prédikáció (a lat. praedico, 'közhírré tesz, kikiált' szóból): retorikai műfaj, tág értelemben a hit és erkölcs igazságait közösség előtt oktató céllal előadó beszéd (→igehirdetés); szoros értelemben a szentmisében a pap beszéde az evangélium után. →homília - 1. A ~ a kk. leggazdagabb műfaja, minden vasárnapon és fontosabb ünnepen szegyh-akban, egyetemeken, kis falusi tp-okban és ktorokban egyformán volt igehirdetés Eu-szerte; élőszóban, a hallgatóság nyelvén: az egyháziak számára lat-ul, a híveknek népnyelven. A ~k egy töredékét írásba is foglalták. Ezek ált. vázlatszerűek és nem is hasonlítanak az elhangzott ~khoz, de mint pontos szabályok szerint szerkesztett, stilisztikai kérdésekre is hangsúlyt fektető írásművek, irod- és művelődéstört. szempontból egyaránt fontosak. - A magyar ~irod. legkorábbi kézzelfogható emlékei Szt Gellérttől maradtak fenn. Nagylegendája több konkrét, nagyhatású ~járól emlékezik meg, az idézett beszédek stílusa azonban a 14. sz. átdolgozó korára jellemző. Ezzel szemben néhány valóban tőle származó sort szó szerint idéz a →Legenda aurea; 1982: egy no-i kódexben újabb fél oldalnyi szöveg bukkant fel tőle, ami jelzi, hogy ~i Itáliában és ném. földön írásban is terjedtek. - 1100 k. az esztergomi zsin. a ~ tartalmát illetően utasítja a papokat, hogy ünnepnapokon a nagyobb tp-okban a szentleckét és az evang-ot , a kisebbekben a Hiszekegyet és a Miatyánkot kell magyarázni a népnek, azaz nagyobb helyeken homíliát mondtak, a kisebbeken egyszerű hitoktatás folyt. A →Halotti Beszéd (1150 k.), ill. annak lat. megfelelője az első teljes terjedelmében fennmaradt mo-i ~, sajátos alkalomhoz, a temetéshez kötődik. - A 12. sz. vége, 13. sz. eleje az eu. ~ tört-ében alapvető változást hozott. Az egyetemek megjelenésével a sermo (beszéd) egyetemi műfaj lett, s a skolasztikus szövegmagyarázat technikája ettől kezdve meghatározta a szerkezetét. A ~ egyetlen rövid bibliai idézetre, a themára épült, amit a prédikátor részekre osztott (divisiók), majd az egymással rímeltetett tagokat egyenként, több síkon értelmezte. Magyarázatait komoly egyh. tekintélyektől vett idézetekkel támasztotta alá, v. szórakoztatóan tanulságos példákkal fűszerezte. A tökéletes elrendezettséget sugalló beszédváz megszerkesztése nagy műgondot, szinte mérnöki alaposságot és fegyelmet igényelt, ugyanakkor a prédikátor számára szinte végtelen asszociációs szabadságot is biztosított, mert bizonyos kulcsok (claves) segítségével minden mindennel összekapcsolható volt. A sermókat ált. az egyh. év rendjét követő de tempore, de sanctis és de diversis részekből álló sermonariumokba foglalták, melyek a kor legfontosabb ~s segédkv-ei voltak. Egy-egy ilyen kötet egész kvtárat pótolt. - Az új ~s stílus meghonosítói a →koldulórendek voltak. Az egy-ekbe beépült rendi →studium generalékon minden provinciából rendszeresen tanultak növ-ek, akik Eu. legtávolabbi részeibe magukkal vitték a legújabb ~s anyagot. A domonkosok mint főhivatású prédikátorok (Ordo Praedicatorum) 1221, a ferencesek 1232: alapították első rendházaikat nálunk. A monasztikus r-ekkel szemben városokban telepedtek le, ahol életmódjuk - jó teol. felkészültséggel párosulva - hitelesítette és eredményessé tette tanításukat. A 13. sz. végéről, 14. sz. elejéről 3 olyan beszédgyűjteményt ismerünk, melyek a mo-i domonkosok, s egyet, amely a ferencesek ~s tevékenységéhez köthető, egy