalta Simontornyát, Tatát, Pápát, Pannonhalmát, Sárvárt, Kapuvárt, Kőszeget, Szentgotthárdnál megfutamította H. Heister cs. seregét; Rákóczi horvátoknak írott kiáltványa hatástalan maradt. - A Rabutin de Bussy tábornagy összehívta erdélyi labanc ogy. XII. 15: Segesvárt csekély részvétellel semmisnek nyilvánította Rákóczi fejed-mé választását. 1706. III. 8: az erdélyi rendek Huszton kimondták csatlakozásukat a mo-i konföderációhoz, XIV. Lajos ismét elzárkózott a Rákóczival kötendő szöv. elől. Az ang. és holl. közvetítőkkel előkészített nagyszombati (1705. X. 26-1706. VII. 22.), majd érsekújvári (1706. V. 19-25.) béketárgyalásokra a Szenátus összeállította a Béccsel kötendő béke föltételeit: 1. külf. hatalmak jótállása; 2. a független Erdélyi Fejedség elismerése; 3. az Aranybulla ellenállási záradékának visszaállítása; 4. az idegen katonaság kivonása; 5-8., 10-13. az alkotmányos sérelmek orvoslása; 9. a 3 bevett vallás szabadsága; 14. az újszerzeményi jog eltörlése; 15. a nádor törvényes jogainak helyreállítása; 16. önálló mo-i jezsuita rendtart. létrehozása. - Az 1. és 2. pont cs. elutasítása miatt a tárgyalások eredménytelenül zárultak. Marlborough hg-nek a fr-bajor seregen V. 23: Ramillies-nél (Németalföld) aratott győzelme megerősítette a Habsburgok helyzetét. I. József VI. 30: Erdélyért cserébe ném. birod. hgséget ajánlott Rákóczinak, amit ő elutasított. Rabutin seregének zömével 1706. VII. végén elhagyta Erdélyt, Pekry Lőrinc ismét elfoglalta. Rabutin 1706 őszi hadjáratában Kassa sikertelen ostroma után visszavonult Pestre. - 1707 első felében Bottyán János sikeresen harcolt a Dunántúlon Rabutin és Starhemberg tábornagy támadásai ellen, IV. 3: a rác határőrcsapatok kirabolták, majd fölgyújtották Kecskemétet. IV. 5-21: a marosvásárhelyi ogy. kimondta Erdély elszakadását a Habsburgoktól, megerősítették Rákóczi fejedségét, teljhatalmat adva kül- és adóügyekben, törv-be iktatták Erdély és Mo. konföderációját. IV. 18: Rákóczi Kolozsvárt megalapította a tisztképző Nemes Ifjak Társaságát. VI. 6: az →ónodi országgyűlésen a nemesi sérelmek vitájában fölkoncolták Rakovszky Menyhért turóci követet, a Habsburg-házat megfosztották trónjától. Rákóczi XI. Kelemen p-hoz küldte Brenner Domokos szepesi prép-ot, hogy megnyerje támogatását (a p. IX. 2: fölszólította a mo-i kat. papságot, hogy ne támogassa Rákóczit). I. (Nagy) Péter orosz cár követe V. 15: fölajánlotta a fejed-nek Lengyo. trónját és a szöv-et, valamint hogy a rácokat a kurucok mellé állítja. VI. 6: Rákóczi ónodi kiáltványában tudatta Eu. népeivel, hogy a Habsburg-házat a konföderáció megfosztotta trónjától, s a m. trónt üresnek nyilvánította. VI. 18: az ogy. gr. Bercsényi Miklós főgenerálist fejedelmi helytartóvá választotta. VIII. 10-22: Homonnán a Szenátus, VIII. 13: Kolozsvárt az Erdélyi Tanács a cárral kötendő szöv-ről és Rákóczi lengy. kirságáról tárgyalt; VIII. 20: Bercsényi küldöttséggel indult Varsóba, a cárral való tárgyalásra. IX. 4: megállapodtak a cár által nyújtott támogatásról, ha a lengy. rendek kir-lyá választják Rákóczit (varsói megállapodás). X. 13: a kurucok a m. követ útján fölajánlották a koronát Miksa Emánuel bajor választófejed-nek azzal, hogy ha elfogadja, 15 ezer katonával induljon el, az utat portyázókkal szabaddá teszik; Miksa ezt fr. támogatás hiányában 1708. V: elutasította. - Rákóczi a katonai és belpol. sikerek ellenére nem tudott kellő diplomáciai és pénzügyi támogatást szerezni. A fr., bajor és m. csapatok Bécs alatti egyesülésének terve 