Magyar Katolikus Lexikon > P > potestas


potestas (lat.): hatalom, erő, tehetség. - Isten az üdvösség rendjét úgy alakította ki, hogy emberré lett Fia által részesít minket saját életében. Krisztus ki is jelentette, hogy minden hatalom az övé a mennyben és a földön (Mt 28,19). Hatalmát az Egyházban az általa alapított szerveken keresztül gyakorolja az üdvszerző hatásnak megfelelően. A teol-ok háromféle hatalmat különböztetnek meg: 1. magát az isteni hatalmat, amely senkitől sem függ, s ennek minden más hatalom alá van rendelve (tekintélyi hatalom); 2. Krisztusnak, a Megváltónak a hatalma, amennyiben feje az emberiségnek és így a teljességet birtokolja, s egyedül az Atyától függ; 3. a másodlagos, eszközszerű hatalmat, amellyel az Egyh. és intézményei Krisztus akaratát végrehajtják. Az egyes teol. traktátusok, mint az egyhjog és a szentségtan, figyelembe is veszik ezt a megkülönböztetést. Krisztus emberségének a személyes egység miatt kiváltságos helyzete van, s mint egyetemes Megváltó teljes joggal rendelkezik minden kegyelem fölött. Ezért ő pl. a szentségek alkalmazása nélkül is közölhette a kegyelmet, s az Egyházra is rábízhatta, hogy a szentségi jel részleteit meghatározza. **

LThK VIII:647.