🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > próféta
következő 🡲

próféta, prophétész (gör.), prophaeta (lat.): Istentől meghívott, az Ő akaratát közvetítő személy. - 1. Szómagyarázat. A szó a gör. prophanai, 'valakinek a színe előtt szólni', 'valaki helyett szólni' szóból származik, és a LXX fordítói a héb. „nabi” szót ford. vele, ami annyit jelent: Isten nevében a tőle kapott, múltra, jelenre és jövőre vonatkozó parancsot másokkal közölni. - A ~ más nevei: látó, héb. roeh, chozeh (látomásban kapja a közlendőket); Isten angyala, hírnöke, malak (küldetése, feladata alapján); Isten szolgája, Ebed Jahve; Isten embere, ís Elohim; pásztor, őr, őrszem, vizsgáló. - 2. A ~ Isten szája és tolmácsa, amint az Úr mondta Mózesnek: „Áron fog beszélni helyetted a néphez, és a te szád lesz” (Kiv 4,16); és: „Íme, én téged a fáraó istenévé tettelek, és Áron, a testvéred lesz a te prófétád. Te mondod el neki mindazt, amit parancsolok neked” (7,1-2). A ~ Isten Igéjének kihirdetője az emberek felé, akik vagy nem képesek, vagy nem méltók hallani Istent (Szt Ágoston). A ~ általában férfi, de vannak →prófétaasszonyok is. A ~k által átadott legfontosabb üzenetek a megtérésről és a Messiás eljöveteléről szólnak, és az ÚSz-ben teljesednek be. Akit Isten nem küldött és mégis ~ként lép föl, az a →hamis próféta. - 3. Az ÓSz-ben a ~k sorozata: a) az ősidőkben: Mózes (MTörv 34,10), Mirjam, Mózes nővére (Kiv 15,20), a 70 férfi (Szám 11,25) és Józsue (Sir 46,1); b) a bírák korában (Kr. e. 1200-1000): Debóra (Bír 4,4), a „~ férfi” Gedeon idejében (6,8), „Isten embere” Héli főpap idejében (1Sám 2,27), Sámuel (3,20), a „próféták csapata” (10,5.10; 19,20-24); c) a királyok korában (Kr. e. 1000-500): Dávid idejében Gád (1Sám 22,5) és Nátán (2Sám 7,2), Salamon idejében Achija (1Kir 11,29), Roboám idejében Semeja (1Kir 12,22), Jeroboám idejében Isten férfia (1Kir 13), Bása idejében Jehu (1Kir 16,1), Ásza idejében Hanani (1Krón 16,7-10), Jozafát idejében Hanani fia, Jehu (1Krón 19,2); Illés (1Kir 16,29-2Kir 2,25), Mikeás (1Kir 22,8-28), Elizeus (2Kir 3-13), a →prófétatanítványok Bételben, Jerikóban és Gilgalban (2Kir 2,4-7; 4,38); s az író~k időrendben: Ámosz, Ozeás, Izaiás, Mikeás, Nachum, Szofoniás, Habakuk, Abdiás, Jeremiás, Báruk; a fogság alatt Ezekiel, Dániel, a fogság után Aggeus, Zakariás, Abdiás, Joel, Malakiás. - Szt Ágostontól származik a →nagypróféták és →kispróféták megkülönböztetése a próf. kv-ek nagysága szerint. A 4 nagy~: Izaiás, Jeremiás, Ezekiel, Dániel; a többi 12 a kis ~k. Az utolsó próféta Ker. Szt János. -

4. Az ÚSz legtöbbször Izajást idézi (olykor név nélkül is), de előfordul Jeremiás, Dániel és Jónás; Ámosz, Mikeás, Habakuk és Zakariás (név nélkül); ~ként szerepel Hénoch, Illés, Sámuel, Dávid, sőt a 2Pt 2,16a: Bileám is (vö. Szám 23). E tágabb értelemben a Tit 1,12 Epimenidész pogány költőt a krétaiak ~jának nevezi. - A →gyermekségtörténetben ~ként jelenik meg Erzsébet és Zakariás, aki „eltelt Szentlélekkel és így jövendölt” (Lk 1,41.67-79), és Anna ~asszony (2,36). - Keresztelő Szt Jánost már az apja „a Magasságos ~já”-nak nevezte (1,76). A nép (Mk 11,32; Mt 14,5) és a zsidó vezetők (Jn 1,21.25) ~t láttak v. sejtettek benne, Jézus azt mondta róla, hogy nagyobb, mint ~ (Mt 11,9), és Illéssel azonosította (11,14). -