1704. VIII. 13: a höchstädti fr-bajor csatavesztéssel meghiúsult. XIV. Lajos csak pénzt és katonai tanácsadókat küldött a ~ támogatására. Az I. Péter cárral 1707. IX. 15: Varsóban kötött szerződés XII. Károly svéd kir. támadása és VII. 13-i dnyeperi átkelése után tárgytalanná vált. Az 1708. VIII. 3-i trencséni csatavesztés után a poroszokkal való együttműködés terve is meghiúsult. A rézpénz ekkorra elértéktelenedett, a ~ pénzügyi alapjai kimerültek; a sárospataki ogy. XI. 28-i határozata, amely a háború végéig kitartó jobbágykatonáknak hajdúkiváltságot, özvegyeiknek is adómentességet ígért, korábban hatásosabb lett volna. A fokozódó háborús terhek és az 1708-11: pusztító pestisjárvány (mely megtizedelte a városok lakóit) egyre zsugorította a kurucok társad., ter., katonai erejét. Bezerédj Imre, Bottka Ádám, Ocskay László árulóvá lett főtiszteket kivégezték. I. József 1709. VI. 7: megszüntette az újszerzeményi ter-ek nagy részét igazgató Budai Kamarai Hiv-t, az ügyeket a M. Kamara hatáskörébe utalta. VII. 14: bűnbocsánatot hirdetett (Rákóczi és Bercsényi kivételével) azoknak, akik 4 héten belül meghódolnak. IX. 11: Malplanquet-nál (Fro.) a cs. és szövetséges csapatok legyőzték a fr-kat, akik védekező háborúra kényszerültek. XII. 5: a kurucok kivonultak a Dunántúlról, 1710 nyarán visszatérve Kőszegig nyomultak, de XI: a labancok ismét kiszorították őket. IX. 24: a császáriak bevették Érsekújvárt, X. 17: Szolnokot, XI. 10: Sárospatakot, XI: Krasznahorkát, XI. 30: Egert, XII. 10: Eperjest. XI. 21: Bercsényi Lengyo-ba ment katonai segítség ügyében. →Pálffy János tábornagy I. Józseftől teljhatalmat kapott Károlyi Sándorral való béketárgyalásra, akit biztosított: minden jószágát és címét visszakapja, 'ha tettekkel igazolja hűségét'. - 1711. I. 9: Rákóczi Lengyo-ba ment, hogy I. Péterrel tárgyaljon az esetleges orosz segítségről. A korábbi tárgyalások befejezéseként Károlyi Sándor és új cs. főparancsnokként Pálffy János 1711. IV. 30: megkötötték a →szatmári békét, a kuruc csapatok V. 1: a majtényi síkon letették a fegyvert. A hűségesküt tevők közkegyelmet kaptak, a rendi sérelmek egy részét is orvosolták. A fejed. és környezete a bujdosást választotta, vagyonukat a királyhű főurak között szétosztották. A ~ folytatásának kísérletei a Habsburg-ház nagyhatalmi megerősödése, Mo. elszegényedése miatt nem sikerülhettek. A ~ az idegen elnyomás elleni küzdelem példaadója, szellemiségében, dalaiban lelkesítője napjainkig. B.A.-88

Márki Sándor: II. R. F. 1-3. köt. Bp., 1907-10. - Markó Árpád: II. R. F., a hadvezér. Uo., 1934. - Rákóczi-emlékkv. 1-2. köt. Uo., 1935. - Bánlaky József: II. R. F. nemzeti fölkelése 1701-1711. Uo., 1941. (A m. nemz. hadtörténelme 18.) - Heckenast Gusztáv: A ~. Uo., 1953. - Zachar József: Bercsényi László, a ~ kapitánya, Fro. marsallja. Vál. források. Vaja, 1979. (Folia Rákócziana 1.) - Eu. és a ~. Szerk. Benda Kálmán. Bp., 1980. - Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes. Uo., 1980. - Mezey Barna: A ~ ogy-ei. Uo., 1981. (Jogtört. ért-ek 11.) - Kamody Miklós: A ~ postája. Vál. iratok. Vaja, 1981. (Folia Rákócziana 6.) - Köpeczi Béla: Brenner Domokos, a ~ és a bujdosás diplomatája és publicistája. Bp., 1996. - Kamody Miklós: A ~ tábori postája. [Miskolc], 1997. (A Miskolci Galéria kv-ei 9.) - Markó Árpád: II. R. F. csatái. Vál. tanulmányok. Bp., 2003. - Szabó Ernő: A ~ a numizmatika tükrében, 1703-2003. [Kaposvár], 2003. - Szabó Lajos, H.: A ~ kronológiája, 1703-1711. Pápa, 2003. (Héra sorozat 3.)