pedig bizonytalan rendi eredetű. Az →Ómagyar Mária-siralomról nevezetes Leuveni kódex 13. sz. közepi, főleg Orvieto környéki és fr. domonkosok sermóit tartalmazza, de a Siralom, néhány m. nyelvű glossza és m. szerzőtől származó, utólag bejegyzett ~ alapján feltételezhető a kézirat mo-i használata. A →Pécsi egyetemi beszédek c. beszédvázlat-gyűjt. ugyancsak a domonkosokhoz köthető, de már itthon, vsz. a budai ktorban készült a 13. sz. utolsó harmadában, jóval a rövid életű →pécsi egyetem alapítása (1367) előtt. A fr. iskolázottságú m. domonkos ~gyűjtemény a legjobb eu. színvonalat képviseli. A ferences kódex az Ómagyar Mária-siralmat követő legkorábbi nyelvemlékről, a →Gyulafehérvári Sorokról ismert, 13. sz. párizsi ~kat tartalmaz, de mint kötet már mo-i összeállítás. A budai domonkos studium generale használatára készült nagy valószínűséggel az a 2001: Bécsben őrzött kódex, melyben a Leuveni kódexszel párhuzamos szöveget és magyar szentekről szóló sermókat olvashatunk. Az utóbbiak m. szerző művei. Ugyancsak m. domonkos v. ferences összeállítás az a 14. sz. eleji heiligenkreuzi kódex, melyben Szt Istvánt 1, Szt Imrét 2, Szt Lászlót 4 ~ méltatja, az utóbbiak közül kettő azonos a Pécsi beszédek c. gyűjt-ben szereplő Szt László-beszédekkel. A Pécsi beszédek és a bécsi gyűjtemény a rendi utánpótlás képzését, nevelését szolgálhatta. A 15. sz. közepén készült a pécsi egyhm-ben a →Sermones dominicales c. vasárnapi ~-ciklus. - A sz. 2. felében a népszerű ~gyűjtemények nagyon hamar megtalálták az utat a frissen alakult kv-nyomdákhoz. →Temesvári Pelbárt és →Laskai Osvát ~s kötetei ugyancsak a kv-nyomtatás révén váltak ismertté és egyedülállóan népszerűvé Eu-ban. Pelbárt 3 kötetes Pomeriuma (Gyümölcsöskert) és Szűz Máriáról szóló Stellariuma (A Bold. Szűz Csillagkoronája) 18-20 kiadást ért meg Hagenautól Velencéig. Ezeket használták m. nyelvű kódexeink fordítói, kompilátorai is. Laskai az eredetibb szerző, de a Biga salutis (Az üdvösség szekere) kötetei kevésbé voltak népszerűek; a ~gyűjtemények annál szélesebb körben voltak használhatók, minél kevésbé voltak egyediek. A magyar nyelvű kódexekben fennmaradt ~k nem ~-minták, nem is elmondásra, hanem olvasásra-felolvasásra szánták őket latinul nem tudó apácaközösségek és laikus testvérek számára. Pelbárt sermói alapján készült beszédeket tartalmaz többek közt a →Cornides-kódex, a →Debreceni kódex és a →Kazinczy-kódex. A legjelentősebb m. nyelvű sermonarium az →Érdy-kódex. -

2. A régi magyar jogban. a) nagyszombati tart. zsin., 1611: Vasárnap és ünnepnap prédikálni kell; szerzetes csak akkor prédikálhat, ha elöljárói gondos vizsgálat után alkalmasnak ítélték és engedélyezték. Az engedélyt köteles bemutatni a pp-nek, aki áldását adja rá. (II.) - b) nagyszombati egyhmegyei zsin., 1629: A ~ra nagy gondot fordítsanak; csak az prédikálhat, még ha szerzetes is, aki az ordinárius előtt letette a hitvallást, és erre megbízást kapott. Amikor egy városban a pp. prédikál, egy tp-ban se legyen más ~. Épületes dolgokról beszéljen a szónok, ne az embert, hanem a bűnt támadja. (III/6.) -

