popa (lat.): az ókorban papi szolga, aki az áldozásra szánt állatot az oltárhoz vezette, s minden szükséges eszközt előkészített, amit az áldozásnál használtak. A cultrarius munkáját készítette elő, aki az állatot levágta v. bárdjával egy csapásra leterítette. **
Pecz II/1:560.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.