Magyar Katolikus Lexikon > P > praetor


praetor, praeitor (lat., a praeire, 'elöl jár' igéből): főbíró az ókori rómában. - A róm. közt. választott főtisztviselője, rangban a →consulok után következett. Hiv. ideje egy évig tartott, bíróként döntött jogi kérdésekben; a ~ok száma idővel 2-ről 18-ra emelkedett.

Pecz II/1:579.