praetor, praeitor (lat., a praeire, 'elöl jár' igéből): főbíró az ókori rómában. - A róm. közt. választott főtisztviselője, rangban a →consulok után következett. Hiv. ideje egy évig tartott, bíróként döntött jogi kérdésekben; a ~ok száma idővel 2-ről 18-ra emelkedett.
Pecz II/1:579.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.