🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > popa
következő 🡲

popa (lat.): az ókorban papi szolga, aki az áldozásra szánt állatot az oltárhoz vezette, s minden szükséges eszközt előkészített, amit az áldozásnál használtak. A cultrarius munkáját készítette elő, aki az állatot levágta v. bárdjával egy csapásra leterítette. **

Pecz II/1:560.