Magyar Katolikus Lexikon > P > pilátusverés


pilátusverés, pilátuségetés, szegediesen pancilusozás: játékossá vált →nagycsütörtöki szokás. - Leginkább az alkonyatkor végzett →lamentációkhoz kapcsolódott. Bercsényi Miklós 1705. IV. 9: Nyitrán írt levelében ez áll: „Szintén, hogy a Jeremiás siralmát hallgatnám, veszem... levelét Ngodnak. Verék az Pilátust az gyermekek. Míg olvasám Ngod levelét, azt mondja a feleségem: Heistert szeretné oda fektetni...” - A ~ hagyományát Dugonics András is említi: a gyermekek (főképpen Szegeden) irgalmatlan pattanásokkal verik a földet, nagypénteken gyékénnyel, és azt mondják, hogy Pilátust verik, ki Urunkat Jérusálemben felakasztotta. A szintén szegedi Somogyi Elek is szól róla, hogy nagypénteken a gyermekek a deszkákat avagy földet verik, amint közönségesen szokták mondani: a Pilátust verik, jelenti az anyaszentegyháznak Pilátus ellen fölgerjedett méltó haragját. - Csanádapácán nagyszerdán és nagycsütörtökön délután, a Jeremiás siralmait vezető pap a Miserere zsoltár után, annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megütötte könyvével az oltár lépcsőjét. A nép erre botokkal nekiesett a padoknak, és egy kis ideig ütötte őket. A szokás Mohácson, Dusnokon, Sükösdön is élt. - Eperjesen a lamentációk előtt, még a 19. sz. végén is, az inasgyerekek sorra járták a kereskedők boltjait, és a tőlük összekéregetett üres ládákat, hordókat a nagytp. elé hengergették. Amikor a lamentációnak vége volt és a plnos bent a tp-ban nádpálcával hármat suhintott a főoltár lépcsőjére, kint a bekormozott képű inassereg pokoli lármát csapva, bunkókkal, fustélyokkal pozdorjává zúzta a hordók, ládák hosszú sorát. Ezeknek a roncsaiból rakták össze nagyszombat reggelén a máglyát, amelyet a →tűzszenteléshez gyújtottak. - Kapnikbányán szintén a tp. előtti téren ütötte az odahordott deszkákat a fiatalság, amikor a hívek kijöttek a szert-ról. Hasonló hagyományokat őrzött Nagybánya és Felsőbánya bányásznépe, továbbá a vegyesvallású Szászrégen is. - Tolnában több helyen a legénykék egy deszkára Pilátust ábrázoló emberi alakot rajzoltak, és Jeremiás siralmainak végeztével azt verték. - Bakonybélben nagycsütörtök este sokan, főleg legények, kimentek a község határában lévő Borostyánkúthoz, és csak késő éjjel tértek haza. A kpna mellett tüzet raktak. Régebben szalmából készített, favázra erősített bábut is vittek magukkal, amely szerintük Pilátust jelképezte. E bábut a tűzön elégették. Sokszor egész éjjel is elidőztek mellette, a tördelt gallyakkal folyton táplálván a lángokat. Úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet, Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust. - Csíkkozmási szokás, hogy Jeremiás siralmai után egy gyereket kergettek a tp-udvaron. Ha megfogják, megverik. Utána kiengesztelték valamivel. Várdotfalva (Csíksomlyó mellett) gyerekei ilyenkor a padokat verték meg, ez a pilátuskergetés. **

Bálint 1989:214.