Magyar Katolikus Lexikon > P > protológia


protológia (gör. proto, 'első' és logia, 'tan' szavakból): a →kezdetek teológiája. Fogalompárja az →eszkatológia, ami a →végső dolgokkal foglalkozik. - A ~ba beletartozik mindaz, amit a hagyományos teol. a teremtésről, az ember teremtéséről, az üdvrend kezdetéről és a bűnbeesésről elmondott. Tárgyilag mindez összefügg egymással, mert azt fejti ki, hogy az ember hogyan jutott el odáig, hogy az üdvösség rendjében Isten partnere legyen, és hogyan kapott képességet arra, hogy szabad elhatározással döntsön a jó és a rossz között. Amit Isten a teremtésben és a kegyelmi fölemelésben adott, az maradandóan meghatározta az ember tört-ét és sorsát. A teol. ezt csak próf. visszatekintésben tárgyalhatja. Az ósz-i népnek a maga életében megvolt a hitbéli tapasztalása Istenről, a kiválasztásról, a kegyelmi meghívásról, fölemelésről és a bűnről. A kinyilatkoztatás nem pergeti le a régi eseményeket, hanem csak tényeket közöl. A bibliai őstört. az →etiológia műfajába tartozik, aminek az a lényege, hogy a jelen üdvrendi helyzetet egy a múltban megtörtént eseménnyel mint okkal (aitia) magyarázza. Az üdvtört. állapot magyarázata tehát a kezdeti esemény: a teremtés, a kegyelmi meghívás és a bűnbeesés. A ~t nem lehet csupán az ÓSz alapján kidolgozni. Az ember ui. csak Jézus Krisztusban és az általa kiárasztott Szentlélekben ismerte föl, hogy Isten abszolút önközlésének hordozója lehet, és hogy egész tört-ében az volt. Ez a hitbeli tapasztalás csak a színelátásban múlható felül (→istenlátás). Innen érthető, hogy az ősi kegyelmi állapot term-e és az áteredő bűn valósága csak az ÚSz-ben lett nyilvánvaló. Hasonlóképpen a teremtésről szóló kinyilatkoztatás is csak akkor kapja meg teljes értelmét, ha a teremtést úgy tekintjük, mint az ember környezetének megalkotását és a termfölötti fölemelés előföltételét, s egyben az ember teremtett mivoltának megvilágítását. A teol. fejlődésének megfelelően a ~ tárgykörét is igyekeznek kiszélesíteni olyan kérdésekkel, mint az ember történetisége, az emberiség egysége, a ffi és a nő kettőssége és egymásra utaltsága, a kezdet és a vég egybecsengése stb. Ugyanakkor jobban elhatárolják egymástól a teol. és a termtud. kérdéseket, amelyek azért egymást kölcsönösen megvilágíthatják, mint pl. a hominizáció folyamata, az emberiség kora, az első ember megjelenési formája, a világ evolúciója és az ember teremtése stb. G.F.

LThK VIII:835.