🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > primicerius
következő 🡲

primicerius (lat. primus in cera, 'az első a viasztáblán'): elöljáró. Az elnevezés az ókori római gyakorlatra utal: viasztáblára írt névsorban az első helyen álló személy. - 1. káptalani méltóság. →Chrodegang kápt. szabályzata szerint az archidiákonus után köv. kanonok, aki a diákonusok, a szertartások és az ének vez-je volt. A 10. sz-tól mellette v. helyette szerepelt az →éneklőkanonok (kántor-knk). - 2. Rómában a →pápai kancellária és a szegények ügyvédjének elöljárója. **

LThK 1933. VIII:476.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.