5. Jézus maga mondta magát ~nak (Mt 13,57; Lk 4,17. 24; 13,33; Mk 6,15); kortársai is ~nak tekintették (Mk 6,15; Mt 21,11.46; Lk 7,16.39; 24,19; Jn 4,19; 6,14; 7,40; 9,17). Az ApCsel 3,22: Péter ap. kifejezetten a MTörv 18,15.20-ra hivatkozik és Jézusra vonatkoztatja a szót, mégpedig azért, hogy Jézus ~ságát egyszersmind messiási küldetése kereteibe is beillessze. - A küldetésben, melyet Jézus az Egyháznak átadott, a ~i küldetés is benne foglaltatik, elsősorban a tanításban. - 6. Ikgr. Az 5. sz. óta gyakran ábrázolják a ~kat krisztológiai ciklusokban, ált. idős ffiként, kezükben irattekerccsel (Ravenna, Baptisztérium, 449-52). A kk. műv-ben a 4 nagy~t az evang-k, a 12 kis~t az ap-ok csop-jával állították párhuzamba (Bécsújhely, a szegyh. pillérképei és szobrai, 15. sz. vége). Attrib-aik: Amosz: bárány, pásztorbot, gyümölcskosár, függőón, fa; Habakuk: ételestál v. korsó; Aggeus: pénzeszacskó; Ozeás: asszonyalak; Joel: bőségszaru; Malakiás: angyal; Mikeás: kisgyermek; Abdiás: kenyér, víz. - Az ábrázolásokon Bileám, Illés és Elizeus és a ~nak számító Ábrahám, Mózes és Dávid az ÓSz képviselői. - A 9. sz-tól a 4 nagy~ a 4 evang. párjai (Tours-i biblia, Bamberg, Áll. Kvtár, 850 k.; Kopasz Károly bibliája, Párizs, Bibliotheque Nationale, 843). Később a →négy nagy nyugati egyházatyával, a →négy paradicsomi folyóval, a 4 →sarkalatos erénnyel v. a 4 évszakkal együtt ábrázolták őket. A chartres-i szegyh. egyik üvegablakán (13. sz.) a 4 nagy~ hordozza a 4 evangélistát. Önálló alakként méltóságteljes ffinak, hosszú ruhában ábrázolták a ~kat, főleg a kk. szegyh-ak kapuin, emlékműveken és a Kálvária-hegyen (Cl. Sluter, Dijon, 1402). Jövendöléseik mondatszalagjához olykor egyedi attrib-ok is társulnak. Élményeiket és látomásaikat főleg a kv-fest. ábrázolta. - A 12 kis~t sorban szokták ábrázolni, rendszerint a 12 ap. párjaként (Heribert-szekrény, Köln-Deutz, 1170 k; Háromkirály-szekrény, Köln, Dóm, 1181-1230), v. a vállukon hordják az ap-okat, annak jeleként, hogy az ÚSz az ÓSz-en alapszik (Bamberg, Dóm, Királykapu, 1230 k.; Merseburg, Dóm, keresztkút, 12. sz.). Ha sorban ábrázolták a ~kat, csak kv., kv-tekercs v. mondatszalag van a kezükben. Később idős ffiak, hosszú ruhában. Csop-ban a bizánci tp-okban tűntek föl először. A Ny-i egyházban a 11. sz: falfestményeken, a 13. sz-tól a tp-kapukon ábrázolták őket (strassburgi szegyh., 13. sz. vége). Előfordultak szószéken (pisai dóm és baptisztérium), szentélyrácson (bambergi dóm, 1230 k.), keresztelőmedencén és üvegablakokon. A késő gótikában a ~k gyakran az oltár →predelláján az ap-ok alatt állnak. A késő kk. világi középületeinek szoborprogramjába is átvették a ~kat mint a jog és a pol. bölcsesség jelképeit: a →kilenc hőssel és a választófejed-ekkel együtt láthatók a nürnbergi Schönenbrunnenon (14. sz. vége) és a kölni tanácsház Hansa-termében; mint a bölcsesség és az erények tanítói láthatók a brémai Rathausban (15. sz. eleje). - Mondatszalagjaikon az égi és földi igazságosságra és a birod. hűségre figyelmeztető szavak állnak. Sokszor melléjük állítják a 12 →szibillát (Michelangelo, Sixtusi kpna mennyezete). A késő kk. tipológiában a →szeplőtelen fogantatás előhírnökei (Kölni táblakép, Bonn, Landesmuseum, 1430 k.). A 11. sz. Roda biblia (Párizs, Bibliotheque Nationale) gazdag illusztrációkat őriz a ~k kv-eihez és életükhöz. T.I.-**

Kirschbaum III:461. - Sachs 1980:291. - KML 1986:268. - BL:1494. - Strack-Billerbeck II:140. - Schütz 1993:314. - Rózsa II:19.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.