3. A hatályos jogban a ~ az evang. örömhír hirdetése Isten népének közösséggé gyűjtésére. A ~ így konstitutív jelentőségű az Egyh. számára. Az Egyh. nevében való ~ feladatában ki-ki szentelésének és küldetésének megfelelően vesz részt (vö. 762.k.; PO 4). - a) A püspököknek és az áldozópapoknak szentelésüknél fogva sajátos feladata a ~. A diákonusok is „a liturgia, az ige és a szeretet” szolgálatára kapják a kézfeltételt (LG 25, 28, 29). E küldetésükből speciális jogosultság is fakad. A ~ra joga van minden püspöknek (aki megőrzi „Péter utódával a közösségi kapcsolatot” - LG 25), mégpedig bárhol a világon, hacsak a helyi (megyés)püspök ennek gyakorlását egyedi esetben kifejezetten nem ellenzi (763.k.). Az áldozópapoknak és a diákonusoknak olyan ált. ~ra szóló felhatalmazásuk van, melyet az adott tp. ig-jának (plnos, tp-ig.) legalább vélelmezett beleegyezésével (vö. 519.k., 528.k. 1.§, 561.k.) bárhol gyakorolhatnak. A tp. ig-jának tilalma v. az illetékes ordinárius részéről hozott megszorító intézkedés ezt a jogot térben és időben korlátozhatja, sőt az ordinárius (a klerikus inkardináció szerinti saját ordináriusa, valamint az illető hely vonatkozásában a helyi ordinárius) ezt a fölhatalmazást teljesen meg is vonhatja. Az is lehetséges, hogy a részleges törv., pl. ppi →általános határozat v. egyhm. zsinati határozat, a ~ra való felhatalmazást papok és diákonusok számára is kifejezett, külön engedélyhez köti (764.k.). Az illetékes szerz. elöljáró külön (de nem feltétlenül írásbeli) engedélye szükséges ahhoz, hogy valaki szerz-ek saját tp-ában v. kpnájában szerz-eknek prédikáljon (765.k.). - b) A világiak ~ja. Ahhoz, hogy világiak tp-ban v. kpnában prédikálhassanak, a →püspöki konferencia előírásai szerinti módon adott külön mpp. (vö. 756.k. 2.§) megbízásra van szükségük. Ilyen megbízás adható szükség esetén tartósan is, sőt egyes alkalmakkal még akkor is, ha ez nem szükséges, de hasznosnak tűnik, pl. a kispapok beszéde hivatásnap alkalmával (766.k.). Ez a ppi megbízás történhet úgy, hogy olyan hivatalt adnak a világinak, mely ilyen feladatokkal jár (vö. pl. 517.k. 2.§), v. külön meghatalmazás útján. Ilyenkor a világi hívő nem a saját nevében beszél csupán, hanem az Egyh. hivatalos tevékenységében vesz részt, tehát különösen is meg kell őriznie a pp-kel való közösséget. Homíliát a világiak nem mondhatnak, csupán a ~ más fajtáival bízhatók meg (767.k. 1.§). Misében való homíliavégzéssel a pp. világit csak a Sztszék engedélyével bízhatna meg. A világiak ~i lehetőségének teol. alapja az a tény, hogy keresztségüknél fogva a maguk módján részesülnek Krisztus hármas feladatában (LG 31). Így kifejezett egyh. megbízással bevonhatók az igehirdetésbe is. Ám a ~ sajátosan azok feladata, akik az egyh. rendben részesültek (vö. 762-764.k.). Ezért a világiak igehirdető tevékenysége azt nem pótolhatja, legfeljebb kiegészítheti. - Hazánkban a ppi konf. a világiak ~ra szóló megbízásának módját (formaságait) részletesen nem írja le, de leszögezi, hogy milyen formában láthatják el a világi lelkipásztori kisegítők „az ige szolgálatát önállóan készített beszéddel akár liturgia keretében, akár azon kívül is”. Eszerint ezek a személyek megbízást kaphatnak arra, hogy ilyen beszédet mondjanak: „a) szentmise keretében, ha a miséző pap számára a szentbeszéd elmondása nehézségbe ütközik; b) pap nélküli istentisztelet keretében; c) hivatalosan meghirdetett biblia-óra keretében; d) keresztelés(i) oktatás és jegyesoktatás keretében” (6, 3.§ [2]). Ezek közül a formák közül a szentmise keretében való ~ jelenthet problémát, hiszen homíliát az egyetemes egyhjog szerint csak papok és diákonusok végezhetnek. A pp-kari szabályzatnak ezt a pontját tehát úgy kell értelmeznünk, hogy az - a 767.k. 1.