Magyar Katolikus Lexikon > P > proscriptio


proscriptio (a lat. scribo, 'írok' szóból): kiáltvány formában közzétett ítélet az ókori Rómában. Következménye vagyonvesztés vagy halál, vagy mindkettő. - Akinek neve a ~ban szerepelt, az a közzététel percétől elveszítette teljes vagyonát és bárki megölhette. Olykor fölkutatták és kivégzék. Kr. e. 82: Sulla ~ja 40 szenátort és 1000 lovagot érintett. Antonius, Octavianus és Lepidus (2. triumviratus) közel 150 szenátort és sok mást (köztük Cicerót) távolítottak el ~val. - A középkori magyar jogban: →levelesítés. **

Pecz II/1:596.