Magyar Katolikus Lexikon > P > prokimen


prokimen (a gör. prokeimenon, 'előterjesztés' szóból): a Szentírásból, rendszerint a zsoltárokból kiválasztott vers, melyet a bizánci rítusú istentiszteleteken énekelnek, s amely az utánuk következő szentírási olvasmány alapgondolatát vagy az aznapi ünnep eszméjét fejezi ki. P.I.

G.k. szert-tan 1937:66. - Onasch 1981:312.