§-ában található magasabb joggal összhangban (vö. 135.k. 2.§) - nem jelent felhatalmazást a misében homília mondására, legfeljebb a homíliától liturgikus helyében v. tartalmában különböző beszédre (pl. egy kispap elmondja hivatásának történetét, de nem elemzi a napi evangéliumot). Mivel a lelkipásztori kisegítő fogalmát ez a pp-kari szabályzat úgy határozza meg, hogy ilyennek számítanak mindazok a világiak, „akik az egyházmegye főpásztorának megbízásából... - meghatározott helyen és terjedelemben - olyan lelkipásztori feladatokat végeznek..., amelyeket az Egyházi Törvénykönyv számukra megenged”, úgy tűnik, hogy még az egyetlen alkalomra megbízott világi igehirdető is lelkipásztori kisegítőnek számít (az adott esetre). - 3. A ~ fajai: a) homília. b) lelkigyakorlatos vagy népmissziós beszédek, melyek időnkénti megrendezésére a jog felszólítja a plébánosokat (770.k.), valamint a pap nélküli vasárnapi igeistentiszteleten mondott beszédek (vö. 1248.k. 2.§). Az a világi, akit ilyen istentiszt. vezetésével hivatalosan megbíztak, egyben arra is felhatalmazást kaphat, hogy ennek kapcsán beszédet mondjon. Mo-on a ppi konf. előírásai szerint azok a világiak, akik hivatalos megbízást kaptak pap nélküli istentiszt. vezetésére, úgy tűnik, nem szorulnak további külön engedélyre ahhoz, hogy ennek keretében maguk készítette beszédet is mondhassanak. - 4. A ~ tartalma. A ~k témájának elsősorban a hit titkainak és a keresztény élet szabályainak kell lennie, mégpedig úgy, hogy egy-egy nagyobb időegység (pl. egyh. év) folyamán a hit misztériumainak egész kifejtése megtörténjék (vö. 767.k. 1.§, 768.k. 1.§; CD 12a). A sztbeszédben adott útmutatásnak tartalmaznia kell az egyh. tanítóhivatal állásfoglalásait olyan konkrét problémákkal kapcsolatban, mint az emberi személy méltósága, a család egysége és feladatai, a társad-ban együttélő emberek kötelességei, az anyagi dolgok Isten akarata szerinti rendezése (768.k. 2.§; vö. CD 12 b-c). - 5. A ~ módja. A sztbeszédben a kat. tanítást a hallgatóság állapotának és a kor szükségleteinek megfelően kell előadni (769.k.). Különösen a pp-öknek és a plnosoknak kell gondot fordítaniuk arra, hogy a hívőknek rendszeres lelkipásztori gondozásban nem részesülő csoportjai számára is hirdessék az igét, sőt az evang-ot valamiképpen a területükön élő nemhívőkhöz is eljuttassák (771.k.). A ~ mint hivatalos egyh. tevékenység a mpp. felügyelete alá tartozik, aki külön szabályokat is adhat ki annak végzésével kapcsolatban. A ker. tanításnak rádióban vagy tv-ben való hirdetése tekintetében a területileg illetékes ppi konf. által kiadott szabályok irányadók (772.k., vö. 831.k. 2.§). M.E.-Sz.Sz.A.

Péterffy I:113; II: 211, 253. - EphK 1943:164. (Gábriel Asztrik: Egy XIII. sz. magyar klerikus párizsi egyetemi szentbeszéd-gyűjteménye) - Südost-Forschungen 1982:1. (Einzer, F.: Neues zu Gerhard von Csanád: die Schlußschrift einer Homiliensammlung) - Szt István és kora. Szerk. Glatz Ferenc és Kardos József. Bp., 1988:180. (Vizkelety András: Példaképalkotás és argumentáció a kk. Szt István ~kban) - Régi és új peregrináció. M-ok külf-ön, külföldiek Mo-on. Bp-Szeged, 1993. I:473. (Vizkelety András: A domonkos rend tudományközvetítő szerepe Mo-on a 13-14. sz-ban) - ItK 1993:1. (Madas Edit: A XIII-XIV. sz. mo-i ferences ~ forrásvidéke) - Schütz 1993:313. - Erdő 2003:401.